A sírásó
Horror / Novellák (661 katt) | D. Szűcs Csaba |
2023.11.15. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/12 számában.
Csorba, a sírásó egy nap aranyérméket fordított ki a földből szerszámával. Megörült váratlan szerencséjének, mert oly szegény volt, akár a templom egere. Megolvasta mesés kincsét, majd lopva zsebre vágta. Úgy határozott, mihelyt mai pénzzé teszi a régit, veszi a kalapját, őt többé nem látják ebben a városban. Úrként él majd máshol, talán még meg is házasodik.
Volt neki egy jó komája, Gál István. Sírásóként kereste ő is a betevőt. Munka után mindig együtt poharaztak a Tintás névre keresztelt korcsmában. Így volt ez aznap is.
– Most látsz utoljára, Pista – mondta Csorba. – Elmegyek, hátha másutt könnyebb. Búcsúzóul én állom a bort!
Erszényében lapult annyi kuporgatott krajcár, hogy alaposan felönthessenek a garatra. Ahogy a zacskó ürült, úgy lettek ők egyre vígabbak, beszédesebbek. Éjféltájt aztán – csap részegen – haza tántorogtak.
Csorba, miután kialudta a tegnap esti ivászatot – amiből nem sokra emlékezett –, számba vette, kiknek adhatná el az aranyérméket. Miközben azon töprengett, hogy közülük melyikük hizlalhatja fel jobban sovány bőrerszényét, Gál jelent meg a nyitott ajtóban. A jobb karja fel volt kötve a nyakába.
– De jó, hogy még itt talállak! – kiáltott fel megkönnyebbülten. – Ki kellene ásnod helyettem sürgősen egy sírt. Megbotlottam és elestem reggel az udvaromon. Úgy megütöttem magam, hogy legalább egy hétig nem tudok dolgozni. Kérlek, tedd meg nekem. A pénz, ami jár érte, persze a tiéd.
Csorba szívesen segített szerencsétlenül járt barátján. Fogta az ásóját, a lapátját, a csákányát, s már indultak is a temetőbe. Egy félreeső parcellában kellett megásni a két méter hosszú, nyolcvan centiméter széles, másfél méter mély sírgödröt.
– No, kész is! – szólt végül megtörölve verejtékező homlokát Csorba. – De azért mond rá az áment, Pistám.
Felnézett a veremből Gálra, aki éppen akkor lendítette a magasba a csákányt, hogy lesújtson vele a fejére. Mielőtt végzetes sebet ütött a koponyáján a szerszám hegyes vége, még végigfutott az agyán a szörnyű felismerés: részegen kikotyogta, mire bukkant.
Előző oldal | D. Szűcs Csaba |
Vélemények a műről (eddig 2 db) |