Pozitívan gondolkodni

Külvilág / Közélet (817 katt) Norton
  2014.05.24.

Mit értünk pozitív gondolkodás alatt? Az általános hit ezzel kapcsolatban az, hogy legyünk optimisták, a negatívumokat pedig ne vegyük magunkra.

Vannak, akik valóban nem törődnek vele, hogy mit mondanak rájuk, míg mások vérig sértődnek már a legkisebb bántás esetében is. Ennyire különbözőek lennénk? Miért létezik ez a jelenség?

Elméletem szerint az emberekben egy mesterséges személyiséget hoztak létre, ami aztán megköti az érzelmeiket, és az irányítása alá vonja őket, vagyis nem mi irányítjuk az elménket, hanem "ő" irányít bennünket.

Az érzelmi programozásunknál a szavak huszadrangúak a ki nem mondott, mögöttes tartalomhoz képest.

Hogy milyenné válik valaki, az attól függ, hogy milyen minőségű érzelmi energiákat olvaszt magába az illető az évei folyamán, hogy miből épít "én tudatot". Építkezhet valaki szeretetből, de építkezhet gyűlöletből is.

Persze egyáltalán nem mindegy, hogy tégla, vályog, vagy kutyagumi a házunk alapja. A valódi egyéniségünk sajnos nagyon gyakran a háttérbe szorul a belénk nevelt személyiségünkhöz képest.

Ha egy szülő azt mondja a gyerekének, hogy "de hülye vagy", és ez a rövidke mondat egy tömény gyűlöleten megy keresztül, akkor "Józsika" azt az energiát fogja magába olvasztani, mindenféle védekezés nélkül. Ilyenkor a szülő egy felesleges koloncnak, egy megvetést érdemlő senkiházinak képzeli a gyermekét, akire nincsen semmi szükség, és nélküle minden jobb lenne. Józsikában a szavakhoz félelem fog kötődni: bántások emléke, bizonytalanság, önleértékelés, tehetetlenség. Ebből az energiából épít "én tudatot", tehát azt fogja képzelni magáról, hogy egy alsóbbrendű, felesleges, megvetést érdemlő személy, aztán ezeket az indulati energiákat persze kivetíti másokra is, csak legyen rá egy megfelelő ürügy.

Gyurikánál szintén elhangzik ugyanez a rövidke mondat, de már szeretet van benne: a szülő félti az utódját, és azért kritizálja, mert nem akarja, hogy baja essen. Ebben az esetben egy teljesen másfajta energiából fog építkezni a gyermek, pedig gyakorlatilag ugyanazok a szavak hangzottak el. Mégis azt érzi, hogy biztonságban van, támogatást kap, és egy szerető, gondoskodó közeg van mögötte.

Ezek szerint nem a szó a fontos, hanem az az energia, amit közvetít.

Az egyik ember gyűlöletben fürdik, amikor felnő, a másik pedig szeretetben. Az utóbbi aztán leél egy viszonylag boldog életet, és elkezdi osztani az észt a másiknak a pozitív gondolkodásról. Jóindulatú naivitással elmondja neki a következőket:

"Ugyan már, kedves barátom, legyél már egy kicsit optimistább! Nem kell mindenen vérig sértődni. Látod, én is milyen vidám vagyok, pedig engem is lehülyézett a főnök. És akkor mi van? Legyél mindig pozitív!"

Egy ilyen ember számára ezek az elcsépelt, sablonos közhelyek a kőkemény valóságot jelentik. Aztán ha a másik mégis "negatívan" fogja fel a dolgokat, akkor a "pozitív ember" nem fogja megérteni, hogy miért olyan az illető - biztos nagyon beképzelt, és azért olyan sértődős. A falra mászik minden apróság miatt. Egy öntelt hólyag, semmi kétség. Pedig olyan cuki-muki minden. Az emberekben a jót kell észrevenni. Még az égbolt is rózsaszín, vattacukor fellegek mindenfelé, a világ segítő szándékú, csak észre kell venni a lehetőségeket.

Itt már valóban működik az úgynevezett pozitív gondolkodás, ám ahhoz, hogy a "negatív" embernél is működjön a dolog, először észre kellene vennie a saját lelki beidegződéseit, ám a "pozitív gondolkodók" megfosztják ettől, mert arra próbálják rávenni, hogy színészkedjen.

Ám ha az illetőnek tele van a szíve elfojtott sérelmekkel, akkor ne akarjon már ő is "tündi-bündinek" látni mindent, mert úgysem fog sikerülni!

Mindössze két tanulságot szeretnék levonni ebből az egészből:

Egy: senki ne nézze le a másikat, ha nem olyan, mint ő.

Kettő: mindenki magába nézzen, ott tegyen rendet, és ne másokat akarjon megváltoztatni.

Nem kötelező ezek szerint élni, de én hasznosnak tartok egy ilyen felfogást.

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 3 db)