Linktár

A Név

Nem ismerem még a létet,
Ismeretlen bájos lélek.
Keserűen s olykor boldogan
A szívem csak érted dobban.

Naiv vagyok, igen lehet,
Idegenként mégis veled.
Kárpótol a drága mosoly,
Amikor tetemem marja a moly.

Nincs nélküled boldogság,
Igen... Te csalfa, vak igazság.
Ki a kapzsiságom tárgya,
A testem-lelkem holdvilága.

Néha rajtad napokig elgondolkozván,
Impozánsan, némaként is sokat mondván,
Kéne nékem ennél több?
Ambrózia ez, mi mindennél tündöklőbb.