Mesék a Lápból - Utazás a lelki genitáliák körül X. - vélemények

Ugrás a műre


Petya
Felhasználó
2021.03.23 20:50
77 vélemény
Szia Márk!

Köszi a visszajelzést! Remélem a szándékomnak megfelelően találsz majd benne végül ívet. Legalábbis az egyes történeteken belül. Teljes, összefogó íve nincs még a meséknek, ezen folyamatosan gondolkodom, hova lehetne kifuttatni, érdemes, kell-e egyáltalán vagy csak egymáshoz lazán kapcsolódó történetek összessége lesz. Lesz-e vége egyáltalán? Nem tudom, hiszen még csak kettővel vagyok kész, a harmadik meg még képlékeny miről szól majd. Kiadatáson egyáltalán nem is töröm a fejem egyelőre, ha egyáltalán lesz is, az még odébb van. Meg aztán, legbelül pont az ellenkezőjét gondolom, szerintem egyáltalán nincs ilyesmire igény itthon. Habár a South Park nagyon népszerű, ezek a történetek nem kapcsolódnak aktualitásokhoz. Ezért inkább csak arra használom, hogy kiéljem a hajlamaimat és közben ne ártsak senkinek. (Mondjuk egy-egy szóvicc képes egészséget megroppantani, talán még sem lesz maradandó sérülés a dologból! :D) Meg, hogy fejlesszem magam.

Szia bombahoppa!

Sosem értettem azt a technikát, amikor az ember a történet végétől kezdi az olvasást. Viszont jól esik, hogy egyáltalán elkezdted, meg hogy tetszik! Remélem majd visszaszólsz, milyen volt elejétől végig. :-)

bombahoppa
Felhasználó
2021.03.01 19:06
37 vélemény
Én a hetedik résznél csatlakoztam be, majd mostanában olvastam a zárótrilógiát. Nekem tetszett, nekiállok majd az elejének is. Főképp a szójátékok és a képi világ miatt csípem, a teljes sztorit még meg kell majd ismernem. :-)
Kereder Márk
Felhasználó
2021.02.22 17:08
196 vélemény
Szia Petya,

nekem továbbra is az a véleményem, amit anno írtam, hadd másoljam ide:

'"ez nekem tetszik!
Részletesebben: nagyon tetszik! :-)
Még részletesebben:

Már a cím érdekes, kíváncsivá tesz. A „mesék” egy hosszabb ív egy darabját feltételezi, a címben használt „képek” (láp, mese, utazás, a „genitália” – jelentésétől eltérő, illetve ahhoz talán egy picit mégis hasonuló „íze”) olyan szutymorgós, bugyborékoló, sűrű, indás és elfeledett, ódon, de ebbe behatolós, kalandos, léghajós hangulatot idéz, ami hála Istennek megmarad az egész mű hosszán.
A főhős is ehhez a képhez hasonuló, tökéletesen illeszkedő „valami”, egy plasztikus „semmike”, egy gyönge Picike. (Fakiric az általam ismert Univerzumban nem létezik, ahogy szarovnyikok sem léteznek.)
Az idősebbeknek azt mondanám, hogy ez a Neverhood hangulata, a most kisgyerekes szülőknek azt mondanám, ez a Kuflik világa.
Ez a világ mese is, meg nem is. Ez a vegytiszta fantázia világa. Semmi sem valódi ez ember világából nézve, de minden a lehető legvalódibb abban a világban.
Hogy mennyire nem tisztán mese, azt ez a Kufli-rész is mutatja:
https://www.youtube.com/watch?v=L4vLnth3p3A
Én szeretem az ilyen kufli-világokat!
Az írás stílusa, szóhasználata tökéletesen illik ebbe a közegbe. Még az „univerzális balhé” aktuális kicsengése, kikacsintása sem zavar.
Talán nem dimenzionálom túl, de mintha a fakiric lenne az Ember. Szerencsétlen módon él egy olyan helyen, ahol organikus, gyönge testére mindenféle veszély leselkedik, s ha megpróbálná, segédszköz nélkül még egy éjszakát sem bírna ki a vadonban, ahova elvileg „letétetett”. Kiric nyomorúsága az Ember nyomorúsága. Szipogó, szuperszenzitív lényecskékként le lettünk rakva egy toxikus, szúrós tüskés, hol forró, hol jéghideg valóságba. Erről a valóságról ráadásul SEMMIT sem tudunk. Az Ember/Kiric a határait feszegeti.
És akkor jön az „Istenember”. Aki eltapossa. Még hozzá oda nem figyelésből. A halált okozó a Rossz-ember, aki nagyobbnak gondolja magát mindennél. Az Istenember, akinek tudomása sincs mit tesz tönkre. Az alázat teljes mértékben hiányzik belőle. Ha alázatos lett volna, nem teszi tönkre Picike életét. Akkor észrevette volna.
(Ha az író nem ezt akarta mondani, akkor is azt mondom, hogy nekem az írás az ilyen. És főleg: jó.)
Régi Kispál dalszövegek és szomorú délutánok jutnak eszembe, amikor az ember arra az elhagyatottság-érzésre gondolt, amit – tetszik, vagy nem, de – Isten tett velünk. Nem baj, ha néha igazságtalannak érezzük ezt az eljárást."

Ezt gondolom ma is.

Ezek a történetek nem a szokványos történetek, nem vámpíros szerelmes, amitől nedves lesz a lelke ( :-) ) a kishölgyeknek, nem a technokrata sf űrháború, nem a "lebilincselő" pszicho-thriller, stb...

De pont emiatt van létjogosultsága! Más, mint a trend. És szerintem hiánypótló, mert a fentebb említett irányzat szerintem mostanában hiánycikk.

Olvasva a kortárs antológiákat:
(Szubjektív vélemény következik!)
ma mindenki könnyen emészthető ponyvát ír, vagy pedig annyira "művészi" lesz, hogy már szerintem önmaga sem érti, annyira "elvont", hogy az már nevetséges. (Pedig csak nagynak akar látszani.)

Az emészthető szórakoztató irodalommal sincs semmi baj, hiszen én is azt fogyasztom és nagyon élvezem. De.... Miért érzem azt, hogy Borges-ek már nem születnek? Vagy nem írnak?
Vagy a "világlény" már megírt mindent, amit akart?

Elkanyarodtam.
De e lényeg a művedről: a részek folyamában még nem találok ívet, de lehet h azért, mert nem olvastam sajnos mindet.
Kell, (vagy ha van benne legyen is!) egy ív, valami történet, ez a történet bukkanjon ki valahova. Ez nagyon-nagyon fontos! Ne egy "monoton minta" legyen, ne egy "díszítősor", hanem legyen valami eleje és vége a "kígyómintának", ha grafikailag akarom érzékeltetni.

Ha ez teljesen megvan és kész, javaslom házalj vele az összes kiadónál. (Össze kell szedni az összes ímélcímet netről, ennyi az egész.)
Szerintem kuriózum ez a műfaj(vagy mi...) :-)

Ez az én (!) véleményem, de kérdezz meg mást is!
Üdv!
Petya
Felhasználó
2021.02.22 07:42
77 vélemény
Ennek örülök nagyon, Ida! :D
Ida
Admin
2021.02.14 22:38
1274 vélemény
Én nagyon jól szórakoztam olvasás közben.:-)
Petya
Felhasználó
2021.02.14 12:13
77 vélemény
Köszi, hogy kiraktátok!

Volna kedves aki olvasta írni a benyomásairól, véleményezni, jóval, rosszal, kritikával illetni?

Ez az első nagyobb volumenű project saját kútfőből és jól esne visszajelzéseket olvasni tőletek! Köszi előre ezért is! :-)

Előző oldal