Gyémántba zárt emlék 2.
Szépirodalom / Versek (1630 katt) | bel corma |
2012.07.10. |
Párás, halvány arcod már rég nem hív,
hűvös keblemben csak kővé vált szív.
Múltam kék köd: színedből szőtt fátyol,
könnyes fényed, mely már bennem lángol.
Lassan megfojt, és csak némán árad,
majd sápadt, dermedt orcámon szárad.
Míg halkan, fénylő gyémánttá lesz majd...
Előző oldal | bel corma |
Vélemények a műről (eddig 3 db) |