Világok sóhaja felett-Aurora Borealis

Szépirodalom / Álmok (828 katt) Csillangó
  2011.10.26.

A felhők lelke átsuhan a légen
Hogy aztán a szívbe ivódjon,
Megannyi füstrózsa rajzolódik ki az égen,
Hogy aztán egy álmot magából kiszórjon.

Egy éjen rejtélyek lebbentik fátylukat,
S varázslilában úsznak az egek,
Majd mély óceán selymébe simulnak
Világok sóhaja felett.

E jelenség a víz tükrében hullámzik,
S mély érzések örvénye némán pillant föl,
Egy lélektöredék rubint habokban ázik,
S a szépségébe remeg a víztükör.

Hófátylakban mártózó felhők
Átragyognak egy rejtelmen,
Bíbor homályból gomolygnak a szellők
S a gyönyörűségbe belehal a szem…

A csillagok s a régi holdkorong
Fakónak tűnnek e varázslat mellett,
A lélekben megrendült csend bolyong
S a szavak kevésnek tetszenek.

Álmokból szőtt égbolton
Megannyi emlék táncol,
Ha a lélek érzi, mi az otthon,
Ott lehet bárhol.

Előző oldal Csillangó