A séta
K. Olga, szociális gondozónő, mint mindig, ezúttal is pontban este hétkor jelent meg özvegy Szabóné lakásánál, hogy az esti sétájára vigye. Az idős hölgy, lánykori nevén Sirató Klára jól viselkedett, mert mind befalta az etetőtálkájában hagyott parizervégeket, és alig csinált felfordulást. Olga megpillantásakor viszont jóval nagyobb patáliát csapott a megszokottnál, mintha megérezte volna, hogy pártfogója egy ideje az elaltatásán hezitál.
A gondozónő nem tartotta lelketlennek magát, de kissé már unta, hogy Klárika más öregek megpillantásakor kezelhetetlenné válik, és a visszahívó hangjelzésnek sem engedelmeskedik azonnal. Napok óta gyakorolták, hogy a síp megszólalásakor rögtön lábhoz jöjjön, de egyelőre nem történt áttörés. Megfogadta, ha ismét felsül vele, inkább beviszi a legközelebbi eutanázia állomásra, és pontot tesz az ügy végére.
Néhány bátorító simogatást követően szelíd erőszakkal a törékeny, idős hölgyre adta a hámot és a pórázt, aztán a speciális szájkosarat is az arca alsó feléhez illesztette. Védencének fogazata jelentősen megritkult az évek során, és a heves indulatok is merőben távol álltak tőle, de nem akart kockáztatni.
Szabó néni engedelmesen baktatott előtte négykézláb a park felé, bár néha-néha nyüszögött egy kicsit, míg célhoz értek. Szerencsére jobb kedve kerekedett, miután könnyített magán, és vidáman bolondozni kezdett más idős emberekkel a fák között.
Olga büszke volt rá, mert azonnal engedelmeskedett a visszahívó sípszónak, amikor némelyik öregúr kényelmetlenül közel somfordált a hátsójához. Egészében véve szépen kitett magáért, így hazafelé menet úgy döntött, korai lenne még elaltatni, és ízletes jutalomfalatkákkal díjazta szófogadó kis kedvencét.
