Feledés I.

Fantasy / Novellák (966 katt) Ari Gold
  2012.07.19.

4612. év, Szövetség földje - Izrapel kapui, este

Végtelen hosszú a sereg… A lenyugvó nap utolsó sugarai még megvilágítják a bátor férfiak aggodalommal teli arcát. Féltek a csatától. A bátor ifjak, akik ezernyi szörnyetegen és veszedelmen átvágták magukat, most ideértek Izrapel birodalmának kapui elé, és szívüket a félelem sötétsége tölti ki. Egyetlen reményük a sereg élén álló két férfi. A két király. Kardjukat felemelve rohannak előre a kapuhoz, amelyből számtalan halálos bestia közelít. Nincs esélyük. A szerencse segíthet rajtuk… de az már rég elhagyta e földet.

A két sereg összecsap. Élükön a két bátor király félelmet nem ismerve vagdalja az ellenséget, nem hatja őket más, csak az, hogy népük és földjük újra szabad legyen. Elég volt Izrapel elnyomásából. A jók csapatai elérték a kapukat, sikerült áttörni a védelmen. Bejutottak a birodalomba. Mindenhol kidőlt fák és vér. Hol bátor ifjak, hol vérengző fenevadak vére. Az esti égbolt vörösen izzik, és minden szem egy, a távolban látható építményre szegeződik, amely most hatalmas robajjal kitárult.

A legendás átjáró, ahonnan Izrapel áthozza a szolgáit a rég elfeledett birodalomból – a pokolból. Démonok százai, lidércek ezrei hatolnak ki az átjáróból. Be kell zárni minél hamarabb. A két király rohant, vágták maguk előtt az utat, el akarták érni a pokoli kaput, mielőtt még túl késő lenne. Az út viszont hosszú és már nincs elég erejük. A szerencse már nem segíthetett rajtuk. Már csak pár méter… Egy kardsuhintás az Istenek kardjával az átjáróra, és a népük megszabadul a gonosztól.

Akkor viszont Ő útjukat állta. Izrapel nem engedhette, hogy véget vessenek uralmának. Vöröslő szemeivel a királyokra meredt, majd támadásba lendült. A királyoknak nem sikerült a kapu közelébe merészkedni, nem volt már remény. Izrapel a végső csapásra készült. Kardja átvágta a két király testét… Az Istenek kardja viszont kirepült a halott kezéből és beleszúródott az átjáróba, ahonnan ezernyi szörnyeteg özönlött. Most minden megállt. Hatalmas robbanás… a kapu összedől, mindenfelé villámlik… Majd sötétség borult a világra.

Szövetség földjét a puszta szerencse mentette meg? Vagy ez taszította e világot a feledésbe…

Előző oldal Ari Gold
Vélemények a műről (eddig 7 db)