Egyetlen álom...

Szépirodalom / Novellák (1743 katt) bel corma
  2012.10.10.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/10 számában.

- Ennyire nehéz lenne? - kérdezte a nő lágy, dallamos hangján.
- Micsoda? - tekintetem megrebbent és az emlékek tovatűntek.
- Beengedni engem a világodba... - szelíd, barna szemeiben kíváncsi fények táncoltak.
- Inkább... fájdalmas...
- De... miért?
- Mert ezzel öntudatlanul is egymásnak ajándékoznánk valamit, ami addig a részünk volt és ha vége... Amikor véget ér az álom, akkor nem marad majd bennünk más, csak... üresség...
- Nem biztos, hogy így érne véget. Nem biztos, hogy... véget érne... - hangja megremegett.
- Van... még valami. A szívem zárva volt... nagyon hosszú ideig. Nem tudtam, mi ennek az oka, de... megtanultam elfogadni. Azután, olyasmi történt velem, amiről már réges-régen lemondtam. Akkor végre megértettem...
- Mit? - hangja most elcsuklott, a könnyek fojtogatták.
- Azt, hogy miért éltem magányosan hosszú éveken át... - megfogtam remegő kezeit és mélyen a szemébe néztem. Fájdalmas tekintete most a lelkemet égette. - Rájöttem arra, hogy én minden szeretetemet egyetlen álomra tartogattam, de... "az" az álom már véget ért. Sajnálom, de az én ajándékomat már elvitte valaki és... ez az ajándék örökre nála marad...

Előző oldal bel corma
Vélemények a műről (eddig 3 db)