Az elmaradt zsákmány - vélemények

Örömmel hallom. Ilyenkor mindig félő, hogy a másik zokon veszi az észrevételeket.

Köszönöm az észrevételeket! Igazatok van! Kedves Harbinger, semmilyen kritikát nem veszek zokon Sőt! Ez egy régebbi iromány, ma már sok mindent másképp írnék meg benne.

Igen, ez a jól megszokott védelmi ösztön.

Nekem az volt a furcsa, hogy miért nem lépett a sárkány azonnal, amikor megérezte "egyre közelebbről" az emberszagot. Minden anyának van egy terve veszély esetére, menekülő utak, elterelés, frontális támadás...stb. Az életük árán is védik a kicsiket. A cicám egy halk miákolásra azonnal ugrik a picikhez, és ellenőrzi, hogy minden rendben van-e, és nekiugrik a nála jóval nagyobb kandúrnak is, ha szerencsétlen be mer jönni a lakásba.

A kritikát abszolút építő jellegűnek szánom, mert érdekes művet alkottál, és tetszett. Nagyon jól választottad meg a szavakat, nem írtad túl a dolgokat, megfelelően adagoltad az információkat is. De!

"de tudnak kellemetlen perceket szerezni, ha nem figyel." - szerintem itt lemaradt a mondat vége.
"Ketten voltak." - itt beleírhatnád, kiről van szó, mert csak két mondattal később derül ki.
"de máris majdnem akkora volt, mint ő maga." - itt legyen csak "ő", az ő maga már visszaható névmás, és olyan, mintha a sárkány akkora lenne, mint a sárkány maga.
"Leengedte a fegyverét." - határozd meg a személyt mindenképp, ez nagyon hiányzik a műből. Legyen lovag, Sir Lancelot, bármi, mert így alanytévesztések fordulnak elő. Például itt, is, mert az előző bekezdés végén a sárkányról van szó.

Ha a sárkányt már csak a tombolás érdekelte, és már csak a pusztítás maradt számára, miért végzett magával? Ez így kifacsartnak tűnik, szinte már karakteridegen egy tomboló sárkányhoz képest.

Fantasy írásként tetszett a mű, az általam felsorolt hibák könnyen javíthatók. Remélem, nem szegtem kedvedet. Csak így tovább!