Aljosa Borodkin és a Terminator
A jövő útjai / Novellák (1525 katt) | Homoergaster |
2013.08.29. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/2 számában.
Berlin romjai izzottak. A füstöt és a bűzt csak a lárma múlta fölül. Elkeseredett harc folyt minden méterért, minden kiszögellésért, minden lyukért. Az apokalipszis volt ez, hősök és gyáva patkányok utolsó megmérettetése. Az egyik kiégett ház üszkös falai között szélroham sepert át felkapva félig elégett újságpapírlapokat, port, hamut és szemetet. A közelben vad csata dühöngött, az ellenségek egymást marták, ahol érték, pezsgett a levegő az óriási robbanásoktól és a röpködő fémdaraboktól.
Ebben a hangorkánban a kézifegyverek csupán száraz roppanásoknak hallatszottak. A szél felerősödött, aztán furcsa elektrosztatikus zaj sistergett, és kékes-fehér villámok csaptak ki a csonka falak közül. Odabenn egy rőt energiabuborék fúvódott fel a semmiből kiharapva egy darabot a törmelékkel teliszórt padlóból. Odakint egy gránát csapott be. A robbanás döreje és a repeszek sivítása egybeolvadt egy másik, nem ide való hanggal. Az újonnan keletkezett, szabályos gödörben egy alak térdelt. Lassan felegyenesedett és szétnézett. Egy izmos, teljesen pucér, kék szemű férfi volt, legalább is annak látszott. Hidegen, precízen tanulmányozta a környezetét. A gránátrobbanás befolyó füstjét méregette, aztán elindult arrafelé. A bombatölcsérnél megállt. Két halott német feküdt ott fegyverüket görcsösen szorongatva, a robbanás ölte meg őket. Rövid elemzés után elkezdte lehúzni a ruhát az egyikről.
Aljosa Borodkin azóta szemmel tartotta a férfit, mióta kilépett a romok takarásából. Felderítésen volt. Ezt az alkalmat azonban nem szalasztotta el, és precízen fejbe lőtte a guggoló alakot. Az eltalált fej megrándult, az alak pedig mozdulatlanná vált. De csak egy pillanatra, aztán felemelkedett, és a fej felé fordult. Aljosa nem hitte el, amit a szemének receptorai közvetítettek az agyának. Lelőtte, eltalálta azt a rohadékot! Az viszont nem halt meg, hanem őt nézte! Ösztönösen újra lőtt, majd még egyszer, aztán megint. Az alak mindannyiszor megrándult, jelezve a találatokat, de nem mozdult, nem dőlt el, csak nézett. Hidegen, lélektelenül, acélkéken. Az árja faj szobra is lehetett volna, ahogy ott állt.
Aljosa zsibbadtan abbahagyta a lövöldözést. Már nem volt ugyan biztos benne, hogy ez a fickó német. Nem az, de ellenség, ezt súgták az ösztönei. A zsigerei összerándultak és az egész testre kiterjedő vészriadót fújtak. Menekülj! Ez dübörgött az agyában hangosabban, mint a kinti háborúság. Az izompacsirta felemelte a pisztolyt, amit az egyik halottól vett el. Rá célzott. A lábai megrándultak, hogy elfussanak, de későn. A golyó szétroncsolta a máját a gerincét megroppantva, azon gellert kapva a tüdejébe fúródott. Aljosa hanyatt esett. A homályosuló szemei a füsttől szürke eget nézték. Egy arc magasodott fölé, a gyilkosa. Aljosa felnézett a terminátorra. Természetesen sejtelme sem volt róla, hogy micsoda. Nem tudhatta, hogy ez a szótlan és szinte hallhatatlan alak egy másik, sokkal szörnyűbb apokalipszisből jött meghatározott céllal. A Skynet küldte. Az emberek győzelme előtti pillanatokban utolsó energiaforrásait nem kímélve, tucatnyi terminatort küldött a távoli múltba, szinte vaktában. Ezek egyike ide érkezett, 1945-be, Berlinbe. Már beazonosította a helyszínt és időt. A parancsa az volt, hogy kutassa fel Sarah Connor őseit, és iktassa ki azokat.
- Rohadék! - gondolta a fájdalommal küszködve, ahogy a gép őt elemezte. Megállapította a nemét, a nemzetiségét, valamint azt, hogy a ruhája pont jó lesz rá. A gép tehát felemelte a fegyvert, és újra lőtt. Aljosa homlokába. Ő kiröppent a testéből, most már tisztán látta gyilkosának mibenlétét. Tudta, ki is, mi is ő. Nem ember, hanem lélektelen gép. Előtte ott hömpölygött a Styx, és várt rá a ladikos. Mielőtt elindult volna, hátranézett. A terminátor épp most húzta magára a ruháit. A robot mögött, a távolban, egy ennél a pokolnál is sokkal szörnyűbb rommező látszott. Tele volt olyan gépekkel, ami őt is megölte. Emberekre vadásztak. Érdekes módon a látomás hirtelen megfakult. Aljosa azt is tudta, miért.
A terminátor azzal, hogy őt megölte, tudtán kívül csökkentette a Skynet megszületésének esélyét. Mégpedig azért, mert túlélte volna a háborút, és a megszületendő fia disszidált (!?) volna Amerikába. Aztán már amerikai állampolgárként részt vett volna abban a projektben, melyből kinőtt a Skynet! A jövő elhomályosult, de nem tűnt el. Még sok változó van a képben, sok a nyitott szál.
- Brrr!!! - borzongott meg Aljosa. - Inkább a feledés!
Ezzel belépett a ladikba...
Előző oldal | Homoergaster |