Linktár

A harapós piszoár esete a fogatlan vámpírral

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2024/2 számában.

Monsieur Xavier DuPont közvetlenül azután, hogy vámpír létére megmagyarázhatatlan szeszélyből fél éve vegetáriánus étkezésre adta fejét Kongó ádáz vadaktól hemzsegő őserdejében, teljesen elvesztette repülési képességét, ráadásul fogazatát is elhullatta. Hasát fájlalva fetrengett a földön. Lássuk be, általában nem épp ilyen körülmények között képzelünk el egy arisztokrata vérvonalból származó, elegáns, hórihorgas vámpírt. Bánta már, hogy bohém mód néhány hónappal ezelőtt háta mögött hagyta az unalmasnak vélt Európát!

Kíváncsisága Afrikát illetően akkortájt hágott tetőfokra, midőn a Le Monde hírt adott a Kongóban dúló belga barbarizmusról. A vérködös messzeségbe révedő Kongó egyszeriben Kánaánnak tűnt szemében. Köpött egyet, midőn eszébe jutott a megcsömörlött párizsi szajhák és művészek egyre keseredő vére. Nem csoda hát, hogy fantáziáját egyre inkább belengte a friss, afrikai, potya vérre való áhítozás. Képzeletét teljesen felzaklatta a kérdés: vajon milyen lehet hófehér fogait belemélyeszteni egy szerecsen nyakába?

Nem sokáig maradt tétlen, miszerint a benne elharapódzott kedv nyomába eredjen, kisvártatva már egy postahajó fedélzetén szelte át az óceánt.

A belga Kongó nem okozott csalódást neki. Mohó lelkesedéstől fűtve élvezettel vetette bele magát a dús mészárlásokba, hónapokon át tapicskolt a jóízű, friss afrikai nedűben. Az ország megállás nélkül ontotta magából a patakzó vért, az egzotikus ízek és vérpezsdítő zamatok velejéig járták át mohó szervezetét.

Egy este hascsikarásra ébredt. No de nem akármilyenre! Gyomra és belei minden harmóniát mellőző égzengető muzsikába kezdtek, amíg Monsieur Xavier megtörten hullámzó teste minden tartalmát ki nem adta magából. Ettől az éjszakától kezdve rá sem tudott többé nézni emberhúsra.

Sorsának katasztrófával egyenértékű súlya akkor kezdett realizálódni benne, amidőn már az édesen lédús makákó majmokat is fanyalogva dobálgatta a háta mögé! Ott csücsült Afrika lüktető erén, ami hiába hemzsegett lemészárolt szerecsenektől és szilaj vadállománytól, ő számkivetetten, minden lelkesedésétől és minden étvágyától megfosztva hevert egy gyékényágyon. Bablevesre, tofura, és tésztára áhítozott!

Miután megpróbálkozott a vegán étkezésre való áttéréssel, rögvest céltáblája lett az odatelepült vámpírok és helyi denevérrajok gúnyos kacajának. A bajt csak tetézte, hogy a növényi eredetű tápláléktól fogai úgy potyogtak ki szájából, mintha csak egy elszakadt gyöngysor darabjai lettek volna.

Ha nincs az a véletlenül útjába sodródott LeMonde, gőgös hősünk bizonyára belehalt volna a szégyenbe, és véget vetett volna életének az első kósza napsugárral. A lapban vaskos főcím adott hírt a Berlini Konferenciáról, Kongó bizonytalanná vált státuszáról, és az ország esetleges német felségterületté válásáról

– Még mit nem! Büszkeség is van a világon! – dohogott, s dobbantott akkorát, hogy köhögtető porzápor közepette fejére szakadt a szállodaszoba csillárja.

Nemzeti öntudattól fűtve azonnal jegyet váltott a legelső Európába tartó postahajóra.

Európára mindig is úgy gondolt, mint egy darab változatlan kőre. Az egyre inkább fokozódó ipari termelés, a gyermekmunka ellen tiltakozó mozgalmak és a szüfrazsettek fenekestül felforgatták az ősi kontinenst. Az Afrika felől érkező felhők lezúduló csapadéka ragályos kórt kezdett terjeszteni az őshazában élő nők körében.

A jelentéktelennek induló szüfrazsett-mozgalom néhány év alatt olyannyira kinőtte magát, hogy uralma alá hajtotta nemcsak a politikát, de a gyárakat, a bányászatot és a teljes ipari termelést is. Uralmukhoz teljes mellszélességgel csatlakoztak a boszorkánymozgalmak, akik a középkorban férfitársaik által elszenvedett sérelmeiket most végre kamatosul visszaadhatták.

Megszületett a Párizsi Egyezmény, amiben a szüfrazsettek és a boszorkánymozgalmak leszögezik, hogy együttes erővel tisztítják meg Európát a férfiaktól. A boszorkánymozgalmak tartják magukat ahhoz, hogy mágikus erővel ruházzanak fel minden férfiak által használt tárgyat a célból, hogy azok a férfiak ellen forduljanak.

Így történhetett, hogy a vasöntödékben megszülettek az első cikornyás, mágikus erővel bevont piszoárok is, amiket a mágia által harapásra ösztökéltek, mihelyst egy férfi közelükbe lép. Mivel a prototípusok rendben tették a dolgukat, nem volt kérdés a tömegtermelés bevezetése. A történelem végképp fordulóponthoz érkezett, Európában többé nem fejek hulltak.

Persze mindezen rá leselkedő veszélyforrásokról a Kongóba néhány éven át kiszakadt, s most frissen visszatérő Monsier Xavier DuPont mit sem tudhatott. Maga mögött hagyva a postahajót magába szívta az ismerős levegőt, Párizs éltető szagát, a Szajna csatornavíztől, mocsoktól és halárutól bűzlő levegőjét.

Otthon volt! Peckes járással sétált át a hajópallón, mellkasát elöntötte a nemzeti büszkeség és hovatartozás melegsége. Az újra megtalált Párizs identitásának fontos része volt, a szaténszoknyák nyüzsgése gyönyörrel töltötte el. A bárok csillogó borokkal, brandyvel és abszinttal teli, hívogató üvegei szemet gyönyörködtető sorban álltak az ablakok mögött. Nem hitte volna, hogy mindez ennyire hiányzott! A haza szeretete fellobogózta, és békével öntötte el lelkét.

Ennek még az sem vetett gátat, hogy ingert érzett kisdolga elvégzésére. Sürgető szükségére hallgatva bevágódott a legközelebbi helyi bárba. Hullámzó, üde, fehér keblek vették körbe mindenütt, apró kezek finom ujjaikkal csalogatták s cirógatták rögvest, ám először utat kell törnie közöttük a mellékhelyiség irányába. Majd később foglalkozik velük is – gondolta. Nadrágját sietve gombolva közeledett a növényindás cirádákkal túlzsúfolt öntöttvas piszoár felé.

Fél órával később a vámpírok vérbe fagyva találtak rá egy fogatlan alakra, akiben felismerték Xavier DuPont-ot, a Kongóba szakadt arisztokrata, vegetáriánus vámpírt. Egyesek a karmát emlegették, mások a fejüket csóválták az új halálnem miatt. Senki sem hitte volna, hogy egy büszke, nacionalista vámpírral, aki még a vegán életmódra való áttérést is túlélte, simán végezhetnek a vérbeli francia, harapós piszoárok.