Tükörrém

Horror / Novellák (975 katt) nemethhedi
  2013.04.09.

Barátommal, Laylával hazafelé tartottunk. Mindketten idegesek voltunk, mert 1-est kaptunk. Végül elváltak útjaink. Amikor hazaértem, egyből beszámoltam a történtekről és bementem tanulni. Miután végeztem, már sötétedett. Elérkezett az ideje a varázslatnak. Olvastam egy könyvben, hogy sötétedéskor meg lehet idézni a tükörképünket. Odaálltam hát az említett tárgyhoz. Elmormoltam ezt lassan:

- Tükrök királya, szellemek világa, egyszer, ha lehet, idézd meg tükörképemet!

És láttam, hogy a tükörképem megmozdul. Én mozdulatlanul álltam, de ő integetett és így szólt hozzám:

- Na, végre, hogy kiszabadítottál! Kezdődhet a móka?
- Miféle móka? Segítségért idéztelek meg!Te vagy az első sikeres varázslatom! Segíts tanulni a mágiát!
- A varázslat is egyfajta szórakozás! Dehát ha te komolyan veszed... Na, milyen elemet akarsz először megtanulni?
- Elemet?
- A tűz az erő, a víz az élet, a levegő a szelídség. Jajj, ha az összeset megtanulod, akkor engem is szabadon engedhetsz.
- Király! A vizet szeretném először. Mit kell tennem?
- Nos hát...

Ekkor elmondott nekem egy órás szöveget, közben próbálkoznom kellett. Este 10-kor sikerült meglocsolni a virágot. Óriási öröm volt ez nekem.

- Mára elég ennyi, holnap sok dolgunk lesz! - szólt rám a tükörkép.

Lefeküdtem aludni. Este azt álmodtam, hogy a tanulás végén a tükörképemmel együtt fogunk hódítani. De egyszer mindig fel kell ébredni. Reggel elmentem a suliba, de egy kis színleléssel hamar meglógtam. Amikor hazaértem, tovább próbálkoztam a vízzel. Immár a kutyát is sikerült így megitatnom. Esteledett. Tükröm elé álltam:

- Tükrök királya, szellemek világa, egyszer, ha lehet, idézd meg tükörképemet!
Ott volt ismét.
- Láttam, hogy haladsz. Ha sikerül itt tartanod a levegőben egy percig a vizet, akkor jöhet a következő elem!
Tartottam, tartottam és letelt az egy perc!
- Gratulálok, mi legyen a következő?
- A levegő!
- Nos, akkor...
Egy óra szöveg... Közben próbálkozás. Sikerült meglengettem a csengőmet a képességemmel.
- Na, mi az? Holnap már a tüzet tanulod?
- Szeretném.
- Hehe... Na, aludj!Szükség lesz az erődre.

Lefeküdtem. Következő nap nem kellett mennem, úgyhogy gyakoroltam. Estig varázsolgattam. Kimondtam a varázsigét.

- Rendben, láttam, hogy remekül megy. Jöhet a tűz?
- Persze!
- Ezt kell tenned...
Újabb egy órás szöveg, közben próbálkozás. Semmi nem sikerült.
- Semmi baj, majd holnap.

Napokig próbálkoztunk, mire sikerült egy kis lángocska. Aztán azt egyre nagyobbra növeltem.

- Na, ez már tetőfok! - szólt a tükörkép.
- Most már megidézhetlek?
- Természetesen. Mondd ki ezt: Tükörképem segítettél, viszonzom ezt, na de hogyan, kiszabadítalak mostan!
- Tükörképem segítettél, viszonzom ezt, na de hogyan, kiszabadítalak mostan!
Szilárdan ott állt előttem saját magam! Felrepült, kitörte a plafont, a tetőt.
- Bolond vagy halandó! – ordított. - Elátkozott boszorkány voltam! De te kiszabadítottál, és most vége lesz minden életfonálnak! Meghal minden halandó! ÉN LESZEK AZ EGÉSZ VILÁG URA!
- De mi... miért? - sírtam el magam, de már feleslegesen, mivel a gonosz elrepült.

Beleolvastam a könyvbe. Volt egy ilyen sor: Magunk is kitalálhatunk varázslatokat, de csak akkor, ha tényleges értelmük és hasznuk van.

-M...Meg kell keresnem!
Követtem a pusztítás nyomait. Megtaláltam.
- Tükörrémem, mivé lettél, menjél vissza ahonnan jöttél! - próbálkoztam gyengécskén a tükörrel a kezemben.
Ördögi kacajt hallottam.
- Gyenge vagy te ehhez! Viszont... A tükröm! - leszállt hozzám, és megpróbálta tőlem elvenni az említett tárgyat.

Egy gyors mozdulattal földhöz vágtam. Zöld köddé vált, de megszállt engem. Nem tehettem már semmit, a rabja voltam, gondolkodtam. Gyenge vagy! Tükörrém! Pusztítás! Hirtelen elillant belőlem minden és ordítottam:

-TÜKÖRRÉM, MIVÉ LETTÉL, MENJÉL VISSZA, AHONNAN JÖTTÉL!

A földre zuhantam. Nem éreztem semmit. Megkönnyebbültem, de erőtlen voltam. Végül belehaltam a fájdalomba, ami a szívembe nyilallt. Egy férfi szíven szúrt. Megértettem. Nem akartam több bajt. A lelkem azóta vándorol a világban.

Előző oldal nemethhedi