Tavasz hívogató

Szépirodalom / Versek (230 katt) Baranyi Imre
  2024.02.24.

Messze még a nyár, hiába fázom,
nem ad nekem ma enyhülést a lét,
nincs sehol se tűz a láthatáron,
csupán a tél teríti zord jegét.

Nincs madár se most a pőre fákon,
az énekük hiánya szívbe mar,
jöjj elő, kies tavasz, ne fájjon,
köszönts reánk, ha tudsz, nagyon hamar!

Hagyd a lelkeinket olvadozni,
tüzén reményeink melengjenek,
már ne zárja börtönébe holmi
vacogtatón mogorva rettenet!

És mikor szerelmeink kigyúlnak,
vigyázz reájuk akkor is nagyon,
hogyha néha gyorsan ellobognak
a májuséj utáni hajnalon!

Előző oldal Baranyi Imre