A Túlról

Horror / Novellák (2633 katt) Zspider
  2010.10.06.

A két lány türelmetlenül ment az üres folyosón, miközben a fiú unottan maradt le.

- Muszáj nekünk még mindig a suliban lennünk? - kérdezte a fiú szinte kínlódva, és egyre lassabban ment.

A barna hajú lány megragadta a csuklóját, és húzni kezdte.

- Nekem kellenek a biosz anyagok, hogy ne maradjak le.
- Tényleg holnap lesz felelés? - kérdezte a másik lány.
- Nem tudom, de azt hiszem, nem.

A fiú arcán őszinte undor volt még a témától is. Látva a könyvtárat még inkább kényelmetlenül érezte magát. Már nem voltak óráik, de még bent kellett maradnia, és ez a gondolat nagyon irritálta.

A könyvtárba belépve a számítógép mellett egy fiút vettek észre, aki az asztalon lévő könyv tömeget nézegette. A vékony fiú piros pólóban volt és kék farmerben, szemüvegét igazgatta, és az ajtónyitásra rémülten ugrott fel. Majd meglátva az érkezőket próbálta az egészet eljátszani, mintha direkt csinálta volna. A barna hajú lány könyökével lökte meg a barátját, aki majdnem kacagni kezdett az egésztől.

- Szia - köszönt a lány. - Csak a bioszt akartam elkérni, amit ígértél.
- Szia, Aliz - köszönt vissza a fiú, és kutakodni kezdett a kupis asztalon. - Persze, mindjárt adom.
- Amúgy te mi a fenéért vagy itt? Hol a könyvtáros? - kérdezte a másik fiú felemelve az egyik könyvet.
- Mert segítek a könyvtárnak - felelte a fiú, és kivette a másik kezéből a könyvet. - Az alsó raktárban találtak egy csomó régi könyvet, én leporolom őket és felírom, mik azok.
- Vesztes - mondta a másik fiú, mire Aliz mérgesen ránézett.
- Gábor! Kérlek.

A lány szavára Gábor inkább hagyta a könyvmolyt, és neki dőlt a falnak türelmetlenül. Aliz barátnője, Hermina ekkor érdeklődve nézte a sok poros könyvet.

- Nem értem, mi bajod - mondta Gábornak. - Én szeretek könyveket olvasni.
- Tényleg? - döbbent meg a könyvmoly, és lelkesen nézett fel. - Mit olvastál mostanság?
- Nem rég fejeztem be a Harry Pottert.

A könyvmoly csalódottan a homlokára csapott és elfordult, hogy megkeresse a jegyzeteit. Hermina megigazgatta fekete haját, ami válláig ért és középen volt elválasztva, így zöld szemei kicsillantak a gyengén megvilágított teremben.

- Mi baj? Az egy nagyon jó könyv.
- Az egy divat... nem könyv - morogta a könyvmoly.

Aliz csak mosolygott kettejük vitáján, és közben félretolva a sok papírt egy könyvet talált. A fekete könyv kemény borítós volt, de semmi sem volt felírva rá. Belül is pár üres lap után indult el csak a szöveg, de cím sehol nem volt feltüntetve.

- Hé, Ricsi, mi ez? - kérdezte a könyvmolyt.

A fiú a kezébe vette óvatosan, és kinyitva egyre lelkesebben lapozta a könyvet. Gábor ekkor már igazán szenvedve dőlt hátra.

- Pornó veszteseknek? - kérdezte keserű hangon.
- Nem. Ez... egy rituálé leírása. Mit hogyan kell csinálni valamihez.
- Te el tudod olvasni ezt a zagyvaságot? - kérdezte Aliz.
- Ez nem zagyvaság, csak latin.
- Könyörgöm, ez csak hülyeség, nem mehetnénk? Nem egész negyedórája az iskolában vagyok, és nincs órám... - panaszolta Gábor a földre csúszva.
- Furcsa. Véráldozatot és rajzokat kérnek. Meglepően minőségi hülyeség.
- Véráldozat? - pattant fel Gábor Ricsi mellé. - Komolyan? Ha szűz, akkor túl sokan vagytok - mondta gúnyosan.
- Áhh, baromság - dobta el a könyvet a fiú a többi közé, és ezzel a lendülettel végre meglelte a jegyzeteit.

Aliz megfogta a papírokat, de akaratlanul is a könyvet figyelte. Egyszerre nyúlt oda Herminával. Megérintették a könyvet, és Aliz Gáborhoz fordult.

- Nem csináljuk meg a rituálét?
- Mi van? - kérdezte Gábor már nagyon türelmetlenül.
- Jó poén lesz! - csattant fel Hermina. - Csináljuk meg!

A két fiú beletörődött, és a lányok Ricsi kezébe nyomták újra a könyvet, az pedig olvasni kezdte és mondogatni, hogy mi kell a rituáléhoz. A többiek elmentek érte, miközben a könyvmoly szinte teljesen kiszakadt a külvilágból olyan lelkesen olvasta a könyvet.

Gábor zavartan rajzolt a könyvtár padlójára a krétával, és nézegette a rajzát, Ricsi pedig idegesen figyelte a műveletet.

- Igazán nem szabadna ezt csinálnunk...
- Az ajtót bezártuk nyugi - mutatta a kulcsot Hermina.
- Amúgy is ne nyafogj, hanem mutasd azt a hülye képet! - vette ki Gábor a kezéből a könyvet, és forgatva nézte a rajzot. - Ezt a gyökérséget!
- Azt hittem, te csak az ilyen könyveket élvezed, amikben van kép - szólt vissza Ricsi idegesen.

Aliz, mint egy jó barátnő megfogta a fiú kezét, aki meg akart fordulni a szavak hallatán. A lány megragadta a könyv másik szélét, és belenézve ő is rajzolni kezdte a mintákat. Pár percen belül készek voltak, és bár tálat nem találtak, az egyik lány üres műanyag dobozát használták a rajz közepén vért fogadó tálként. A négy tini állt, és nézte a padlót.

- Most mi van? - kérdezte Gábor
- Kell egy véráldozat és valaki, aki felolvassa a sorokat.
- Akkor... - mondja a fiú, és előveszi a pillangó kését. - Gyere, veszteske, kell a véred.
- Értékelem az önfeláldozásodat az irányomban, de lánynak kell lennie mindkettőnek.

A két fiú a lány duóra nézett, azok meg egymásra.

- Add azt a kést - morogta Aliz, és elindult a tálhoz.

Hermina hálás volt, ugyanis ő elájult a vér legkisebb látványától is, és nagyon nem akart a többiek előtt lebukni ezzel. Elvette a könyvet, és a könyvmoly mutogatni kezdte a sorokat, fel is olvasta azt, amit nem úgy kellett kiejteni, ahogy olvasni. Pár pillanat múlva Mina bólintott a barátnőjének, és az megvágta a mutató ujja hegyét.

A vér finoman serkent ki az ujjból, és ahogy egyre nagyobb cseppé gyűlt, úgy kezdett beszélni Hermina. Az első mondat végével az első csepp landolt a műanyag tálban. A következő mondatnál már három csepp is lezuhant.

A mondatok elfogytak, és Aliz egy kényelmetlen állásban nézett a többiekre. Ugyanis terpesztve kellett belépnie a tál mellé egy lábbal, csak annyi fért el úgy, hogy ne taposson semmit össze, amit most rajzoltak fel. A lábai már nem bírták, és az ő türelme is fogyni kezdett.

- Most mi van? - kérdezte.
- Nahát! - csattant fel Ricsi. - Nem működik a varázslat! Nagyon meglepő - mondta cinikusan a fiú, és feltolta az orrán a szemüvegét. - Töröljük fel ezt a vackot és...

A vér lassan kezdett sokasodni a tálban addig, ameddig túl nem telt, és el nem kezdett kifolyni a padlóra. A padlóra folyt vér szabályosan ágazott szét. Aliz sikoltva ugrott Gábor karjai közé, és Hermina ösztönösen lépett hátra az egyik asztalhoz, hogy megkapaszkodjon. A vérpatakok lassan elérték a rajzokat, és attól azok vöröses fénnyel kezdtek izzani. Aliz elfordult és Gábor vállába temette az arcát, a rajzokból pedig sűrű füst áradt szét.

A két lány sikolya töltötte be a termet, ahol semmit sem lehetett látni a füsttől. A füst oszlani kezdett és a rajzok helyén egy férfi állt. Hosszú fekete hajú férfi felnőtt volt, és testét furcsa fehér ruha takarta. Arcán pár napos borosta volt, és békés gyermeki mosollyal nézte a négy tinit. Baba kék szemei még ártatlanabb külsőt adományoztak neki, és a mozgása is finom és udvarias volt. Előre lépve megindult a fiatalok után.

- Ez nem ugyanaz az idő... - állapította meg a kellemes hangján a férfi.
- Ki maga? - kérdezte Hermina remegve.

A férfi ettől a kérdéstől megtorpant, és az ablak felé nézett elgondolkodva. Balja a csípőjére került pihenőként.

- Éhes vagyok - mondja a férfi apró bólintásokkal megerősítve ezt a megállapítását. Majd a két sikoltó lány felé indult meg jobbjával Hermina után nyúlva, hogy megérintse annak az arcát. Hermina hangja eltűnt, csak nyekergések jöttek ki a tátott száján és izzadság cseppek gördültek le rajta, miközben elkerekedett szemekkel nézte a közeledő ujjakat. Gábor megragadta a férfi karját és ránézett idegesen.

- Hé, csira! Ez nem így megy! Mit játszod itt az eszed? Mi a neved, Köcs...
- Nem túl laktató - mondta a férfi ránézve Gáborra, akinek a szemei üvegesek lettek. - Első falatnak jó lesz.

A fiú arca lassan elkezdett száradni, és a bőre olyan lett, mint a régi pergament, ami rátapadt a testre. Aztán remegni kezdett a fiú és egyszerűen a földre zuhant. Ricsi az ajtót kezdte kinyitni a kulccsal idegesen, és amikor végre sikerült, akkor kicsapva a lányok felé kiáltott.

- Futás!

A két lány úgy is tett. Ricsi utoljára lépett ki, de előtte a könyveket, amik hatalmas toronyként álltak az asztalon, szépen rádöntötte a férfira, akinek az arcáról egy pillanatra sem tűnt el a mosoly.

- Érdekes korszak. Érdekes lelkek - állapította meg a férfi.

Ricsi és a lányok rohantak, ahogy bírtak, majd a lépcsőn lefelé Aliz egyszerűen térdre omlott, és a földre esett. A barátai érte nyúltak, és próbálták felsegíteni.

- Gábor... istenem... - mondta bőgve a lány.
- Tovább kell mennünk! - ordította a fiú idegesen. - Aliz, kérlek.
- Hol van mindenki? - kérdezte Hermina az üres folyosókat nézve.
- Az étkező! Ott lesznek!

Ricsi a megállapítás után el is kezdte rángatni arra Alizt, aki épphogy felállt. A három kamasz rohanva indult tovább a folyosón, miközben a folyosó végén meglátták a férfit. Csúszva kanyarodtak balra, az egyik mellékfolyosóra, és itt be az étkezőbe, ahol rengetegen voltak.

- Segítség! - kiáltotta zavartan Aliz. - Valaki megölte Gábort és most...

A szavai közben érezte a hátulról érkező lágy szellőt, és azt is látta, ahogy az étkezőben mindenki mögéjük próbált nézni. Aliz gerincén remegve futott végig a hideg, ahogy a gondolat megszületett: "megérkezett." A lányok rémülten vették észre, ahogy a kedvenc biológia tanárnőjük lassan felállt, és a férfi felé indult. A fiatal nő nem volt sokkal idősebb náluk, és ez volt az első éve az iskolában. Mire odaért a férfihoz, a ruhája inkább rabszolgák öltözékévé vált, a formális szoknya és blúz szakadva oszlott le, és a bikini ébené vált, még hozzá bőrré. A nő szőke haja kibomlott, és kócosan omlott a vállaira.

- Kezdem kedvelni ezt az időt... - mondta a férfi, miközben a tanárnak biccentett, aki elindult a három tiniért. Ettől mindenki megrémült és menekülni akart, de a férfi csak ránézett az ablakokra és azok bezáródtak. A nő egyre közelebb ért a trió felé, akik remegve léptek hátra. A két lány Ricsibe kapaszkodott egy-egy oldalon, mint fuldokló a mentő kötélbe, de ekkor Ricsi nagy levegőt vett, és megigazította az orrára lecsúszott szemüveget. Kiugrott a lányok öleléséből fellökve a tanárát és elindult a férfi felé, aki egyetlen erős, de mégis laza ütéssel a falnak ütötte a fiút, akinek a szemüvege a földön landolt széttört lencsékkel. A férfi ekkor a lányok felé fordult.

- Nincs szükségem még előételre, nekem a főétel kell. Mind.

Ettől az étkezőben lévők egy emberként hátráltak meg, de a két lány karjait megragadta a tanárnő. Menekülni próbáltak, de ő nem engedte el őket. A férfi ismét közeledni kezdett feléjük, és lassan nyújtotta ki a kezét Hermina felé. Egy fiú bőrkabátban ekkor üvöltve rontott neki egy nagyobb késsel, de azt megragadta a férfi a pengéjénél fogva a puszta kezével. A fiú látta, hogy a kés hiába vágta a férfi kezét, az nem vérzik. Elkerekedett szemekkel nézett a férfira, aki a pengét vizsgálta.

- Erre nem lesz szükségem - mondta, és a pengénél fogva átdobta magán a fiút, aki az egyik asztalra zuhant, aminek két lába eltört alatta, így a földre esett róla gurulva.

Figyelme és a keze ismét Hermina felé fordult. A lány minden egyes szőrszálat látott az ujjakon, és egyszerűen nem tudta megállítani a végtagjait, hogy ne remegjenek. Majd a kezei ökölbe szorultak, és minden erejével a férfi lába közé rúgott, aki még egy kicsit sem rezzent meg.

- Ennek fájnia kéne?
- Nem - felelte valaki a háta mögül. - De ennek igen.

Ricsi állt mögötte a könyvel, amivel megidézték és Gábor késével, amivel a könyvbe döfött egyszer, ettől a férfi arcán egy seb nyílt meg, amiből vér áradt ki. Újra szúrt, és a férfi hátra lépett a gyomrát fogva, amiből rengeteg vér ömlött ki. Megfordulva elindult Ricsi felé, akinek az orrából vér áradt és hunyorítva nézte őt. A férfi kínlódva lépdelt felé, és a fiú nagy levegőket véve ismét szúrt, amitől a férfi vállából kezdett a karmazsin nedv áradni, de ettől még tovább közeledett. Újabb döfés, és az egyik karja hullt le. Pár lépés után még egy vágás volt, amitől már térdre zuhant pár méterre Ricsitől. Meglévő karjával nyúlt a fiú után, aki egy kést tartott a könyvben, de amikor a kéz már túl közel került volna, a fiú a pengét kiszaggatta a könyvből papír foszlányokat szabadítva a levegőbe. Ettől a férfi feje a földre zuhant a testétől függetlenül.

Aliz futva indult meg az ajtókeretnek támaszkodó hős után, és Hermina a fejét fájdalmasan fogó tanárnőt segítette fel, aki közben pironkodva látta meg, miféle ruha van rajta.

- Mi történt?
- Ricsi megmentett minket! - mondta Hermina a tanárnőnek boldogan.

Ekkor egy sikoltás hallatszott, és Aliz csontjai gurultak szét a padlón. Ricsi szemei vörösesen kezdtek izzani, és az ajkán vér folyt le. Arcán beteges, sötét mosoly jelent meg.

- Persze, senki se veheti el az én áldozataimat!

Előző oldal Zspider
Vélemények a műről (eddig 1 db)