Erdei Szellő - vélemények

Szia Varga Áron,

nekem ez a mű az elmúlás és a hiány okozta magány gyönyörű érzékeltetése volt.
Mint amikor a néma szobában szólítunk valakit, aki (már) nincs ott.
Borzasztóan fájdalmas a rádöbbenés ekkor.
De - ahogy írod - minden valahogy mégis elvegyül, elenyészik az Egészben.
A dolgok és az emberek hatása a világra nem múlik el az elmúlással, hanem része lesz. Minden ami "volt", kellett ahhoz, hogy a világ MOST olyan legyen, amilyen.

Nekem ezeket az érzéseket hoztad fel a "régi őszök" hangulata mellett és azokat a szagokat, amikor először gyújtanak be a városi házakban és mindenre olyan időtlen, láthatatlan füstszag tapad.

Szépen írsz!

Üdv!

Isten hozott a Lidércfényen!