Frank különös története

Horror / Novellák (1344 katt) Banderas
  2010.08.15.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2015/4 számában.

Frank, bár már egyáltalán nem volt fiatal, időnként igencsak pattanásos volt. A dolog sosem foglalkoztatta különösebben; nem kezeltette magát, nem vásárolt méregdrága csodakenőcsöket, de még az étrendjére sem figyelt igazán. Néha-néha ugyan eltűnődött, hogy vajon mitől jöhetnek újra és újra elő az undok kis kelések, de miután sohasem talált kielégítően kézenfekvő magyarázatot a jelenségre, nem vesztegette rá a figyelmét; inkább kinyomkodta őket, majd megfeledkezett róluk egészen addig, amíg ismét fel nem bukkantak.

Két nappal történetünk kezdete előtt Frank észrevette, hogy az álla bal oldalán ismét megjelent egy példány a jól ismert, ámde rég látott bibircsókok közül. Éppen borotválkozott, mint minden reggel, és kissé meg is vágta magát azon a helyen – ha nem így történik, talán észre se veszi, gondolta később. A borotválkozó tükörben jól szemügyre is vette, majd megállapította, hogy még éretlen, fiatal hajtásról van szó, és úgy döntött, majd pár nap múlva végez vele. Ezúttal a szokásosnál kissé jobban kedvét szegte a felfedezés, mivel pont aznap estére volt hivatalos egy ismerőse igen előkelő estélyére, melyen nyilvánvalóan a lehető legtiszteletreméltóbb formájában kívánt megjelenni. Meghatódott, amikor a bizonyos illető – akit még az általánosból ismert, és akiből azóta méltán elismert írót faragott az élet – igen figyelmesen meghívta őt annak ellenére, hogy évek óta nem hallottak egymásról. Frank nem igazán mozgott olyan körökben, ahol efféle eseményeket rendeztek volna, így erre az alkalomra nagyon készült, és mogorva lett a gondolattól, hogy egy pattanás elronthatja az estét.

Aztán persze mégis elment a fogadásra, szépen kiöltözve, és a jelenlévők elsöprő többsége természetesen észre se vette a kis piros pontot Frank állán. Ő ugyan végig tudatában volt a ténynek, hogy ott van, de ennek ellenére úgy ítélte meg, hogy sikerült a társaság élesebb szemű tagjainak emlékeibe is tisztes, kellemes öregúrként beírnia magát. Viszonylag sokáig maradt, majd taxival ment haza, és elégedetten feküdt le.

A következő napon különböző ügyes-bajos dolgait intézte a városban: elment friss halért, befizette a villanyszámlát, kiváltotta a gyógyszereit. Reggel ugyan vetett egy pillantást a növekvő kelésre, de annak elpusztítását inkább másnapra hagyta, amikor az már megfelelően fejlett állapotban lesz.

Eltelt a nap ezzel-azzal; a férfi este megnézte a híradót, majd nem sokkal utána le is feküdt.

Frank későn kelt. Ébredés után egy darabig még ágyban maradt, szeretett így fekve tűnődni. Egy idő után felült, belebújt kis kockás papucsába, és kicsoszogott a fürdőbe. Miközben megmosakodott, a tükörben nyugtázta, hogy pattanása megérett a kezelésre. Úgy döntött, hogy előbb megborotválkozik, mivel a friss sebet bizonyosan csípné a hab. Így is tett, majd miután megtörölgette az arcát, fogott egy papírzsebkendőt, eltépte, az ujjai hegyére tekerte, és ily módon a lehető leghigiénikusabban szabadult meg az idegesítő pöttytől. Az eredményt szemügyre véve megállapította, hogy a betolakodót sikerült megfelelően eltávolítania, így ezek után elégedetten ment ki a konyhába reggelizni.

Mire a kávéja elkészült, gondolatai már egészen máson jártak. A várható politikai események; a rakoncátlankodó gáztűzhely; az aznapra tervezett látogatása édesanyja sírjánál – ki tudja, mi minden fordult meg a fejében. A kávéhoz kis, puha teasüteményt evett, és átnézte a friss újságot.

Reggelijét befejezvén visszament a fürdőszobába fogat mosni, mikor észrevette, hogy ott hagyta a zsebkendőt a borotválkozótükör mellett, a kis piperepolcon. Felvette, hogy kidobja, de meglátta, hogy alóla egy apró, áttetsző bogár mászik ki. Ártalmatlannak tűnt, de Frank úgy döntött, inkább agyonnyomja, hátha valamiféle tetű, vagy egyéb kártevő. Azonban, ahogy közelebb hajolt, még két hasonló bogarat pillantott meg a polcon. Keze döbbenten megállt, mivel ilyesmit sohasem tapasztalt még ebben a lakásban. Ahogy a tekintete a kis, ovális falitükörre esett, észrevette, hogy annak a széle mentén is mászkál a falon vagy hat-hét, valamivel nagyobb jószág.

Franket furcsa, rossz érzés kerítette a hatalmába. Még nem kifejezetten undorodott, egyszerűen csak nagyon meg volt lepődve. Megborzongott, de látva, hogy a legtöbb rovar a tükör körül gyűlik össze, lassan odanyúlt, hogy félrehúzza azt. Biztos ott van mögötte valami fészek, boly, vagy mindenesetre sok ilyen lény…

Félelemmel vegyes őszinte döbbenettel nézte, hogy milyen elképesztően iramban nő a kis szörnyek száma, miközben megfogta a tükröt.

Ebben a pillanatban valami nagy, áttetsző dolog iszonyatos sebességgel és erővel mintegy széttépte belülről a tükröt, és Frank arcába vágódott. A férfi embertelenül felüvöltve hátratántorodott, miközben érezte, hogy az a valami elkezdi rágni a húsát. Még ösztönösen odakapott, ahol a teremtményt sejtette, de már egy újabb lény is a képébe csapódott, majd még egy… majd ezer.

Egy szempillantásnyi idő alatt rájött, hogy most meg fog halni, de egyszerűen nem volt képes elhinni azt, ami történik vele. Mire ez a tudat végigszáguldott felhevült idegein, és eljutott az agyába, már halott volt.

Frank ordítását nem igazán hallották meg a szomszédok. Azonban, éppen még mielőtt a rovarok megették az arcát, a férfi egy pillanatra ki tudta nyitni a szemét, és a látványtól felsikoltott az agya. Az egész házban hallani lehetett, de az emberek nem tudták mire vélni. Másnap délután Joana, a közös képviselő a biztonság kedvéért kihívta a rendőröket, hogy nézzék meg, nincs-e valami baja a bácsinak. Ők behatoltak, megtalálták Frank holttestét, majd azonnal lezárták a lakást, és civilt nem engedtek be többé. Így a házban senki nem tudta, pontosan mi is történt az öreggel. Volt, aki beérte azzal, hogy már úgyis öreg volt, végkimerülésben halt meg; de volt olyan is, aki különféle, bizarrnál-bizarrabb történeteket kerített az eset köré.

Négy évvel később Joana asszony nagyobbik fia, Joseph végzett a főiskolán, és állást kapott a rendőrségnél. Iratrendezés közben valahogy a kezébe akadt egy akta, amelyet szórakozottan felnyitott, mivel az ő címük állt rajta. Az első fényképet meglátva kiejtette kezéből a dokumentumot.

Nem hitt a szemének. A képen egy fürdőszoba volt látható, benne egy ember, akinek a fejét mintha magába ölelné a fal.

Mintha csak szétnyílt volna, és magába rántotta volna.

2010.08.14.

Előző oldal Banderas
Vélemények a műről (eddig 6 db)