Sötét angyal
Füledbe sziszegi kígyó nyelvem
Csalfa ábrándok hadát,
Ne hidd, hogy békére lel
Durva lelked!
Küldj csatába seregeket,
S majd hirdetik bitó merszed,
Hogy áldoztad néped fiait.
Mit neked a kínhalál,
Én hozom neked a pokol
Veretes szavát.
Kínáld fel mindened,
S hidd el én kapom azt,
Megtartom mind,
Neked csak a jajszó marad!
Elföldelt gyermekek maradnak
Hízelgő énekem után.
Sziréned leszek, medúzád,
Kinek szívén nő ezer kígyóvirág,
Majd himbálózik tested az infernó
Csontszáraz fáján.
Júdás vagy, s az is maradsz!
Hiába óbégatsz,
Nem marad neked más:
Megvetés a milliónyi sír szemfedelén!
