Alekszandr Szolzsenyicin - Ivan Gyenyiszovics egy napja (1962)

Szépirodalom / Könyvajánló (1889 katt) Tracker
  2013.07.23.

Jöjj, kedves olvasó, sétáljunk egyet a friss levegőn! Bármerre nézünk, az ég a földet éri, s a szél akadálytalanul járja be a végtelen tajgát. Tél van. Minden csontig fagyott. A föld, a távoli erdők, a fogolytábor, a lakosai, őrök és sittesek egyaránt. A jég foglyai, nem csak a testük, de már a tudatuk is. Mégis, bármennyire is vágynak a szabadságra, el kell fogadniuk a tényt: a végtelen hómezőkön a tábor jelenti az életet.

Ivan Gyenyiszovics, vagy ahogy társai nevezik, Suhov tudja ezt. A második világháború veteránja, hivatalosan a német fasiszták részére elkövetett kémkedésért kell tíz évig bűnhődnie. Kevésbé hivatalosan azért, mert egy német hadifogolytábor vendégszeretét élvezte 1941-ben, és ezt a tényt sajnos elfelejtette nem a tudomására hozni a Vörös Hadseregnek.

Nyolc év már tovatűnt a dolgos mindennapok között. Hajnalban felkeltik, ellenőrzik barakkjának létszámát - négyszáz fő, történjen bármi is, annyi kell legyen, se több, se kevesebb - és ha 41 Celsius fok feletti a hőmérséklet, fegyveres őrök kísérik a kilométerekre levő építkezésre. És a hőmérő - mert "meg van neki tiltva" - sohasem mutathat kevesebbet 40 foknál. A rongyos pufajkák, koszos télikabátok és nemezcsizmák világa ez, ahol senkinek sem lehet semmije, mégis mindenkinek van rejtegetni valója. Húsz dekagramm fekete kenyér - ennyi jár mindenkinek egy napra. Ennyi járna, ha nem faragna le belőle a raktáros, a szakács, a segédje, és ki tudja, hány kéz tulajdonosa apránként, mire a kétkezi munkás fogvatartottig eljut. De legalább eljut. Ugyanígy a "zupa", a leves, amelyben néha a szerencsésebbek fagyos krumplit, vagy halcsontot találnak.

A kiválasztottak azonban csomagot kapnak otthonról - még ez a távoli, hófedte világ is anyagias, és juttatásért cserébe az egyébként tiltott ingóságok is megtalálják tekervényes útjukat a tábor bizonyos lakóihoz. Ezért viselhet valaki vadonatúj télisapkát rongyok helyett, vagy ehet házikolbászt igazi moszkvai fehércipóval.

A vasszigor világa ez - s mégis, hiába visznek valakit a jéghideg magánzárka mélyére éhezni tíz hosszú napig, ha kést találnak nálad, mikor ezzel szemben senkit sem büntetnek meg, ha tűzifát csempész az építkezésről a barakkjába. Persze csak azért, mert a zsákmány fele az őröké. Ők is fáznak.

Ebben a sajátos morális értékrenddel bíró "városban" él egyik napról a másikra Suhov. Családját elfelejtette, akárcsak az álomszerű szabad életet. A háború előtt hagyta el faluját. Talán rá se ismerne. Otthonának már a tábort nevezi. Már nem számolja hány nap van a szabadulásig. Egyik nap olyan, mint a másik. Kivéve ez a mai. Ez majdnem boldog nap. Húsz helyett negyven deka kenyeret kap, reggel valaki egy cigaretta csikkel ajándékozza meg, esete egy karika kolbász a jutalma szolgálataiért. És eljön az este, hiába az őrök szigora, a foglyok önzősége, vagy a hideg. Minden elölről fog kezdődni. Még több ezer ilyen napon át.

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin 1918. december 11-én született kozák értelmiségi családban. A Rosztovi Egyetemen matematikát, fizikát, irodalmat tanult. A II. világháború során egy tüzérosztag parancsnoka volt, de egy magánlevélben bírálta Sztálint, ezért 1945-ben letartóztatták. 1956-ig börtönökben és munkatáborokban raboskodott. Ezen évek során szerzett élményei ihlették jelentős műveinek megírására, ezek között az első az "Ivan Gyenyiszovics egy napja" címet viseli, 1962-ben jelent meg. Később a kommunizmust bíráló művei miatt kizárják a Szovjet Írószövetségből, majd 1973-as A GULAG szigetvilág c. regénye miatt kiutasítják a Szovjetunióból. 1994-ig az Egyesült Államokban élt, majd visszatért Oroszországba. 2008. augusztus 3-án, 89 esztendősen tért nyugovóra.

Előző oldal Tracker