Korok visszáján

A jövő útjai / Versek (856 katt) Csillangó
  2014.09.26.

Hol volt, ott, ahol lehetett
egy fordított világ,
miben a Visszafejlődő
alkotta az irányt.

Valaha a csendeket
áttörte a pötyögés,
ezer ingerbe kúszott
az örökös ködös Félsz;
csupaszságba omlott a test -
a lélek csuklyás burkoltság,
az üres szemek a tiszta
tekinteteket gúnyolták.

Majd megtört a fagyott víz,
s oszlopként bújt elő
határkorok rendjébe
vágyakozó szellő.
Ész megunt kalapját
babonamáglya égette,
halálsugárként ölt
az álistenség rút keze.

Mígnem egy Ráébredésből
megtisztult pantheon fakadt,
tisztások hangja elpihent
óvó istenkezek alatt.
Lélektől lüktető természetben
a Lehetséges nyűtt dogmákat tört,
csataarcok könnyes barázdáit
visszatükrözte a honkérdő föld.

Majd az utolsó állapotban,
amely jóslatoknak tortahabja,
balga kaszabkedv semmivé lesz,
mi teremt, csak az ősiség kardja.
Az éltető s alkotó küzdés
az egyetlen építő harc,
s az Eredet szíverén pont lesz
majd a létbarlangba írt karc.

Előző oldal Csillangó