Az égi lámpás

A jövő útjai / Konspiratológia (918 katt) Homoergaster
  2013.09.28.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2009/7 számában.

A Hold adatai az internetről:

Tömeg: A Föld tömegével kifejezve: 7,349*1022 kg 0,0123*Föld tömeg
Egyenlítői sugár 0,2724
Közepes sűrűség (gm/cm3) 3,34 gm/cm3
Földtől mért közepes távolság 384 400 km
Tengelyforgási idő 27,32 nap
Keringési idő 27,32 nap
Egy holdi nap hossza 29,53 földi nap
Közepes pályamenti sebesség: 1,03 km/sec
A pálya excentricitása 0,0549
A pályasík hajlásszöge az ekliptikához 5,15°
Az egyenlítő Ekliptikával bezárt szöge 1,53°
Egyenlítői nehézségi gyorsulás 1,62 m/sec2
Egyenlítői szökési sebesség 2,38 km/sec
Albedó (Fényvisszaverő képesség) 0,12
Felszíni hőmérséklet
Nappali átlaghőmérséklet: 107°C
Éjszakai átlaghőmérséklet: -153°C
Maximális hőmérséklet: 123°C
Minimális hőmérséklet: -233°C

A Hold ősidők óta foglalkoztatja az emberek képzeletét. Amióta csak fürkészőn nézik szabad szemmel, vagy eszközökkel, gondolatok, filozófiák egész tárházát mellékelték hozzá az évezredek alatt. Egész kultúrkörök épültek rá, istenek lakhelyének tartották, sőt istennek. Korokon át jegyezték fázisait, kutatták az életre gyakorolt hatását. A boszorkányok szarvakat viselő istene, az ősanya három arca: az ifjúság, az élet telje és a halál a holdunk fázisaihoz köthetők.

A vallások, mágikus rítusok mellett égi kísér(t)őnk egy másik szellemi szférába is belépett: az irodalomba. A gótikus-rém-fantasyregényekben a Hold elengedhetetlen kellék, vámpírok, zombik, farkasemberek és eszelősök kószálnak a sárga fénye alatt. Nem is szólva a sci-fikről, melyeknek Verne derék fegyvermániás gittegylete óta immár célja, helyszíne is. De akár még egy materialista krimiben is szerepet kaphat, ha mást nem, hangulatfokozóként. Ezen a ponton illő megemlíteni a romantikus történetek tengerpartos-holdas andalgását is.

Az emberi elme már a kezdetektől megpróbálta elképzelni, mi lehet a Holdon. Felfedezések sorát tette egyre fejlődő eszközeivel a felszínén. Hangzatos neveket adott a formáknak, tengereket, síkságokat, krátereket neveztek el, rájöttek, hogy a Hold mindig egy oldalát mutatja felénk. A Hold túlsó oldala ismét megmozgatta a képzeletet. A holdbéli emberek a túloldalra költöztek a földiek kíváncsi tekintete elől, egészen az első műholdig, ami körberepülte.

A huszadiknak nevezett századra elfogyni látszottak a Hold misztériumai. Amikor pedig az első űrhajó leszállt a felszínén, a kis lépés egy embernek, nagy a többinek hangzatos kijelentésével, úgy tűnt, az emberiség birtokba veszi, meghódítja a lámpást... Mint tudjuk, az Apolló 11 1969-ben elkezdte ezt, ez a diadalmenet 1972-ig tartott, s akkor valami miatt megszakadt. Azóta nem ment ember a Holdra... miért nem? Pedig a technika sokat fejlődött! Ha akkor le tudták küzdeni azt a 400 ezer kilométert, most miért nem megy? A tudósok azóta is az "eredményeken" csemegéznek, a vezetők ígérgetik a nagy visszatérést, de még inkább a Mars-utazást. Mintha mindent tudnánk már a Holdról. Pedig ez nincs így!

Amikor vége szakadt a képzelet szülte rejtelmeknek, színre léptek a valósak. A Hold nem olyan, mint azt az előzetes mérések, elemzések alapján vártuk. A felszíni formációi különösek, olyan elrendezettséget, szabályosságokat, szimmetriákat mutatnak, amin a tudósok fennakadtak. Rejtélyes fények villannak fel a kráterekben, ott, ahol évmilliók-millárdok óta mozdulatlanságnak kéne lenni, mozgás van, valami történik. A megfigyelések az első távcsövek óta tartanak. A magyarázatkísérletek a meteor-becsapódástól a vulkanikusságon át a kéreg alatti magmaáramlásokig próbálják rendszerbe illeszteni a Hold felszíni rianásait (ezeket régebben kiszáradt folyómedreknek hitték), szabályosnak látszó rácsszerkezetét, mely mintha belülről tágulást mutatna.

A szabályos kráterrendszerek, melyek íves láncokat alkotnak, sorozatokat, nem csupán ezért érdekesek. Egyes kráterek belsejében másodlagos kráterformák vannak, szintén szabályos elrendezésben. Ezeket elszánt gondolkodók, köztük a magyar Hédervári Péter, a magmaáramlások földihez hasonló hatásainak véli. Mint tudjuk, a Földön így jönnek létre a vulkanikus törésvonalak, és azokon a hátságok. A Hold kérge nem olyan rugalmas, mint a Földé, így kráteres beomlásokkal és töréses rianásokkal válaszol e hatásokra. Pedig állítólag a Holdon sosem volt vulkanizmus.

Aztán ott vannak az el- és feltűnő kráterek. Ez sem piskóta ügy! Az egyik agyonhallgatott botránykő a 11 kilométeres Linné-kráter. A felfedezése után nem sokkal egyszerűen eltűnt! Kétszáz éven át a helyén egy elmosódott foltot láttak, aztán 1830 és 1845 között újból látszott, le is rajzolták többször is. Aztán megint, huss, eltűnt. Most megint úgy néz ki a helye, mintha kiradírozták volna. Láttak még völgyhidat is a felszínen, két hegy, a Promontorium Lavinium és a Promontorium Olivium között, egy 3 kilométeres völgyön áthúzódott. Aztán eltűnt, és helyén két nagy krátert találtak, amik azelőtt nem voltak ott!

Aztán ott vannak még a különböző színű foltok, némelyik nagy sebességű mozgást végez, míg akad, amelyik a méretével tűnik ki. Az Arisztarkhosz-kráter környékén egy 20 kilométer nagyságú narancsszínű foltot láttak... nem az ufológusok, hanem a csillagászok 1963 október 29-én. Innen már csupán egy cicaugrás, hogy a Hold egy idegen űrbázis, ahol a felszín alatt nagy élet van. A felszínen, vagy afelett sebesen mozgó fények, kiáramló gázok, és füstök kétségkívül "ipari" benyomást keltenek.

Aztán ott van az érdekes jelenség, hogy a Hold körül keringő szondák pályája bizonyos pontok felett módosul, sokszor lehetetlenné téve a feladat elvégzését. Azokon a helyeken gravitációs anomáliákat fedeztek fel. Ez azoknak, akik látták és/vagy olvasták a 2001 Űrodüsszeiát, ismerős lehet. Ezt azzal magyarázzák, hogy a Hold belsejében üregek vannak, vagyis nem egyenletesen tömör. Eszerint a Hold olyan, akár egy rosszul öntött csokitélapó. Van, ahol vastagabb, van, ahol vékonyabb.

Az amúgy kissé befuccsolt Apolló 13 végzett egy érdekes kísérletet. Egy 23 tonna súlyú rakétafokozatot lőttek rá a holdfelszínre. A becsapódás 10 tonna dinamit robbanásával ért fel. A Hold ezután négy (4!) álló órán át kongott! Ez a hatás ötvenszer erősebb volt, mint azt a kutatók az összetétele alapján várták. Sajtból van a Hold? A holdutazások, különösen az első, hatalmas ovációt váltottak ki a Földön, de már ekkor hallatszottak kétkedő hangok, melyek később csak erősödtek. Az közismert tény, hogy a Holdon a földiének csupán egyhatoda a nehézkedés. A kiváló Stanislaw Lem még az 50-es években megírt Pirx történeteiben (Feltételes reflex, Vadászat) a Földről megállapított és elvárt egyhatod nehézkedés alapján mozgatja hősét. Ehhez képest a NASA felvételeken az űrhajósok úgy ugrabugrálnak, mint akinek a derekára erősítettek egy gumiszalagot, és azzal rángatják. Szóval a mozgásuk egyáltalán nem egyhatodos. Ha valaki kíváncsi rá, hogy milyennek is kellene lennie, olvasson Lemet.

Az első emberek partra szállását a Holdon világszerte sok millió ember nézhette élő tv-közvetítésen. A cúcialista táborban persze nem! Na most, amikor a holdkomp a felszínen dübbent, fura dolog történt: nem hallatszott! Igen, tudom, az űrben a hangok csak a Star Wars-ban hallatszanak. Ugyanakkor a zűrhajóóóban volt levegő, ha Hold felszínén nem is, és a szkafanderek sisakmikrofonjában hallatszódnia kellett volna valami reccsenésnek, bangnak vagy egyéb izének.

Ezután újabb furcsaság következett: Aldrin és Armstrong, miután szerencsésen megérkeztek a Holdra, aludni tértek! Az élő közvetítés 5 teljes órára megszakadt, míg az űrben hajózók úgymond pihengettek! Legalábbis ez volt a hivatalos indoklás. Na most ez kb. annyira tűnik igaznak, mint az, amikor egyik komcsi papíron igazolja a másiknak, hogy az ÁVH-n nem vertek meg senkit! Erre az ufológusok harapnak, mert szerintük a két földi idegenekkel randizott az öt órás műsorszünet alatt...

Aztán vannak, akik szerint az egész holdatérés kamu. Elég erős érveik vannak, a rossz szögben, sőt össze-vissza eső fények, nyomtatott "C" betű az egyik sziklán, a lobogó zászló (gondoljuk csak el, vákuumban!), szórt fények az árnyékos részeken, ami csak légkörben lehetséges, az ismétlődő ugyanolyan hátterek (mondhatnánk gúnyosan: a Hold mindenütt egyforma!), a komp fúvókája alatt nincs tűzvájta kráter, sőt a fúvóka is túl újnak látszik, mintha nem is használták volna, stb...

Egy bájos elmélet szerint, az egészet egy profi filmrendező forgatta, egy halivúdi stúdióban. Ilyenkor szokás a 2001 rendezőjét, Stanley Kubrick-et emlegetni, hogy állítólag ő lenne a tettes. Szerintem van egy hatásos érv ez ellen a felvetés ellen. Mégpedig az, ha ő rendezi meg anno a holdraszállást, az nem lett volna ennyire rossz! Az egyik legmegdöbbentőbb az a kijelentés, miszerint a híres fotó, melyen a Föld látható a Hold egén, hamisítvány, mégpedig amatőr. Mire alapozzák ezt? Hát arra, hogy a Hold köztudomásúan mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Föld felé. Ezért a Holdon állva nem lehet olyasmit látni, amit a kép mutat, a lenyugvó, vagy felkelő félföldet! A másik súlyos felvetés, hogy a Föld-Hold távolságból következően, a Föld onnan kisebbnek kellene látsszon, mint a képen!

Azt is ajánlanám az olvasó figyelmébe, hogy ne csak nézegesse a híres csizmanyomot a holdporban, hanem gondolkodjon is. Bármelyik földi játszótéren ki lehet próbálni, hogy a száraz homokban nem lehet kontrasztos lábnyomot hagyni, mert a nyom szétporlik egy sekély mélyedéssé. Olyasmit, amit az űrhajósok hagytak a holdporban, csak nedves homokban lehet! Márpedig odaát nem szokott esni az eső! Nem is szólva arról, hogy a komp talpa nem süppedt be a porba, holott 15 tonnát nyomott! Még az űrhajósok is jobban belemerültek! Persze ha az egész csupán papírmasé díszlet, akkor stimmt!

És bizony van itt még valami, ami nekem, a tervezett Mars-utazásokkal kapcsolatban villant be. Arról az "apró" gondról van szó, hogy a Mars - de már a Hold is - kívül esik a Föld mágneses védőpajzsán, és így kozmikus sugárzás akadálytalanul hatol át mindenen, az emberi testen is. Ennek a pusztító hatásnak a kivédésére tele akarják nanorobotokkal pumpálni a jövendő űrhajósokat. Ezek majd meggyógyítják a sérüléseket. Szóval a Hold is kívül van a mágneses pajzson, olyannyira, hogy saját "kondenzcsíkot" húz a napszélben, vagyis a nap korpuszkuláris sugárzásában. Tekintve, hogy a 60-as években még nem igazán volt nanotechnológia, rejtély, hogyan bírták a sugárzást ezek az űrhajósok... vagy mégis volt?

Egyébként a legújabb korban már a média ingerküszöbéig is elért ez a dolog. Ehhez talán az internet is hozzájárult. Ugyanis fenn kering egy videó, melyen a "kis lépés" nem igazán jön össze, mert valahonnan a magasból leesik egy reflektor. Egy technikus rohan be a képbe - szkafander nélkül, utcai öltözékben! -, hősünk pedig egy még az űrruhán át is érzékelhető, lemondó gesztussal kezd visszamászni a létrára, hogy újravegyék a jelenetet. Ha a kedves olvasó mostanra esetleg torkig lenne a holdi furcsaságokkal, közölhetem, hogy még ezeknél meredekebb infók is vannak!

Az egyik ilyen, mely szerint odafenn már láttak második világháborús bombázót, vitorláshajót is! Többek közt, mert kristálypalotát és ufókat szintén. Van egy vad elmélet, mely szerint a Hold bizonyos pontjai valamilyen "mágneses" összeköttetésben állnak földi pontokkal. Az egyik ilyen hely a Bermuda-háromszög lenne. Ehhez kötődik talán, az egyik kedvenc képem: egy emberi csontváz képe... a holdi porban! Kísérőnkön nem szabadna elbomlania egy akárhogy odakerült holttestnek! Ismét csak Lem mestert ajánlanám, aki érzékelteti a Feltételes reflexben, milyen is a holdi halál. Mármint ha úgy van, ahogy mondják, és nincs semmilyen légkör ott! Vannak, akik azt állítják, hogy a Hold belül üreges. Ehhez még két variáció társul. Az egyik szerint a Hold egy űrállomás, melyről az idegenek tenyésztik és figyelik az emberiséget. A másik még sokkal meredekebb. Ez egy ún. parafelderítés eredménye, médiumok tapasztalták meg. Most következzen a lényeg szintén a netről:

"A keringési ideje megegyezik a tengely körüli forgásával, ezt sziderikus hónapnak nevezik a csillagászok. Értéke: 27 (földi) nap 7 óra 43 perc 11,47 másodperc. A részletes megfigyelések kimutatták, hogy a Hold picit imbolygó sebességgel forog a tengelye körül, ezért nem pontosan csak az egyik felét látjuk, hanem valamivel többet a két oldalán (az egyenlítőnél). Mintha csóválná fejét a Holdanya, miközben bennünket bámul. Felmerül a kérdés, hogy mi szabályozza a forgási sebességét egy ekkora égitestnek?

Mi úgy találtuk, hogy a holdkéregben több ponton olyan mesterséges létesítmények, idegen támaszpontok találhatók, amelyek gigantikus méretű gravitációs motorokkal, hajtóművekkel rendelkeznek. Ezekkel szabályozzák a planetoid forgását. Korábban forgott a Hold, tehát mindkét oldala látható volt a Földről. Megnéztük, mi van még ezen kívül a Hold belsejében, hogy rájöjjünk az idegenek által okozott forgás szinkronizáció okaira... a Hold belül üreges. Nem egy tömör kődarab az űrben, hanem inkább egy hordóra vagy tartályra hasonlít a szerkezete.

Az a gigantikus méretű belső üreg, amit mi a Holdban bilokációs felderítéssel találtunk, megerősítette a szeizmológiai méréseket. A Hold forgástengelye mentén, a sarkok irányából benyúló, sok száz kilométer magas hegyek csúcsai között egy ismeretlen módon odarögzített, mini fényerőmű, talán nukleáris lámpa vagy egyszerűbben szólva törpecsillag lebeg. Ennek a sárgás, a Napéra emlékeztető fénye világítja be a tartályt, aminek palástját körben tengervíz borítja.

Ez a gyűrű alakú, kékeszöld színű óceán tehát az üreg belső falán terpeszkedik, de egyértelműen nem a centrifugális erő tartja ott. A Hold ehhez túl lassan forog, és ráadásul a kérgének anyaga el sem bírná az ezzel járó húzóerőt. Mi odabent úgy érzékeltük, hogy az üreg belsejében megfordul a gravitáció iránya. Ez valószínűleg a kéreg tömegvonzása miatt van és alig valamivel kisebb, mint a Hold külső felszínén tapasztalható érték (1,62 m/s2). A belső óceánon nincsenek szigetek, szárazulatok, kivéve a két sarki csúcsot. Nagyjából egyenletes a tenger mélysége, a fenéken nem találhatók hegyek vagy hasadékok. A Föld felőli oldalon valamivel magasabb a vízszint az állandó dagály (tömegvonzás) miatt. Véleményünk szerint azért szabályozzák a Hold forgását az idegenek, hogy ne lötyögjön a víz a belsejében. Mivel a holdi gravitáció mindössze egyhatoda a földinek, itt sokkal nagyobb árapályjelenséget kelt a forgás. Akár száz méter magas, iszonyú sebességgel körbesöprő árhullám is elképzelhető lenne egy sebesen forgó Hold esetében, ami sem a vízben található élőlényeknek, sem a fenék-kéreg szilárdságának vagy a két hegycsúcs szikláinak nem tenne jót.

Mivel a rendszert bevilágító, futó mesterséges csillag működését szabályozzák, nagyon egyenletes az óceán felett húzódó, hasonlóan gömbhéj alakban elhelyezkedő, vékony légkörben az éghajlat. Itt nincsenek évszakok, heves viharok, tornádók és más kellemetlenségek. Az elpárolgó víz persze felhőket képez, amikből enyhe zápor vagy szitáló köd formájában hullik vissza a csapadék. A vízben tengeri élőlényeket, földi halakat, hínárt és planktont láttunk, tehát valószínűleg sós és gyakorlatilag teljesen tiszta, anyagát és információtartalmát tekintve szennyezetlen az egész. Nem tudjuk, mennyi lehet az óceán térfogata, de valószínűleg vetekedik a Föld vízkészletével.

Solaria vezetőitől annyit sikerült megtudnunk, hogy a Holdban tárolják az istenek a következő földi teremtési korszak vízkészletét. A jelenlegi, 6. teremtési szakasz rövidesen véget ér a Földön egy tűzözönnel. Ennek során a Föld teljes vízkészlete felforr az irgalmatlan nukleáris hőségben, amit a nagyhatalmak atomfegyvereinek felrobbanása idéz majd elő, minden életet elpusztítva a bolygó felszínén, valamikor 2028-2032 között. Az óceánok nem egyszerűen elpárolognak, hanem el is bomlanak, hidrogénre és oxigénre. A Föld tömegvonzása nem elegendő arra, hogy visszatartsa a hidrogént, így az elszivárog az űrbe. A visszamaradó oxigén pedig háromatomos formában, ózonként alkotja majd a nitrogénnel együtt a következő korszak légkörét.

A Földön tehát nem marad egy csepp víz sem. Ahhoz, hogy az istenek újra be tudják telepíteni a bolygót élettel, a Holdból át kell tölteniük az információsan tiszta, és ezért az élőlények számára megfelelő vizet a felszínére. Ez lesz a Vízöntő kor, amikor több kilométer átmérőjű, mesterséges dimenzióalagutakat nyitnak a két égitest között, átfolyatva az új vizet a csontszáraz medencékbe. A Föld újra lakhatóvá tétele egy teljes platóni évig (2160 földi évig) fog tartani. Új kontinensek, új élőlények kerülnek rá, s végül 440000 embert is letelepítenek, új típusú (ózonálló) testekben..."


Ezt nem szeretném kommentálni, mivel nem vagyok médium. A tisztelt olvasók közül talán már többen értesültek arról, hogy állítólag a nácik is ott tanyáznak. Oda vonultak vissza a földi vesztes háború után. Azt is állítja a teória, hogy ők találták fel a repülő csészealjakat... még a 30-as években! Most, miután a kegyelemdöfést is megadtam a cikk elolvasójának, marad a kérdés: milyen akkor a valós Hold? Talán mégsem olyan, amilyennek nekünk beadják, mint a csukamájolajat. Sok minden cáfolni látszik ezt, túl sok minden...



Utószó: Ha valaki szeretne még jobban kiakadni a Hold rejtélyein, annak Aranyi László honlapját ajánlom, a http://aranylaci.freeweb.hu/ címen...

Előző oldal Homoergaster