Farkas Bertalannal beszélgettünk
Külvilág / Interjúk (2624 katt) | Lidércfény HQ |
2010.09.17. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2010/8 számában.
A Lidércfény az idei, 30. HungaroCon-on, előzetes egyeztetés alapján lehetőséget kapott arra, hogy az első magyar űrhajóssal, Farkas Bertalannal készíthessen egy exkluzív interjút. Mivel elég sűrű hetünk volt, így csak az odaúton, a buszon, sebtében tudtunk megfogalmazni néhány kérdést. Sajnos azonban nem tudtuk mindet feltenni, mivel a tábornok úrnak is csúsztak a rendezvényen a programjai, így a tervezettnél rövidebben sikerült vele beszélgetnünk, ám természetesen ez is nagy örömünkre szolgált.
Lidércfény HQ: Egy kicsit meg vagyunk illetődve, számunkra ez nagyon nagy megtiszteltetés, hogy tábornok úr egyáltalán szóra méltat minket, és hogy Magyarország első számú és ezidáig egyetlen űrhajósa interjút ad nekünk. Először azt szeretnénk megkérdezni, hogyan került sor erre a meghívásra, illetve mi a viszonya ehhez a rendezvényhez?
Farkas Bertalan: Kettéválasztanám. Ha azt mondom, Gyula, Békéscsaba, életem első legfényesebb része kötődik ide. Tudniillik a békéscsabai repülőtéren kezdtük a repülést annak idején, kétszer hat hetes táborban. Akkor volt egy MHSZ, mely fantasztikus, nagyszerű szervezet volt, csak sikerült szétbombázni, s ma már ez nem működik. Én Békéscsabán és Gyulán is nagyon sokat voltam. Nem olyan rég, tavaly tartottam itt előadást, többször hívtak meg, úgyhogy nekem Gyula, Békéscsaba, ez a környék nem a szülőföldemhez kötődik, mármint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez, de nagyon sok ismerősöm van itt.
A rendezvénnyel kapcsolatban; már én rég hallottam róluk, tudtam róluk, volt egy-két olyan alkalom, amikor sikerült velük találkoznom, össze tudtuk egyeztetni a programot. Volt Budapesten világfórum is ebben a műfajban, oda is meghívtak. Én úgy gondolom, hogy az apropója az volt, hogy ez az űrrepülés harmincadik évfordulója, s ez a kiállítás, ami itt van, bemutatja nagyon színesen és tartalmasan az űrrepülés előzményeit. Egy kicsit talán enged bepillantani abba a történelmi korszakba, amikor én repültem. Gondolom, hogy sokan eljönnek, megnézik, remélem, mert most ott tartunk, hogy akik akkor voltak mondjuk 30-40 évesek, akkor ők már 60 illetve 70 évhez közelednek, nem ilyen fiatal titánok. Én úgy gondolom, hogy egy ilyen jellegű dolog, mint a magyarok részvétele egy nemzetközi programban, ráadásul űrprogramban, ahol a legmagasabb technológiai szintet kell képviselni, s ezt mi magyarok elértük, ráadásul van is egy űrhajósunk, ez nem csak a magyar történelem, ha-nem az emberiség Hisz külföldön is mindig éreztetik velünk, űrhajósokkal, hogy igen, ti egy kiválasztott csapat tagjai vagytok, hisz a közel 6,5 milliárdból most olyan 510-en vagyunk. Amikor én repültem, akkor voltunk 6,2 milliárdan, és én voltam a 94. a világon. Azt hiszem, hogy azért ez nem egy rossz arány.
Lidércfény HQ: Egyáltalán nem. Tábornok úrnak milyen a viszonya a science-fictionhoz, hiszen a rendezvény első sorban ezzel foglalkozik?
Farkas Bertalan: Én azt hiszem, hogy többször megfogalmaztam, hogy Jules Verne korában, vagy ha kicsit odébb megyünk, Leonardo korában, vagy még kicsit odébb megyünk a történelemben, Hephaistos korában mindig azt mondták, hogy ezek nem normálisak. Aztán Leonardo-tól eltelt majdnem 600 év, a Jules Vernétől eltelt lassan 150 év, és amit ők megfogalmaztak, leírtak, elgondoltak, attól, bár eltér a gyakorlat, a valóság, de valahol az emberi fantázia letett valamit az asztalra. Úgy gondolom, hogy ma, ami sci-fi-nek hívható, ha olyanok írják, akik veszik a fáradtságot és sok mindennek utánanéznek, és utána becsukják a szemüket, és fantázia gazdagsággal, vagy rálátással, vagy előérzéssel megfogalmaznak valamit, akkor lehet, hogy az be is jön. Ma már az, hogy űrturizmus - ami az én repülésem során szóba sem jött - van, létezik, hét űrturista van, s biztos, hogy színesedni, szélesedni fog ez a skála. Nyilván vannak a sci-fi történetben olyan elképzelések, amelyek valószínű, hogy soha nem valósulhatnak meg, zsákutcába kerültek, de hát sok olyan terméke lehet ennek a gondolatvilágnak, aminek lehet, hogy van valóságtartalma.
Mindenesetre - lehet, hogy a kérdések között benne is van, hogy vannak-e zöldfülűek, meg ilyen-olyanok, egy dolog, lehet, hogy vannak - én nem láttam, s igazából nem is ebben hiszek. Gondolom, ha csak mi vagyunk a nagy világmindenségben, akkor ez egy elég szerencsétlen dolog, mert itt a rosszindulattól kezdve, az irigységen keresztül a "megölöm, megszerzem, hatalomvágy, világ-uralomra való törekvés" - sok mindent lehetne mondani -, számomra elfogadhatatlan elméletben és gyakorlatban is. Akkor azt mondom, hogy szomorú ez a világmindenség. Ha viszont valakiket találnánk, akik teljesen másképp, más alapon, más feltételek között élnek, mozognak... Az emberi életet kitalálta a természet vagy kitalálta valaki, ám nem törvényszerű, hogy a nagy világmindenségben csak oxigénnel kell táplálkoznunk, nem törvényszerű, hogy csak víz kell, hogy legyen, nem törvényszerű, hogy húsból, vérből legyen.
Lidércfény HQ: Nem tudjuk, tábornok úr hallott-e már arról, hogy a legújabb mélytengeri expedíciók során olyan életformát találtak, amely metán alapú, 12 km mélyen. Ez már gyakorlatilag egy idegen bolygó. Nem oxigén alapú az anyagcseréjük, hanem metán alapú, teljesen el vannak zárva a napfénytől, és teljesen normális élőlények. Tehát ez volt az a pont, ahol rájöttek arra a tudósok, hogy valószínűleg máshol is van élet, és az nem feltétlenül oxigén alapú.
Farkas Bertalan: Igen, lehet, hogy idegen bolygó. Én azt mondom, hogy ha mégiscsak van valami rajtunk kívül, akkor az csak fölülről jön és nem alulról.
Lidércfény HQ: Ha már itt tartunk az idegen lényeknél, akkor azt szeretnénk megkérdezni, hogy az űrben készült felvételeknél mindig csak a Földet mutatják, sosem a külső űrt. Ez miért van?
Farkas Bertalan: Ez egyáltalán nem így van. A világűrben dolgozó és élő űrhajósok számára a Föld pszichésen a legeslegfontosabb objektum, mert onnan jöttünk, oda akarunk visszamenni. Ha valami szép, akkor a Földünk nagyon, s az űrhajós nyilván azt fogja fényképezni. A Hubble űrteleszkóp pedig olyan csodálatos felvételeket készített a Szaturnusztól a Jupiterig, s a különböző bolygókról, nagyon sok más rendszerről, amelyek viszont nem a Földet ábrázolják.
Lidércfény HQ: Mi az űrhajókból, űrállomásokról készült képekre gondoltunk.
Farkas Bertalan: A mesterséges holdak, űrteleszkópok feladata, hogy a külső szférát fényképezzék, az űrhajósok számára a Föld felszíne, az atmoszférakutatás a legfontosabb. A világ legtermészetesebb dolga, hogy bennünket, űrhajósokat a bioszféra érdekel. Tehát szétválasztódik a feladat teljesen.
Lidércfény HQ: Van ehhez még egy másik kérdésünk. Sokszor olvastuk több helyen, illetve fotókon, felvételeken láttuk, hogy az űrbéli közvetítésekkor sosem látszanak a csillagok. Mindig szerettük volna ezt egy űrhajóstól megkérdezni, hogy ez miért van?
Farkas Bertalan: Nem látszhatnak a csillagok, mert az űrbeli közvetítés az űrállomás belsejéből történik, televíziókamerák segítségével. Nem az a házi feladata egy űrhajósnak egy űrből történő interjú során, hogy mutasd meg a csillagokat, azokat más eszközök révén tudják, ismerik. Csak beszélgetnek, s hogy ha valami kötődik ahhoz a programhoz, ahhoz a kísérlethez, akkor rögtön mutatják a Földet, vagy azt a részét, azt a kontinenst, amely fölött repülnek. A mi esetünkben ott voltak a szubmilliméteres teleszkópok, amivel a világmindenséget figyeltük a program szerint. Ebben az volt a szerepünk, hogy bekapcsoljuk, elindítsuk azokat, melyek utána automatikusan működtek.
Lidércfény HQ: Már csak egy rövid kérdésünk van, illetve egyre maradt idő. Emlékszik-e tábornok úr, hogy melyik esti mesét mesélte el a világűrből?
Farkas Bertalan: Ó, hát mikor a maci velem volt, együtt repültünk, csak ő mackó volt, én meg farkas voltam.
Lidércfény HQ: Nagyon szépen köszönjük az interjút, és fogadja el tőlünk ezt a pár Lidércfény újságot, hátha valami érdekeset fog benne találni.
Farkas Bertalan: Köszönöm, biztos vagyok benne.
Előző oldal | Lidércfény HQ |