Legalul

Horror / Novellák (1048 katt) Homoergaster
  2012.10.03.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2007/4 számában.

...hordalékfelhő a sebes víz alján. A felkavarodott iszapban valami súlyos test körvonalai. A száguldó zavaros víz vonszol magával valamit, a vízbe esett monstrum eltűnik a feketeségben...

A szunnyadó álma a folyómederben:

Autók érkeznek. A lenyugvó napkorong késő délutáni lidércfénye valószínűtlenné tette a járműveket. A fények élesen villogtak, késként szabdalva a látóidegeket. A Naprendszer legnagyobb atomerőműve még egyszer, utoljára megvilágította a házakat, mielőtt eltűnt volna a sötétségben. A halálban... Az időben...

Másnapi újjászületése ezer év múlva lesz, egy korszak múltán. Nézte a valótlan autókat, nem értette, mit keresnek itt. Rohant, üldözték. Valakiket megölt, valakik üldözték. Az egész túl homályos volt, csak abban volt bizonyos, hogy jogosan ölt, önvédelemből. Az üldözői elmaradtak valahol, lassíthatott, de nem állt meg. Valami háború is van. Rémlett neki egy tragikus helyzetkép: kiontott belek, szétrobbanó arcok, füst, láng. És a hideg sár. A sárhoz egy másik jelenet kapcsolódott, mely mintha megelőzte volna ezt: áttetsző vízben álldogáló tetovált emberek bámulják. Valamit mond neki az egyik. Valami fontosat.

Nézte a gépkocsikból kiszálló embereket, jólöltözöttek voltak, és csoportba verődve beszélgettek. Ahogy egészen lelassítva elhaladt mellettük, meglepetten fedezett fel egy embert, akik kissé távolabb álldogált a többiektől, és áthatóan bámulta azokat. Ez az ember egyáltalán nem volt olyan jólöltözött, mint a többiek, de ez szemmel láthatóan nem zavart senkit, sőt úgy viselkedtek, mintha ott sem lett volna. A ruházata alapján katonának nézte, a csizma és a nadrág legalábbis egyenruhának tűnt. A fehér és rongyos pólója szinte áttetszővé vált a sok mosástól. Feltűnt neki, hogy a bal karját felkötve hordja a rongyos póló alatt, mintha sérült lenne. Vajon mit keres egy rongyos, sebesült katona ebben az úri társaságban?

Egészen közel haladt el mellette. Oldalvást állt, és bámulta a beszélgetőket. Amikor melléért, megdöbbenve látta, hogy mindkét keze egészséges, és lazán lógatja az oldalán. Amit ő sebesült végtagnak nézett, az ennek az embernek a harmadik keze! A fickó furcsa mozdulattal felé fordult, és rápillantott. Valami morbid kíváncsiság vett rajta erőt, és közelebbről megnézte magának a harmadik kezet: nem volt elkorcsosulva! A kifejlett, izmos végtag a bal vállhoz ízesült, de nem oldalról, hanem elölről. Ahogy tekintete a férfi fejére siklott, egy hosszúkás, ragadozószerű arccal szembesült. A szempár veszedelmes, sárgás fényben égett. Az arc jobb oldalán egy furcsa, mágikus rúnához hasonló jel volt tetoválva. Kényelmetlen érzés volt nézni ezt a jelet, valami rontást hordozott.

A fickó rábámult, aztán visszafordult, és újra a csoportosulást tüntette ki figyelmével. Ahogy visszafordult, egyúttal hátat is fordított neki. A döbbenettől bénán állt meg. Ennek a valaminek - ugyanis már korántsem volt benne biztos, hogy ember - hátul is volt még két plusz karja a hártyaszerű póló alatt! Könyökben behajolva az alkarok egymás alatt helyezkedtek el, a kezek pedig ökölbe zárva. Vibráló nyugtalanság és feszültség áradt ezekből a végtagokból, mintha ki akarnának törni a hártya alól, de az még ellenáll.

Ahogy ott ácsorgott, a démon ismét ránézett. Most már tudta, hogy nem embert lát, hanem egy démont. Csak ő látja valami oknál fogva, senki más. A démon tudja, hogy ő látja, de nem zavartatja magát, mert nem ő jelenti számára a feladatot. És ártani sem tud neki. Hiszen nem tud semmilyen átokhatástalanító varázsigét. Valamiért csak látja. Ekkor a démon tudati kapcsolatba lépett vele, lábaiból kiszaladt az erő, a világ körbefordult. Egy pillanat múlva egyedül volt az agyában. A démon információval látta el, közölte vele a célpontját. Az átok a csoport egyik tagját sújtja, most meglátta a feszült arcú, szótlan embert a társaság karéjának túloldalán. Ez az ember a rajta kitörni készülő elmebaj ellen küzd, üldözési mániája az utóbbi hónapokban rendkívül elhatalmasodott. Szorong, görcs és depresszió nyúzza. Töltött revolverrel megy mindenhova, most is nála van. Víziói vannak, hangokat hall. Különös, gyomrot próbáló szavakat érez, ezt mind a démon okozza.

Ha a hártya - mely hónapokkal ezelőtt még átlátszatlan, kemény bőrpáncél volt - felszakad, s a három kar kiszabadul, ez az ember öldökölni fog. A hártya pedig nagyon vékony immár, s egyre fogy. Ismét elindult, vissza-visszanézve, míg a házba befelé induló emberek, nyomukban a számukra láthatatlan démonnal, el nem tűntek a szeme elől. Egy sarokkal odébb pedig meghallotta az első lövéseket...

Előző oldal Homoergaster