Linktár

Gyémántba zárt emlék 2.

Párás, halvány arcod már rég nem hív,
hűvös keblemben csak kővé vált szív.

Múltam kék köd: színedből szőtt fátyol,
könnyes fényed, mely már bennem lángol.

Lassan megfojt, és csak némán árad,
majd sápadt, dermedt orcámon szárad.

Míg halkan, fénylő gyémánttá lesz majd...