Az e-learning és andragógia szerepe a XXI. században

Külvilág / Közélet (1454 katt) szli
  2015.11.16.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2015/12 számában.

A felnövekvő nemzedék nyilvánvalóan nem tanítható meg mindarra az ismeretre, amire az elkövetkező 40 évben szüksége lesz. A társadalom és a tudomány nagy léptékű fejlődése miatt nehezen jósolható meg, mi lesz az az ismeretanyag, amire évtizedekkel később szüksége lesz a felnőtt társadalomnak. A változásokra nyitott és gyorsan reagálni tudó, gondolkodó embereszményt kell megteremteni, aki plasztikus és jó alkalmazkodó képességű. Sajátos paradoxon az, hogy minél képzettebb valaki, annál inkább törekszik a naprakész ismeretek megszerzésére, míg a hátrányban lévő emberekben kisebb az igény a tanulásra. Az esélyegyenlőség megteremtésének záloga a távoktatásban van.

A XXI. század társadalmi kihívásai olyan változást eredményeztek a munkaerőpiacon, ami magával vonta az „élethossziglani tanulás” koncepcióját. A naprakész ismeretekkel rendelkező dolgozók a munkáltatók szemében felértékelődtek. Mivel az oktatás járulékos költségei magasak, előtérbe került az „e-learning” lehetősége, ami elektronikus formában biztosítja a távoktatás segítségével a releváns ismeretek legszélesebb spektrumának megismerését. A világon ma alkalmazott oktatási metodikákat figyelembe véve sok helyütt, de legfőképpen földrajzi adottságuk és foglalkoztatáspolitikájuk alapján rákényszerült térségekben bizonyított a számítástechnikán alapuló új ismeretátadási módszer jelentősége. Az e-learning, mint különösen hatékonyan működtethető oktatási rendszer, az utóbbi évtizedekben mind több országban, többek között hazánkban is egyre nagyobb teret hódít a vállalkozások, közintézmények, a piacorientált szolgáltatók körében.

A globális gazdaság mértékadó szereplői, az esetenként nagyobb anyagi beruházást igénylő, de kisebb költséggel üzemeltethető, és ugyanakkor hatékonyabb, időtakarékosabb oktatási rendszer eredményességét kihasználva szintén előszeretettel térnek át képzési metodikájukban az e-learningre. Az évtizedek óta kedvező tapasztalatok alapján, evidenciaként alkalmazott módszerre, mely egy komplex tudásmenedzsment megalkotását teszi lehetővé. Napjainkban az e-learning fogalma, a távoktatás szinonimájaként került a köztudatba. Maga a távoktatás, mint módszer, nem új találmány; egyetemek, főiskolák esetében régóta használatos oktatási rendszer. A távoktatás, mint tanítási-tanulási forma alkalmazásával a tanár és a hallgató közötti jelentős mértékű valós, vagy fizikailag ugyan csekély, de mégis gondot okozó távolság leküzdése valósulhat meg.

Az e-learning nem más, mint elektronikus távoktatás, korszerű számítástechnikai eszközökkel támogatott oktatási forma. Az elektronikus távoktatás fejlődése abban áll, hogy a hallgatók számítógépen, lokális számítógépes hálózaton, vagy akár az interneten keresztül érik el a tananyagot, számítógép segítségével tanulnak, gyakorolják a megszerzett ismereteket akár valós idejű kontaktust tartva az oktatóval. A rendszer célja, hogy technikai fejlettsége folytán hatékonyabb, célratörőbb legyen a tanulás-oktatás, információszerzés és csere gyorsabbá váljon, illetve a folyamatok könnyen ellenőrizhetőek legyenek.

A számítástechnika forradalmasította az oktatást, integrálódott és kiegészítette a hagyományos oktatási modellt, a hatékonyság és az eredményesség növelése érdekében. A minimális kompetencia eléréshez vezető út azt követeli a tanároktól, hogy ötvözzék az új technikai vívmányokat a régi, jól bevált didaktikai módszereket, az eredményesség szem előtt tartása mellett. A távoktatás sikere abban áll vagy bukik, hogy a résztvevők mennyire képesek a rendelkezésre álló informatikai eszközöket használni. Amíg a felnőtt dolgozók nem rendelkeznek alapfokú számítástechnikai ismeretekkel, nincs értelme távoktatásban gondolkodni.

A távoktatásban résztvevők bármennyien részt vehetnek az oktatásban, ezáltal a tanulók száma korlátlan, szabadidejükben foglalkoznak a tanulással, helyben és időben függetlenül, ezáltal nem esnek ki a munkából, nem kell utazni, termet bérelni, és nem utolsósorban a hallgató osztja be az idejét. Mindenkinek megvan a saját sebessége, ahogyan képes, tud, akar tanulni, annyi időt fordíthat rá, amennyi elengedhetetlenül szükséges az eredményességhez. A hallgató azt tanulja, ami érdekli, abban az ütemben, ahogy kényelmes. Ezáltal magas a motivációs szint. Rossz feladatmegoldás esetén lehetőség van arra, hogy a tanuló tanuljon a hibájából, egységes képzést kapnak a különböző városokban élő hallgatók, mindenki ugyanazt a tananyagot kapja, ugyanabban az időben, ugyanazon magas színvonalon.

A gyakorlati tantárgyak tananyagának elkészítése, begyakoroltatás módszertanának kidolgozása nagy feladatot ró a tanárra. Az ismereteket CD-n vagy interneten elérhető szerveren kapják a hallgatók, ahonnan letölthető, esetleg kinyomtatható vagy webes felületen tanulható. A digitális tananyag megtanulásához szükséges infrastruktúrát a dolgozók otthon biztosítják maguknak, gondolok itt a megfelelő hardverigényű számítógépre és az internet előfizetésre. A kapott elektronikus tananyag hatékonyságát, a szemléltető szimulált prezentációk a jól felépített oktatófilmek, illetve a vizuális és verbális formában adott mintapéldák segítik elő.

Az oktató összeállítja a modulok tartalmát és kommunikál a hallgatóival egy fórumon (chaten) keresztül, segítve, ha kell, a hallgatóknak az üzemeltetésben, folyamatosan nyomon követi a hallgatók előrehaladását és kontrollálja az eredményeket. A virtuális közösségekben végzett szinkronképzés növeli a hatékonyságot és megakadályozza, hogy a hallgatók tévutakra jussanak. Minden magára adó cég komoly hangsúlyt fektet az alkalmazottak szakmai és IT ismereteinek folyamatos képzésére. Többnyire egy felhasználóbarát webes felületet használnak házon belül, amit folyamatosan alakítanak az igényekhez.

A modulokat e-könyv formájában is a hallgatók rendelkezésére bocsáthatják. Természetesen szükség lehet személyes találkozóra, konzultációkra is, például számonkérés vagy komplexebb tananyagok esetén, ahol a gyakorlati alkalmazások fontos szerepet kapnak. A gyakorlati példák segítenek, hogy a hallgatók mindennapos tapasztalataikkal összevetve felismerjék az összefüggéseket és képesek legyenek következtetéseket levonni. Az elsajátított ismeretek képessé teszik őket arra, hogy az oktatott eszközöket magabiztosan és tudatosan használják a mindennapi munkájukban.

A tanfolyam elején célszerű elő-felmérést végezni, ezzel megismerhetjük a hallgatók hiányosságait és ahhoz igazíthatjuk későbbiekben a tananyagot. A számonkérés a modulok között tesztekkel, majd a végén vizsgával zárul, ami a teljesebb képalkotást elősegíti a tanár számára, és a visszacsatolás a megfelelő oktatási stratégia kialakításában, a helyes és eredményes didaktikai módszer kiválasztásában segít. Az esélyegyenlőség megteremtésének leghatékonyabb módszere az e-learning alkalmazása az andragógiában.

Előző oldal szli