Bambatök problémája

Fantasy / Novellák (967 katt) Jimmy Cartwright
  2010.08.13.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2008/10 számában.

Bambatök szomorúan ült a mirhó partján. Lábát a kellemesen meleg szennyvízben áztatta. Kora nyári napsütéses délután volt, minden csendes és nyugodt. Bambatök felsóhajtott, s átköpött a túlpartra.

- A fene az egészbe! - mormogta maga elé. - Csináhatok én akkármit... ehhh...

Bebámult a szemközti erdőbe, ahonnan valami sárga szemű fenevad visszabámult rá. Azonban jobbnak látta, ha nem köt bele Bambatökbe, így eloldalgott. No meg a szagot se igen bírta. Bambatök ismét felsóhajtott, majd egy kavicsot hajított át az erdő széléig.

- Ott egye meg a nyavajja! - dünnyögte. - Mindig rám akaszkodnak...

A távolban egy selymes női orkhang hörögte alig hallhatóan: "Bambatőőőők! Merre vagy Bambatőőőők? Éééédesem!" Bambatök összerezzent, mint akibe villám csapott. Hirtelen talpra ugrott... volna, ha nem lett volna a lába a szennyvízben, így viszont nagy csobbanással esett pofára a mirhóban. A nagy ijedtség miatt ráadásul hirtelen fújta ki a belé szorult levegőt, majd egy mélyet lélegzett a szennvízből. Köhögve, prüszkölve tápászkodott fel. A hang egyre közelebbről hallatszott. "Dráááága Bambatőőők! Gyere előőő!" Erre gondolt egyet, vett egy mély lélegzetet, s lebukott a szennyvíz alá. A hang azonban itt még borzasztóbb volt. "Hát itt vagy, kedves Bambatök?!" Hatalmas csobbanást hallott, majd egy lapátkéz kiemelte a mocsokból. A látványtól elakadt a lélegzete. Kancsal szemek, sápadtzöld, ragyás arc, csimbókos haj, vérben úszó szemek, sárgás agyar tárult elé.

- Szia Brühnhilda - mondta beletörődve Bambatök.

- Mit csinálsz itt a víz alatt, édes? - kérdezte selymesen hörgő hangján amaz.

- Ó! - sóhajtott Bambatök. - Igazán semmit. Csak megcsúsztam.

- Na gyere te szerencsétlen, hazaviszlek, megszárítalak, aztán... - arcán kaján mosoly villant.

- Igazán nem szükséges Brühnhilda. Jó idő van, megszáradok én a napon is.

- Ez nem is rossz ötlet Bambatök! - derült fel Brühnhilda, s már neki is kezdett fél kézzel Bambatök vetkőztetésének.

- Várj Brühnhilda! - kiabálta kapálózva Bambatök. - Nem egészen erre gondoltam...

Bühnhilda kirakta a partra szíve választottját és utánaszaladt. Miután Bambatök magához tért a partra érkezés sokkjából, s felfogta a nedves sarat a háta alatt, meg a rá nehezedő testet, majd sírva fakadt, annyira elkeseredett.

Brühnhilda órákig nyaggatta, mígnem rájuk esteledett, s Bambatök a teljes kimerültség határára nem ért. Teljesen kifacsartnak érezte magát, lábra sem bírt állni, így négykézláb vánszorgott el bátyjával, Bumbur-nyákkal közös a kunyhójába.

- Látom Brühnhilda megtalált - vetette oda neki Bumburnyák szikrázó szemekkel. - Miért te fogod ki mindig a legjobb csajokat?

Bambatöknek sem kedve, sem ereje nem volt már válaszolni, ájultan terült el az ágya mellett. Utolsó gondolatként még ennyi suhant át az agyán: "Bárcsak ne lennék ilyen jóképű..."

Előző oldal Jimmy Cartwright