Hajnal

Szépirodalom / Versek (584 katt) macika
  2015.01.03.

Aranyszínű orcával,
meggy piros ajkával ébreszt a hajnal.
Az ablakból nézem,
hogy pompázik csodás színekben!

Várom ezt az égi jelenséget,
ámulva nézem a kitörő fényeket,
már arany színekben pompázik,
a nap pereme már látszik, s az ég kettéválik.

Már úgy hívlak, gyere!
Süssön rám a nap melege!
Az éjszaka hosszú volt,
a szívem már a te fényedért harcolt.

A lelkem ellentmondásokkal van tele.
Melyik utat válasszam, tudod-e?
Dönteni hajnalban jobb nekem,
mert ezt veled megbeszélhetem.

A fontos dolgokat elmondani másnak nem merem.
Nevetség tárgyává magam nem tehetem.
Ezért úgy döntöttem, hogy te vagy az,
Kivel megoszthatom a lelki fájdalmat.

Most már keveset beszélek,
most már csendesebben élek,
most már mindent magamba fojtok,
most már csak te vagy, kinek kitárulkozok.

Már nem érdekel az este!
Már nem érdekel, hogy a hold feljön-e!
Már csak egyet várok nagyon,
hogy a hajnal rám mosolyogjon.

Előző oldal macika