Fehérek feketében

Szépirodalom / Versek (816 katt) Norton
  2012.09.23.

Én vagyok az Isten,
Én vagyok a raj,
Az én RAP zeném jó,
A tiéd meg szar.

Megmondom a tutit,
Na meg ugatom a jót,
Én nem bámulom, öcsém,
A Mónika show-t.

Tömöm magam dohánnyal,
Mert nagy gengszter vagyok,
Az aranyozott péniszemre
Buknak a csajok.

És a gettóból jövök,
Mint az összes barom,
A rendőrökre lövök,
És csak azt ugatom:

Hogy egyedi a stílus,
És menő a lemez,
Pedig ez a sablonos szar
Mindent tönkretesz.

Előadtam magam,
Hogy fűben utaztam,
Pedig nyolc évesen
Még az ágyba hugyoztam.

És reggelire kakaót
Hoztak az ágyba…
Hogy kerüljön ki messzire,
A kegyetlen nátha.

És nem áll fel a faszom,
Már több mint két éve,
Elküldtem a csajomat,
Hogy hagyjon békébe!

És akkor vagyok bátor,
Ha vagy tízen vagyunk…
Ha szembekerülsz velünk (gringo),
Esélyt sem hagyunk!

Éjjel-nappal piálunk,
Hogy szédül az agyunk,
És ettől a nagy "egyeditől"
Egyformák vagyunk.

Ami kell, azt elveszem,
És soha nem kérem…
Mert menő vagyok, veréb,
Ilyen a vérem.

Kemény vagyok, csíra,
Mint a bakaszar…
Ha megveszed a lemezemet,
Búsuljon a baj!

Mert én vagyok a rapper,
Én vagyok a művész,
Amit előadok neked,
Nem más, csak mű vész.

Én vagyok az Isten,
Én vagyok a menő,
Én vagyok a Józsi,
Én vagyok a Jenő.

Én vagyok az utánzat,
Én vagyok a ledér,
Én vagyok a gyökér,
Én vagyok a fehér!

Ennyi

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 2 db)