Újraéled a természet

Szépirodalom / Novellák (246 katt) Tad Rayder
  2024.01.11.

Még decemberre jár, hűvös, zord időjárás éli mindennapjait a természetben. De már nem sokáig tombolhat, mert felváltja a hideget a kellemes illatokkal teli tavasz, ami gyönyörködteti széles mosollyal nyílt virágait, amik a rügyező fák ékes díszei amerre csak a szem ellát.

Így volt ezzel Gábor is aki imádta járni a természetet vadász létére, és minden pillanatot megélt az évszakok csodás jellemzőit ismerve az erdőben. De legjobban a tavaszt szerette, amikor a fák rügyeket bontva kezdték meg játékukat, és szebbnél szebb virágokkal árasztották el az erdőt. Ezt valahogy különlegesebbnek találta, mint a többi évszakot, hisz az apja is mindig azt mondta, hogy ilyenkor újraéled a természet.

A vadak is mások ilyenkor. A rókák, szarvasok, őzek csatangolnak az erdő mélyén, és ebben az időszakban nehezebb őket meglátni. Mintha nekik is más lenne az életkedvük. Apja ezekkel a jelzőkkel illette Gábor számára a tavaszt, így érthető volt, hogy ő is ezt az évszakot várta a legjobban az évben az összes közül.

Már gyermekként eldőlt, hogy ha felnő, apja nyomdokaiba akar majd lépni. Vilmos mindig elvitte őt az erdei sétákra, amikor puskával a vállán bejárta az ő területét. Gábor imádta ezt. Egész iskolaidő alatt azért tanult, hogy a hétvégéket az apjával tölthesse kint a szabadban. Nem kellett a testvéreire gondolnia, mert egyedüli gyermek volt, így amit csak tudott, anyja engedélyével mindig apja oldalán tölthette az időt a természetben. Amikor kijárta a nyolc osztályt, már tudta, hogy mit akar csinálni. Először kijárta az erdésziskolát, és már közben letette a szükséges vizsgát ahhoz, hogy vadász lehessen. Így amikor ez sikerült neki, és kézhez kapta a hivatalos vadászigazolványát, már a környék legfiatalabb vadászaként járták az apjával az erdőket.

Az apja évszakról évszakra látta fián, hogyan szívja magába a tudást, és ez jó érzéssel töltötte el. Olyan volt ez számára, mintha fiatalkori énjét látta volna maga előtt megelevenedni. Büszke volt a fiára.

Már a téli hótakarót és zúzmarás fákat felváltotta a rügyező táj, ami élettel töltötte meg mindkettejük szívét. Ahogy tavaszodott Vilmos és fia csaknem újjászületett, annyira szerették ezt az évszakot. Boldoggá tette őket a rügyező fák és a virágzó táj látványa, és miközben járták az erdőt, tanúi lehettek az újraéledő természetnek.

Írta: Németh Balázs
Sümeg 2023. 12. 27.-28.

Előző oldal Tad Rayder