Év végi gondolatok
Fenyőfa díszítés. Az ám a nagy kaland, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Az a jó, ha nem csak szép, hanem sűrű is, és csak sokára hullajt.
Idén, hála a fentieknek, van egy kis havunk is. Így nem csak mi „nagyok”, azaz ifjoncok, felnőttek, hanem a csöppségek is élvezhetik a havazás örömeit.
Óh, hol vannak már azok a karácsonyok, amelyek gyermekkorunkban voltak. Pedig milyen jó volna, ha hóembert és várat is tudnánk építeni. Előre kalandorok, imádkozzatok, legyen fehér ünnepünk!
Köszönöm Uram, hogy zúzmarát is kaptunk, már ez is csodajó. Megmondom őszintén, kezembe veszem a lapátot, csak legyen havazás, mert ami igazán szép és teljes az évzáró ünnepekben nem más, mint a hóesés.
A fohász legyen meghitt, égjen gyertya azokért, akik már fentről néznek le ránk, s Isten és angyalai vigyázzanak reájuk mindörökké, de minket se feledjenek, kik lent vagyunk a Földön, ahol minden jó, ha vége jó.
Van már pár fogadalmam a következő évre, de nem írom le, úgy vélem jobb, ha csak a fejemben vannak azon dolgok, amelyeket meg szeretnék valósítani 2024-ben, azaz jövőre. Az egyik kérésem, hogy petárdázás ne legyen, csak tűzijáték, Szilveszterkor.
A Picur harmadik karácsonya lesz, kettő ajándékot már zsákmányoltam neki, egy picike imakönyvet és magyar népmesék gyűjteményt. Valami játékot is gondoltam még beszerezni, majd még eldől, hogyan is lesz. A Pindúr nagyon okos, remek a logikája, akárcsak a nagybácsinak, imádja és ismeri a halakat, a természetet, akárcsak az édesanyja és az édesapja. A családunkban mindenki szeret el-eljárni erre arra.
Erről az jutott eszembe, hogyha bejön igazán a hóesés, ki kellene menni Mártélyra és Tőserdőre.
Az elsőként emlegetett szép faluba már invitáltam egyik barátomat, Rolit. Mondtam neki, ha esik menjünk ki, mert gyönyörű a tiszai holtág is, a partja is, meg az egész környezet.
Egyébként hamarosan díszítjük a fát a nagyapával, ahogy én hívom, bátyám tatát mond, neki az áll rá a szájára a néhai dédnagyapa után, de a tata is jópofa elnevezés.
A mama, azaz anyukám már kondérban készíti a finom töltött káposztát, Lillus édesapja meg főzi a halászlét, a szintén elmaradhatatlan kellékét színes ünnepünknek. Az édesanyja is sürög forog már a konyhában, hogy ő mit készít, az még meglepetés.
Egyébként úgy elmennék Betlehembe, megnézni a jászolban a kis Jézust, ha ez lehetséges volna.
Jövőre spórolok az éves tiszai horgászengedélyre, mert idén nem pecáztam, és ez nincs rendjén, hiányzik a nyugis keszegezés, kárászozás csontival és büdös kukoricával, amelynek a domináns szaga azért jó, mert arra jobban jönnek a halak, kiszimatolják az élelmet.
Az idei legnagyobb ajándékom már megkaptam anyától és apától, meg lett csináltatva a fogam, aminek már az utolsó folyamatai jönnek. Hálás vagyok, köszönöm nekik és az orvosnak, valamint az asszisztensének, hogy újra mosolyoghatok a szép lányokra, nyitott szájjal nevethetek, ha hallok egy jó viccet.
...Szóval rotyog aminek rotyognia, sül aminek sülnie kell, készülnek a sütemények is.
Húzós volt, a 2023 számomra, nem tudom, ki hogy van vele, de szeretnék egy jobb évet 2024-re, és ezért tenni is fogok.
Miközben írom e sorokat, eszembe jut, amikor a kis Lilla le-fel rohangál, és szeretettel mondogatja, hogy mama-mama. Anyukám, aki egyben anyós és nagyi is, meg mosolyog, mint ahogy mindegyikünk, amikor ránézünk erre az édes kis teremtésre. Édesanyja is csudapók, és érdekes az élet, mert Cintia gyermekkori barátom, Márk féltestvére, és ő lett bátyó felesége... Nahát ez még rímelt is!
Zárásképpen egy rövidke idézet:
„Angyalok szózata mindenkit is hív, értse meg ezt tehát minden hű szív…”
Egyik kedvencem idézetem a karácsonyi dalok közül, van benne szeretet, áhítat, megértés, öröm...
Mindenkinek boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új esztendőt kívánok!
Szentes, 2023. tél
