Brácsás, az igazságos

Neoprimitív / Írások (658 katt) Norton
  2015.02.03.

Brácsás király gyűlést tartott a kocsma mellett. Ott volt mindenki, aki számított: a testőrei, a földesurak, a különféle pénzemberek, a hűséges mészárosa, valamint az udvari bolondja is. Ja… meg velük szemben a nép, vagyis az alattvalók, akik amorf tömegként szürkültek bele a messzeségbe.

- Emberek! - kiáltott a király kellemesen zengő, férfias baritonján. - Most olyan izét tartunk, ezt a kunzulialációt, vagy mi fenét… szóval beszélgetni fogunk, mert nekünk fontos a pórnép véleménye. Adjatok már egy papírt! - szólt rá szigorúan az egyik testőrére, mire az egy hosszú pergament nyomott a kezébe.
- Itt is van - bólintott az uralkodó, miközben zörgött egy kicsit a pergamennel. - Elnézést, csak összeszedtem a gondolataimat.
- Török takarodj! - kezdte el kiabálni, de aztán észbe kapott gyorsan. - Ja, ez nem az a rigmus, most nem ezért vagyunk itt.
Gyorsan felvette a gondolkodó ábrázatát.
- Azzal kezdeném, hogy az országunk telve van gonosz szolgáltatókkal, akik minduntalan sarcolják az embereket, de mi vállvetve harcolunk ellenük.
- Kik azok a gonosz szolgáltatók? - kérdezte valaki a tömegből, ami meglepte egy kissé a királyt.
- A konzulialáció nem arról szól, hogy közbekiabálnak, hanem arról, hogy felteszek egy kérdést, a pórnép pedig megválaszolja. Ez ilyen egyszerű.
Ráncolt egyet a homlokán.
- Kik is azok a gonosz szolgáltatók? Természetesen azok, akik a csekkeket küldik, amit a szerencsétlen, nyomorult kisembereknek be kell aztán fizetniük.
Itt egy könnycseppet morzsolt szét a szeme sarkán.
- Ott ül Döbrögi az íróasztala mögött és korbáccsal sajtolja a népből az extraprofitját, mi azonban hős Ludas Matyiként erőnk teljéből küzdünk ezek ellen a galád kizsákmányolók ellen. Fáradságos munkánknak szerencsére megvan az eredménye, mert nem hagyjuk, hogy…
- Én egy szolgáltató alkalmazottja vagyok! - kiáltotta valaki. - Amikor a cégemet megsarcolják, én iszom meg a levét, nem pedig a főnököm, mert az ő bére nem fog lecsökkenni, csak az enyém.
- És mi a helyzet a postakocsi járattal? - kérdezte valaki. - Az az önök kezében van. Persze ott is a dolgozók bérét csökkentették, nem pedig a vezetőkét.
- A postakocsi járat nem gonosz, hanem jóságos szolgáltató.
- De ők is drágították a díjaikat.
- Ott a mi embereink a nagyfőnökök, tehát ők rendesek - szögezte le a király. - A gonosz szolgáltatók azok, akiket másvalaki irányít, a jóságosak pedig azok, akiket mi irányítunk. Mit nem lehet érteni ezen? A gonoszok ellen kell felvennünk a harcot a lehető…
- És az alkalmazottakkal mi van? Nekik szokott a bérük csökkenni, illetve ők kerülnek az utcára.
- Nem kell visszakérdezni! Itt én kérdezek, nem maguk! A munkásembereket mindig megbecsültük. Jó szakemberekre mindig szükség van, ezt már nemegyszer elmondtam.
- Folyamatosan csökken a bérünk! - kiáltott egy szatócs.
- Rengetegen mennek külhonba dolgozni! - tette hozzá egy szakács.
- Külhonba is kell a jó szakember - mosolygott a király.
- Azért képezzünk szakembert, hogy idegenben dolgozzon?
- Nem azért vagyunk most itt, hogy ilyesmiről beszélgessünk.
- Akkor miért vagyunk itt?
- Azért, hogy tájékoztassam önöket arról, hogy egy új adóformulát vezetek be…
A tömeg zúgolódni kezdett.
- Ez nem is egy új adó, hanem a réginek egy kiterjesztése.
A zúgolódás még hangosabb lett.
- Nem fogják megérezni, mert a szolgáltató fizeti majd ki. Látom, nem értik. Olyan ez, mintha valaki bérbe adná maguknak a lovas kocsiját, és még ő fizetne azért, mert maguk utazgatnak rajta.
Még hangosabb zúgolódás támadt.
- Ez nem is adó, csak egy intézkedés, amit az önök érdekében hozunk.
- Fúj!
- De hát ez az országunk érdekeit szolgálja. Világrengető a teljesítményünk, de kell a pénz a bővítésekre, a bérekre, az adóság törlesztésre, az utak korszerűsítésére…
- Most akkor mire kell az a pénz?
- Ezek közül szabadon lehet választani.
- Brácsás, takarodj!
- Pedig olyan jól megy minden, a gazdaságunk egyedülálló. Amit most fogunk bevezetni, az nem is adó, mert másnak fogják nevezni.
- Brácsás, takarodj!
- Nem értik a dolgok szofisztikáját - csóválta a fejét a király. - Maga! - mutatott egy szőke hajú férfira. - Jöjjön csak ide!
- Én? - lepődött meg az illető, de két zsoldos máris megragadta, és felvitte a pulpitusra.
- Állítsák elém!
A zsoldosok végrehajtották a parancsot, Brácsás pedig tüstént egy hatalmas pofont kevert le az illetőnek.
- Mi volt ez? - kérdezte aztán.
A férfi csak hebegett, mire a király megint lekevert neki egyet.
- Na, mi volt ez?
- Kérem, egy óriási pofon volt balról, aztán egy óriási pofon volt jobbról - felelte rémülten a köpcös alak. - Így megy ez az országban is. A kisembernek mindkét oldal kellemetlen.
- Rosszul látja a dolgot. Ez csupán egy intézkedés volt. Jól mondom?
- Ezzel vitába szállnék, mert…
A férfi nem fejezhette be, mert a király újabb pofont adott neki.
- Vegyük át újra! Mi volt ez? Pofon vagy intézkedés?
- Intézkedés - nyögte a másik.
- Na, ugye! A pofon nem is létezik. Rúgások helyett pedig rendeletek lesznek majd. Ha valaminek más a neve, az már nem létezik. Így van, vagy nem így van?
Az emberek döbbenten néztek.
- Éljen a jó Brácsás király! - harsogta az udvari bolond. – Brácsás, a lángész! Brácsás, az igazságos!

Többször felrepült az korona az égre…

Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 9 db)