Eltávozás

Szépirodalom / Megtörve (948 katt) Josette
  2012.06.22.

Szótlanul, remegve ült a csendes, sötét sarokban. Egy telefont szorongatott a kezében. Gondolkodott és sírt. Minden egyes gondolata csak még mélyebbre hatolt szíve és lelke legmélyebb, legfájdalmasabb szakaszai felé. Végeláthatatlan patakként hullottak a könnyei. Nem tudta abbahagyni, lehetetlen lett volna visszafojtani. Úgy érezte, túl gyenge, hogy eluralkodott belsőjén valami életidegen, ami minden volt, csak valós személyisége nem. Küzdött, de már nem bírta tovább. Megtorpant, a földre hullott és zokogott. Egyre erősebben markolta telefonját. Fel akarta hívni, de nem merte. Félt, hogy ezzel is fájdalmat okozna számára. Félt, hogy még több bonyodalom venné kezdetét általa. Elege lett belőle, hogy mindent elront. Hogy akaratán kívül, de a saját életét teszi tönkre, majd egy aprócska gondolat-villanás futott végig elméjén, mely cselekvésre késztette. És megtette, majd örökre elfeledte e sötét világot...

Előző oldal Josette