Jegyzetek a négy fal közül – Chopin

Külvilág / Zenebona (988 katt) Stephen_Rivers
  2014.05.30.

A fölfedezés örömét leírni ugyan hogyan is lehetne? A megfoghatatlant véges számú betűkkel végtelen számú szavakká, mondatokká silányítani?

A klasszikus(nak mondott) zene mindig is távol állt tőlem. Más kor gyermeke vagyok s az érdeklődés paripái más tájakra röpítettek. Hegyeket, völgyeket jártam be, tengerek partjain pihentem s a hegytetők váltak otthonommá. A zene mindig is hű útitársnak bizonyult, száz és ezer alakban dobolt füleimben, de sohasem az elmúlt századok felől küldve felém a dallamokat.

Aztán rábukkantam Chopinre (vagy ő rám). Hogy hogyan, milyen körülmények között, az mindegy is. A lényeg, hogy Frédéric jött, látott és győzött.

Én a napjaimat úgy élem, hogy akár többször is meghalok egyetlen perc alatt. A panaszos zongoradallam lelkemből szól ilyenkor, s ha újra eszembe ötlik, nincs ember, aki megértené gondjaim, tudom, hogy egy nocturne megvigasztal. Nem zaklat fölös kérdésekkel, még csak jó tanácsokkal sem fáraszt; csupán átkarolja vállaim és rám mosolyog. S ha néha úgy adódik, hogy mellkasomra ül a vidámság, Chopin opusai velem együtt kacagnak.

A népszerű videómegosztó egyik "best of" válogatása alatt az egyik hozzászóló helyreinti a hallgatóságot. Kifogásolja azt, hogy egyesek a 'nice' jelzővel illetik Chopin zenéjét. Ő sokkal inkább a 'masterpiece' megjelölést tartja illőnek. Igaza van, ezt nem tudom és nem is akarom szépíteni. Ma, 2014. május 24-én kissé furcsán hangozhat eme fölszólítás — Tessék, Chopint hallgatni! —, de mindenkinek az ízlésére bízom, miképpen cselekszik. Kitalálják, mi szól éppen a zenelejátszómban?

Előző oldal Stephen_Rivers
Vélemények a műről (eddig 2 db)