A bajnok

Szépirodalom / Novellák (1130 katt) Szörcs
  2013.02.14.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2013/2 számában.

Ramirez ügyes bokszoló volt. Kitűnően észrevette az ellenfelei által elkövetett hibákat, és igyekezett kihasználni azokat. Volt már néhány sikeres mérkőzés mögötte, és a szakértők nagy jövőt jósoltak neki.

A legnagyobb ellensége azonban a saját büszkesége volt, amiért talán nem is őt lehetett okolni, hanem a rokonait, barátait, akik fenemód dicsérték minden egyes mozdulatát. Természetesen nagyon örült ennek, ám a kritikát egy cseppet se szerette. Felháborodottan utasított vissza minden egyes bántónak ítélt megjegyzést, ami arra vonatkozott, hogy távolról sem tökéletes, amit művel.

A ring egy nagyon őszinte helynek bizonyult, és néhány győzelem után jogosan hihette azt, hogy mindig neki van igaza, ha a küzdelmekről vitatkozott valakivel. Mert a kötelek között bizony mindig kiderült a valóság! Olykor persze ott is előfordult, hogy egy mélyütésnél, mondjuk, eljátszotta valaki a "hattyú halálát", vagy szabálytalankodott az illető, ám az igazság általában rendre diadalt aratott a végén.

S mivel eddig mindig az ő akarata érvényesült, hamar eljutott odáig, hogy senki se okoskodjon bele a dolgába! Néha még az is előfordult vele, hogy egy perc alatt ráérzett a győzelmére. Hiába, aki tud, az tud!

Így volt ez most is: amikor lement a legelső menet egy "fakezű" mexikóival szemben, már sejtette, hogy mi lesz a vége a küzdelemnek. Egy ilyen balekot miért engednek egyáltalán a közelébe?

Leült a szorító sarkában elhelyezett székre, nagy levegőket vett, és mosolyogva élvezte, ahogy a közönség a nevét skandálja. Remek "táncot" mutatott be nemrég, igazán látványos mozgása volt. Milyen csodásan átverte azt a mamlaszt, lazán elhajolgatott, és gyönyörű cselekkel kápráztatta el a nagyérdeműt!

Az edző dicsérte, a barátok pedig valósággal istenítették. Ezért érdemes ezt csinálni - az ilyen pillanatokért. Boldognak érezte magát. És a java még eztán fog jönni!

- Túlságosan lenn van néha a fedezéke - hallott egy rekedtes hangot odalentről. - Azt hiszi, a lábmunkájával mindenkit átver, de ráfaraghat a könnyelműségére. Cirkuszt csinál a bokszból, miközben rengeteg hibát követ el. Nem csodálkoznék rajta, ha kikapna.
- Micsoda?! - élénkült fel hirtelen.

A hang felé fordult, és egy ellenszenves, középkorú férfit látott a legelső sorban ülni. Élénken magyarázott a mellette ülő asszonynak, a legkevésbé sem zavartatva magát. Döbbenten figyelte őket. Egy cseppet sem érdekli azt a taplót, hogy ő is hallja odafentről? Mit képzel ez magáról? Az ilyen tapintatlan bunkók mindig kihozták a sodrából!

- Milyen hibákról beszél?! - förmedt a pasasra mogorván. - Igen, maga! Hiába bámul olyan bután!
A szokatlan helyzet láthatóan meglepte az idegent.
- Nézze, én nem sokat tudok a bokszról, de…
- Igaza van, nem sokat tud róla! Jöjjön ide, és nekem mondja el, ha valami problémája van! Vagy be is állhat énhelyettem!
- Hagyd, Ramirez, ne foglalkozz vele! - csitította rögvest egy barátja. - Méltatlan hozzád egy ilyen. A harc ott van, a másik oldalon!
Az edzője élénken helyeselt erre a megjegyzésre, ő azonban csak nem hagyta annyiban.
- De engem érdekel! Milyen hibákról beszélt?!
- Csak azt jegyeztem meg, hogy a fedezékét gyakran engedi le, és úgy táncol, mintha színpadon lenne. Túljátssza az egészet. Könnyen keresztbeverhetik, ha…
- Maga nekem ne magyarázzon! Úgy bokszolok, ahogy én akarok! És mi a fenét jelent, hogy túljátszom? Tán színházban vagyunk? Ha már okoskodik, legalább érthetően tegye! Jól is nézünk ki! Majd egy ilyen senki fog nekem…
- Hagyd már a fenébe! - csitította az edző bosszúsan. - Rám figyelj, a fene a pofádat! Ne hagyd, hogy megzavarjanak! A kezedet néha tényleg feljebb kelle…
- Már te is kezded a hülyeséget?! Utánzod ezt a marhát? Edzőnek vettek fel, vagy papagájnak?
- Oké, rendben, felejtsük el! Tényleg jó vagy, de néha kissé könnyelműen mozogsz.
- Én nem tudom, mit játssza itt az agyát ez a senki!
- Csak elmondtam a véleményem.
- Amire a kutya se kíváncsi! - fakadt ki egy másik pasas odalenn. - Ramirez egy akkora klasszis, amekkorát nem látott még a Föld! Benne a keménység és a légiesség egyszerre van jelen. Ez keveseknek adatik meg. Előbb-utóbb világbajnok lesz belőle.
- Úgy van, Ramirez a legjobb! - helyeselt még valaki, de ekkor megszólalt a gong.

A "bajnok" elhúzta a száját, és felkelt a székről. Még mindig a fülében csengtek rajongói szavai.

Lazán hajolt el egy ütés elől, majd félremozgott, aztán már csak azért is lejjebb engedte a fedezékét, had lássa az a marha, hogy pontosan tudja, mit csinál. Elhúzta a fejét egy jobbkezes elől, aztán visszaütött, és egész tisztán talált.

"Na, látod, te szerencsétlen, így kell megetetni a másikat!" - gondolta közben elégtétellel.

A közönség valósággal ünnepelni kezdte. Vigyorogva engedte lentebb ismét a karját, amikor a "fakezű" egészen váratlanul előrevágódott, szinte szökkenve egyet, és testközelbe kerülvén vele, iszonyatos erővel vágta szájon. A következő ütés már oldalról érkezett - ez egy jobbhorog volt, ami az arcát találta el.

Összegörnyedt, és kettős fedezéket vett fel, ám záporozni kezdtek rá a testütések. Az egyik borda alá akadt be, hogy alig kapott levegőt. Lejjebb vitte a fedezékét, de akkor ismét fejre kapott egy igen erőset.

Megszédült egy kicsit, és igyekezett összeszedni magát, de a másik nem hagyott neki időt: valósággal szórta az "áldást", hol testre, hol fejre. Megpróbált elhátrálni, de szinte ragadtak rá.

Igazi "kivégzést" láthatott a közönség. Jobb csapott után bal egyenes, majd egy újabb sorozat következett. Egy álcsúcsra mért felütés végül eldöntötte a meccset: a "bajnok" szájából kirepült a fogvédő, hogy még ő se tudta, hol állt meg.

Ekkor már homályosan látott, a szeme feldagadt, a füle csengeni kezdett, és csak bénultan állt, nem fogván fel, mi is történt vele. Már a közönséget sem hallotta, és teljesen kiszolgáltatott volt. Egy kőkemény balhorogtól bezuhant végül a kötelek alá.

***

Arra tért magához, hogy az arcát paskolják. Aggódó tekintetekkel találkozott a pillantása.

- Jól vagy?
- Mi történt?
- Hála az égnek, hogy feleszméltél! Azt hiszem, ez jó lecke volt.

Bután pislogott. Kezdett összeállni benne a kép. Az ökölvívás valóban egy őszinte sport. Elég egy pillanatnyi kihagyás és vége az álmoknak. Hiba nélküli ember pedig nincs! Úgy látszik, ezt neki is meg kellett tanulnia.

- Fel tudsz kelni?
Megdörzsölte fájó arcát és szomorkásan mosolyodott el.
- Látod, ez egy jó kérdés.


Vége

Előző oldal Szörcs