Egy kis karácsonyi mese

Szépirodalom / Versek (638 katt) Jártó Róza
  2014.12.28.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/12 számában.

Kicsi manó nézeget: gyűlik a sok hófelleg,
eljátszotta a telet, nem gyűjtött csak emléket.
Nincsen szén és nincsen fa, üres most a kis kamra,
de ha leesik a hó, ami szép és ragyogó,
akkor mit eszik majd ő, a kis emlék-gyűjtögető.

Befedte a hó a lakot, kicsi manó didereg ott,
kis karácsony, nagy karácsony,
hogy süljön így a kalácsom,
kérdezi a kis manó, aki vacog a gangon.

Gondolt most egy jó nagyot, kiült a gangra legott,
ki is tett egy nagy táblát: mesét mondok, ha hagyják.

Aki’ kéri, mesélek, a tavaszról regélek,
amikor ibolya nyílt, amikor a rét virít,
világ színekben pompáz, illat-felhő orgiáz...
És az ára oly csekély: egy szem dió, mogyoró


kis kamrámba be való. Lehet hozni káposztát,
kicsi lisztet, kicsi sót, kicsi zsírt, idevalót,
kicsi, apró cukrocskát, egy kis lekvárt és mézet…
Ilyen olcsón regélek.

A meseszó hallatán gyűlik a sok finomság.
Télapó is megpihen: mesét hallgat melegen,
pedig nagyon sietne, ha a szép szó engedne.
Kicsi manó most boldog: diót darál, tör mákot...
Így lett szép a karácsony.

Előző oldal Jártó Róza
Vélemények a műről (eddig 1 db)