Layla: az angyal, az ördög és a gyermek XIII.

Fantasy / Novellák (789 katt) angyalka146
  2013.10.17.

A zuhany jót tett. Törülközés közben feltekintettem és megláttam magam a tükörben. Sötétbarna hajam vizesen lógott vállaimra, barna szemem élettelen, fénytelen volt. Vettem a bátorságot és teljesen megnéztem magamat. Döbbenten láttam, hogy a bordáim látszani kezdenek. Gyorsan elléptem a látványtól, felöltöztem és visszaindultam a szobámba. Bár még mindig erős bűntudatom volt, de legalább tisztának éreztem a testem. Az ajtóba érve Azrael tekintetével találkoztam, aki az ágyamon ült és fürkészően nézett.

- Biztos, hogy nem akarsz beszélni róla?
- Nem is tudom… - motyogtam. Egyik részem el akarta mondani, a másik szégyellte.
- Ugye tudod, hogy semmit sem kell szégyellned előttem? – hangja lágyan csengett. Felkaptam a fejem.
- Azt mondtad, nem tudsz olvasni a gondolataimban! Akkor meg honnan tudod, mire gondoltam?
- Úgy, hogy az arcodra volt írva – mosolyodott el. – Gyere – megütögette az ágyat maga mellett -, ülj le és mesélj!
Lehuppantam mellé és dőlni kezdtek belőlem a szavak.
- Össze vagyok zavarodva, nem tudom, mi történt. Anya felhúzott, feljöttem a szobámba, levetettem magam az ágyra, ekkor forogni kezdett a szoba velem. Egy virágos rétre kerültem, ahol volt egy férfi – nagyot nyeltem -, akivel szeretkeztem. Nem, ez így nem helyes: dugtam. Csúnya szó és szégyellem is magam érte, de nem éreztem szerelmet, csak nemi vágyat. Majd a férfi leringyózott, azt mondta, élvezem, ha férfiak dugnak meg, utána fogott egy tőrt és szíven szúrta magát. A következő, amire emlékszek, az a te arcod.
Egy percre elhallgattam, de még mielőtt Azrael reagálhatott volna, már folytattam is:
- Tudod, nem az zavart, hogy együtt voltam ezzel a férfival. Még csak nem is az, hogy megölte magát. Hanem tudtam, bár előtte is tagadtam, hogy igaza van: tényleg élveztem volna, ha még egy páran… meghágnak. És azt hiszem, most szépen fejeztem ki magam.
- Felismerted álmodban a férfit?
- Igen – suttogtam -, de nem akarok beszélni róla. Igazából szeretném elfelejteni! – Remény csillant bennem, amint eszembe jutott. – Tudnál ebben segíteni?
Először értetlenül nézett rám, majd arca mindentudó lett.
- A felejtésben? Arra gondolsz, hogy töröljem ki az álmot a fejedből?
- Igen! – vágtam rá mohón.
Azrael tűnődve nézett.
- Nem is tudom – felelte lassan –, az álmoknak nagyon fontos szerepe van. Lehet, mutat valamit a múltadból vagy a jövődre nézve…
- Mostanában elegem van az álmaimból! – fakadtam ki félbeszakítva ezzel. – Mindig templomokról, meg papnőkről álmodok, meg valami Istennőről és egy angyalról, aki szeret engem...
Éreztem, hogy Azrael megmerevedik mellettem.
- Baj van? – tekintettem rá.
Egy percig nem felelt. Majd újra mosolygós lett az arca.
- Semmi baj sincsen.
- Biztos vagy benne? Olyan különösen viselkedsz!
- Minden rendben, csak elgondolkodtam, ennyi az egész.
- Akkor kitörölnéd az álmomat?
- Sajnos nem tehetem. Az elméd zárva van előttem. Na, de nem kell szégyellned magad, ha rólam fantáziálsz!
Rámeredtem.
- Ezt meg miből gondolod?
- Sármos vonzerőmnek nehéz ellenállni.
Nem hittem a szememnek és a fülemnek! A halál angyala viccelődik velem!
- Nem akarlak elkeseríteni – replikáztam gyorsan, mielőtt ömlengésbe kezdene –, de nem rólad álmodtam. Bár elismerem, volt egy pillanat… - gyorsan elharaptam a mondat végét és a számra csaptam.
- Igen? – csapott le rá. Szemei huncutul csillogtak. – Fantáziáltál már rólam?
Elvörösödtem és arcom takarva mondtam:
- Igen, bevallom, amikor először megjelentél nekem. Szexuális vágyat éreztem egy pillanatig, de azóta nem!
Megütögette a vállam és kedélyesen felnevetett.
- Ne aggódj, ez teljesen normális. Ne érezd magad kellemetlenül!
- Normális, hogy ráizgulok a halál angyalára? – kérdeztem tőle elképedve, de ő komoly arcot vágott.
- Igen.
Kétkedve néztem rá. Elmosolyodott, majd gyengéden megfogta a kezeimet.
- Leila! Normális esetben, amikor a lélek elhagyja a testet, az kéjjel jár. És nem fájdalommal.
- Viccelsz!
- Nem. Ez a normális. A halál nem fájdalmas dolog. Az én megjelenésem előmozdítja a folyamatot. Ezért érezhetted te is. Ezért érezhettél te is – nyomta meg az érezhettél szót és szemei pajkosan villantak.
Döbbenetemben alig bírtam megszólalni. Majd boncolgatni kezdtem az utolsó mondatot és visszavágtam.
- Én is? Más is kufircol képzeletben veled?!
- Milliónyian – vigyorodott el.
- És még én éreztem magam kellemetlenül!
- Nem megmondtam, hogy nem kell?
Rámosolyodtam és a lelkem könnyebb lett. Megöleltem és boldog voltam: mert tudtam, éreztem, hogy életemben először barátra leltem.
- Köszönöm – leheltem a mellkasának és a nyomasztó álom képe elmerült elmémben.

***

Rafael a gyógynövénykertjében gyomlálgatott, amikor Azrael megjelent mellette. Érezte a másik angyal jelenlétét, de nem nézett fel rá, hanem tovább folytatta munkáját. Azrael a pár méterrel arrébb lévő padra ült le és türelmesen várt – tudta, Rafael akkor beszél majd vele, ha eljön az ideje. Néhány perc múlva abba is hagyta a gyomlálgatást, leült kedvenc gyógynövényei mellé és Azraelre függesztette a szemét. Tudta, miért jött.

- Ő az, ugye?
- Ki?
- A kis védencem, akit visszahoztál a halálból. Egyedül te láthattad a lelkét. Rajtad kívül Karmael tudja az igazságot, de ő nem beszélhet. Ő az, ugye?
- Kire gondolsz? – válaszolt nyugodtan Rafael, kihozva ezzel Azraelt a sodrából.
- Az ég áldjon meg, Rafael! Lilith! Neuel! Mindegy, hogyan hívjuk. Leila testében az Ő lelke van.
- Erre a kérdésre nem válaszolhatok. Ugyanis nem láttam a lelkét. Nem tudtam olvasni róla, amikor hozzáértem, mert Isten pecsétje rajta volt. Előlem is elzárta őt.
- És mit gondolsz? Ő az?
- Igen. Lucifer nagyon hamar megjelent érte. Szerinted?
- Igen. Azt mondja, mostanában papnőkről, meg az Istennőről álmodik, meg egy angyalról, aki őt szereti. Nem is olyan régen volt egy érdekes álma – álmában szeretkezett egy férfival, aki aztán ringyónak nevezte, majd megölte magát. Ha emlékszel, Lucifer régen ehhez hasonló álmokkal kergette őrületbe Lilith-t. Kísérteties hasonlóság, vagy kezd visszaemlékezni?
- Érdekes – tűnődött el Rafael. – Atlantiszról álmodott már?
- Még nem említette. De szerintem igen.
- Uriel tud már róla?
- Félek, hogy már sejti.
- Nem fogja megölni, te is tudod.
- Szerintem képes rá, megteszi. A legutolsó találkozásuk nem végződött szépen. Uriel meggyűlölte.
Rafael szomorúan elmosolyodott.
- Tévedsz. A mai napig rajong érte. Szerelmes belé.
- Biztos vagy ebben?
Mélyen Azrael szemeibe nézett és kétely nélkül válaszolta:
- Igen.

Előző oldal angyalka146