Egyperces

Szépirodalom / Versek (889 katt) Szén
  2013.02.06.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2013/2 számában.

Amikor meghalok, csak csöndet akarok.
Ne zúgjanak gyászkarok, ha véget ért a dal.
Talpalatnyi nyugtot, békét, időt kérek,
Hogy távozzon fejemből az életszagú zsivaj.

Nem fogok elmúlni ágyban és párnák közt,
százéves kezemben maroknyi gyógyszerrel,
S ha nem is mint hős, vagy mint mártír ér a végzet,
Én felemelt fővel és büszkén tűnök el.

Nem leszek ápolt, kit rokonhad ül körbe,
s hallgatják utolsó, elgyötört szavait,
És azt várják, hogy végre mikor lesz már vége,
Hogy megkaparinthassák e-földi javait.

És nem leszek megfáradt, ezeréves özvegy,
Kit a hosszúra nyúlt élet rég összetört
S elvesztett már talán mindent, ami számít.
Szerelmet, barátot, örömöt és gyönyört.

A saját epilógom én írom egyedül.
Egymagamban kell, hogy gyónjak bűnömért
S nem lesz velem senki, hogy fogja tört kezemet,
Ki enyhíteni tudná a tisztítótűz hevét.

Ne övezzen hát majd siratás jajszava,
Amikor meghalok, csak egyet kérek én.
Nem könnyet, nem zenét, végső búcsúztatót.
Csak egyperces csöndet, míg az óra körbeér.

Előző oldal Szén
Vélemények a műről (eddig 2 db)