A Borhercegnő, avagy a felnőttéválásom története - vélemények

Nekem tetszett a mondanivalója. A felnőtté válás az, amikor a saját lábára áll az ember, vállalja a felelősséget a tetteiért, becsületes, és a többi… bla, bla, bla.

Csak ugye a valóságban pont nem ezt látjuk a „nagyoktól”, hanem az ellenkezőjét. A sikeres, nagy emberek általában pont nem vállalnak felelősséget a tetteikért, pont nem mondanak igazat, pont másokon gazdagodnak, és a többi. Tisztelet a kivételnek. Ám a kivétel erősíti a szabályt.
A gyilkosság elkövetése utáni idő volt a határvonal két út választása között. Reménytelen, vagy győztes? Gyermek, vagy felnőtt? Persze ki választaná a börtönt a jólét helyett?

A novella tanulsága szerint a „felnőtté váláshoz” még kegyetlenebbnek és gátlástalanabbnak kell lenni, mint a világ. Éreztem egy iróniát a társadalommal kapcsolatban, ami tetszett.

Az öregasszony újbóli „feltámadása” nekem is túlzás volt kicsit. Mint egy akciófilmben, amikor a fő gonoszt agyonverik, leszúrják, belelőnek, aztán felgyújtják, de még utoljára kimászik a lángok közül, hogy újra támadjon, ezzel mintegy „meglepetést” okozva a nézőnek. Mondjuk addig én nem jutottam el, hogy emiatt a vénasszony boszorkány, vagy ilyesmi. Kicsit engem is megakasztott az olvasásban, de nem kerestem rá magyarázatot.

Valóban vannak benne kérdőjelek, de összességében szerintem nem volt rossz.

Technikailag jó alkotás, de úgy érzem, baromira hiányos. Majdnem a fele egy szépen felépített kezdet, megismerjük a múltat, hogy mi vezette el a fő eseményekig, amiben aztán nem derül ki semmi, lezárásnak meg kapunk egy érdektelen talányt.

Utalsz rá, hogy a szipirtyó valami boszorkány féle, vagy ártó démon, vagy a jó ég tudja, a fejébe szúrt késsel is vígan rohangál, ugyanakkor erről sem tudunk meg semmit. Mire beindulna az okkult szál, el is vágod, és így csak egy sima hentelős gore az egész. Vér, szar, törött csontok, az ember mocska részletesen bemutatva. Ez nem félelmetes, ezen nem lehet borzongani, csak undort kelt, és kérdéseket hagy maga után. Meg oké, irány Mexikó, az új álmok földje, de miért is? Egyetlen apró utalás sincs rá, sőt főszereplőnk közli, hogy hagyjuk is, mi van vele, mintha nem lenne fontos.

És most komolyan... ha minden találkozás így történik a nő, meg ifjú áldozatai közt, akkor ennek nem menne híre? Ellenben, ha csak a főszereplőt részeltette ebben a szerencsétlenségben, akkor miért?

Szóval jó a maga nemében, de kevesebbet ad, mint amennyit elvesz.
Esetleg túl finnyás vagyok, és magasabbak az elvárásaim a horrort illetően.

Jól megírt alkotás, nekem bejönnek azok a dolgok amik az élet más aspektusait mutatják be. Valószínűleg könnyebb sikert elérni a szegény árva cica viszontagságos kalandjaival de Virág elvtárs óta tudjuk "az élet nem habostorta...". Tetszett Gratulálok!

Hogy az ember mit meg nem tesz némi aprópénzért!

Jó volt, köszönöm!

Üdv, Geri!