Már tudom

Szépirodalom / Versek (752 katt) macika
  2014.08.27.

Félemberként éltem az életem,
nem láttam s hallottam semmit sem!
Most már tudom, mit ér az életem, mert
itt vagy velem és fogod a két kezem.

Már régóta Csipkerózsika álmát aludtam,
de te jöttél, s felébresztettél a csókoddal.
Mennyi mindenről lemaradtam.
Már tudok kacagni, zokogni,
Most már életben tudok maradni.

Most már látom a hatalmas lombokat,
a lombok között táncoló napsugarakat.
Látom az ég kék színét,
hallom a madarak énekét.

Most már látom a nyíló virágokat,
érzem a bódító illatukat.
Most már látom, milyen szép a rózsa!
Mikor a kezedben tartod mosolyogva.

Hallom a tücsök hegedűjét, a kabóca visító énekét,
Hallom a lágy zenét, a szívemben a lüktetést.
Érzem az esőcseppeket, ahogy hűsítik arcomat,
és a szellő simogatását, ahogy szétfújja hajamat.

Csodálom, ha a nap felkel,
a kék eget betölti fényekkel,
és este, mikor nyugovóra tér,
olyan sokáig piroslik az ég.

Reggel, mikor a tükörbe nézek,
boldog vagyok, mert már
nem csak egy fél embert látok,
hiszen már egész ember vagyok.

Előző oldal macika
Vélemények a műről (eddig 2 db)