Fejlövés

Fantasy / Novellák (998 katt) Craz
  2012.03.12.

Vérvörösalkonyfény kikeresett két vashegyű nyilat a vigyorgó koponyákkal díszített tegezéből, és tovább hallgatózott.

A kis tisztáson lenge szellő futott át – mint tovatűnő érintés – megmozgatva néhány ágat, ahogy a kínzómester a kazamata mélyén található teremben néhány speciális anyaggal kezelt apró tőrt az aktuális áldozata testében, csak úgy lazán csuklóból, közben mosolyogva hallgatva a szánalmas nyöszörgést, ami régvolt gyerekkorát hozza vissza pár percre, oly sok szépreményű érdekfeszítő kísérlet emlékét a kóbor macskák fájdalomküszöbének kipuhatolódzásával kapcsolatban, puhának igazán nem nevezhető, hegyes, éles eszközökkel, melyeket a poszttraumatív-kommunikációs szakember még tizedik születésnapjára kapott az anyukájától, aki hitt a tudatos gyereknevelésben, és emellett hóhér volt a közeli városban.

Vérvörösalkonyfény már éppen elunta volna a hiábavalónak tűnő várakozást, amikor újra meghallotta a motozást a kidőlt bükkfa felől. Mozdulatlanná merevedett, majd a nagy összpontosításban még a szemét is lehunyta, így hasonlatossá válva azzal a sólyommal, melyet a múlt hónapban látott meg – a fehérbérci tavaszi vásáron – egy csuklyával a fején. Persze nem hagyhatta, hogy a fenséges madár fogságban sínylődjön, így pár perc múlva már vidáman nézte az elszálló sólyom röptét a sikeres szabadító akció után, melyben igaz, néhány messze zengő pofon is elcsattant.

De hát mindig is örömére szolgált, ha haszonleső kereskedőket verhetett. Menekülés közben pedig a balgán útját elálló őrrel szemben se volt szűkmarkú, sőt a rossz napot kifogó városi közalkalmazott még néhány látványos rúgást is kapott: combjába egy dörmögő medvepuszit, mellvértjére egy köríves messzevisszhangzót, és fenekére egy olyan igazi, teljes erőből – sőt nekifutásból – megbikázottat. Legközelebb legalább jól meggondolja, hogy útját állja-e egy – a zöld terrorizmus előszelét viharzsákjában hordozó – lelkes sólyomszabadító lánynak.

Jól van, hát előmerészkedtél – veregette vállon gondolatban leendő zsákmányállatát, és az egyik nyílvesszőt az idegre helyezte. Persze Vérvörösalkonyfény közben a szemét is kinyitotta, hiszen nem volt ő bányásztroll. Azok pedig köztudottan vakok, így a tárnákban csak a hallásukra hagyatkozhatnak munkavégzés közben, de hát pont erre találták ki őket a Magashegyi Kockakőbánya üzemi varázslói, és egy bányásztrollnak amúgy se számít, ha kitermelés közben szórványos rendszerességgel lefejel egy-két jobban lelógó geológiai képződményt, avagy csákány által kialakított nonfiguratív plafondíszt.

Vérvörösalkonyfény megfeszítette az íjat, majd egy saját módszertant követve vett három mély levegőt, három közepeset, és pihegett hármat. Hasonlatosan járt el a múltkor akkor is, amikor végrehajtotta élete legelső fejesugrását egy tíz méternél magasabb szikláról. A helyszín egy festői tengerszem volt az új malomkőbánya közelében, és a sportteljesítmény nagyságából mit sem von le, hogy menekülés közben eszközölte a látványos ívű vízbecsobbanási mutatványt, és csak huszonhárom feldühödött csontmanó volt a szemtanú, így a rekordkíséret hivatalosan nem hitelesíthető.

Vérvörösalkonyfény uralta az íjban feszülő erőt. Bár még keveset használta a fegyvert, de már egyre jobban érezte, lövéskor szinte eggyé vált vele. A kilőtt nyílvessző egy másodperc alatt ért célba, és ez ekkora távolságnál nagyszerű teljesítmény, amit csak kisebb részben módosított a vadászat előtt elmondott, a siker esélyét növelő varázslat.

Egyes nagyképű íjászok azt hangoztatják, hogy az ő vesszejük a gondolatnál is gyorsabban tud szállni. Ez persze csak mintapéldája a felelőtlen elbizakodottságnak és az önfényezési mániának, hiszen az állítás valótlan. Legalábbis ami az emberek, elfek, törpék és tulajdonképpen az összes értelmes fajt illeti. Kivéve a trollokat.

Bár manapság a megfelelő mágikus eljárás használatával egy átlagos varázshasználó is képes a megfelelő alapanyagból trollokat létrehozni – lásd a Magashegyi Kockakőbánya üzemi varázslóit –, az őstrollok már évezredek óta jelen vannak világunkban, és a múló idő alatt több alfajuk is kialakult. Úgymint erdei trollok, mezei trollok, hegyi trollok, dombi trollok, barlangi trollok, sivatagi trollok, sőt tengeri trollok is. De mivel most a gondolatok sebességét vizsgáljuk, vegyük alapul Sajgó Agyizomhúzódást, aki fajának erdei képviselője. Ő amolyan átlagos erdei troll, de ugyanakkor különleges is, mivel nála nyert először bizonyítást, hogy a trollok gondolatai lassabbak, mint más fajoké. Sőt Agyizomhúzódás gondolati sebessége még a kilőtt nyílnál is lassabb.

Történt ugyanis múlt tavasszal, hogy Fehérbércben íjászversenyt rendeztek, és a közönség soraiban jelen volt trollunk is, mint fókaorr, fülemüleláb és csigatüdő árus, mivel délelőtt kifogyott a teljes pattogatott kukorica készlet, és délutánra – a döntő idejére – mazsolával, fehérkóró gyökérrel és csigatüdővel megrakott tálcát akasztottak a nyakába.

Amikor már csak két versenyző maradt állva, következett a döntő összecsapás. A céltáblát még húsz verébugrásnyival hátrébb cipelték, majd miután biztos, ami biztos alapon a segédek is fedezékbe vonultak, a döntő első versenyzője – egy északi elf – készülődött a mindent eldöntő lövéshez. Mivel Agyizomhúzódásnak is volt róla lövése, hogy ez milyen nagy verseny, kíváncsian figyelte az elfet, erre a kis időre feledve még a portékája árusítását is.
Az északi elf összpontosított, majd lőtt, és nyila a kilences körbe talált. Sajgó Agyizomhúzódás mindezt a procedúrát figyelemmel kísérte, és fennhangon emígyen kommentálta: Gyó!

Ebből egyértelműen megállapítható, trollunk nem gondolta volna, hogy a kilőtt nyílvessző ilyen rövid idő alatt elérheti a céltáblát, tehát az egy troll gondolatánál bizonyítottan gyorsabb.
A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy annál a sebességnél viszont lassabb, amit Agyizomhúzódás tizenegy évesen és egy naposan produkált a hajnali ébredés után az ágy-budi távon, mivel ifjonc trollunk sajnálatos módon nyakra-főre bezabált a szülinapi bauxitlevesből, amire még este egy szuszra megevett egy fél folyami üledékes kőzet tortát.
Valamint, mivel a dicsekedő íjász ficsúrok nem teszik hozzá kiegészítésképpen, hogy vesszejük egy troll gondolatánál sebesebb, elmehetnek a sunyiba.

A kilőtt nyíl a csíkos morcsák jobb szemén keresztül hatolt be az agyba, majd kisvártatva csatlakozott párja a balon keresztül. Vérvörösalkonyfény elégedetten engedte le az íjat, és mosolyogva indult el a kidőlt bükkfa felé.

Avagy:

Az elf íjjal az ellenfeledre célzol és lősz. Elrepül két vashegyű nyíl (2xD10+8 ) Alaposan megsorozod a csíkos morcsák fejét. (2 támadással 36 életerőpontot sebezve.) Ellenfeled összecsuklik és elterül. Megölted. Az ellőtt lövedékekből 2 vashegyű nyilat találsz meg. 400 tapasztalati pontot kaptál. A gyakorlás meghozta gyümölcsét, lőfegyver szakértelmed fejlődik. (+1 lőfegyverek) Alaposan betápoltál, nagybicskáddal lenyúzol egy igazi csíkos morcsák gereznát. Megújítod a sasszem varázslatot. (-10 varázspont)

Előző oldal Craz