Búvópatak

Szépirodalom / Versek (640 katt) Jártó Róza
  2014.10.08.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/10 számában.

Lehull a lepel a vágyról,
Ódát zengve egy virágról.
Szíved most nyílt meg talán,
Versenyt úszva érzelmed taván.

Hárfa hangja sír az éjbe,
Vágyad húz a napsütésbe.
Álmod átszáll az éteren,
Darabokra tört érzelem.

Ha a szerelmed véget ér,
S szíved lesz majd hófehér.
A hajad is már őszbe jár
Emlékeid vad talaján.

Vágyva nézed a párokat,
Búsan kergetve álmodat.
S kérdezed majd, mondd miért,
Ami szép volt, így véget ért.

Elszállt, mint egy gondolat,
De álmaidban megmaradt.
Mint csörgedező kis patak,
Fel-feltűnik, majd elszaladt.

Előző oldal Jártó Róza
Vélemények a műről (eddig 6 db)