A kereső - vélemények

Kedves Márk!

Az adataim között meg van adva az e-mail címem. Nyugodtan írj, ha szeretnél.

Szia Angyalka,
azért nem válaszolok most konkrétumokban, mert az tovább offolná a szép versedet, de annyit nem állok meg, hogy ne írjam le: az általad felvázoltak nagyon (nagyon-nagyon) hasonlítanak ahhoz a világhoz, amiben én szeretnék hinni, de sajnos nincs meg a hitem (itt értsd egy picit átvitten, majdnem, mintha "tudást" mondanék), szóval nincs meg a hitem, csak nagyon REMÉLEM (!) így van minden, ahogy írtad!
Így legyen!!!
Ámen!

Xenothep,

teljesen igazad van, elragadtattam magam, a hitvitára tényleg más fórumok vannak, köszönöm, h figyelmeztettél, abszolút jogos.
Csak az írás kapcsán belekeveredtem, mint csibe a szarba, ugyanis az írásnál az üzenetet is kritizálhatjuk és azzal egyet, vagy egyet nem érthetünk.
De mondom, teljesen jogos: ez már kezdett elmenni off-ba!

Csak még annyit:
" lényeg, hogy az ember az embert sem képes definiálni a nagy eszével, meg a pár ezer éves intelligens múltjával, de veszi magának a jogot, hogy véleményt alkosson," -írod.
Nem is lehetett volna jobban fején találni a szöget!
Barátom, nekem mondod? Megrögzött agnosztikus vagyok, a szebb napjaimon agnosztikus-teista! Ebben a létsíkban semmi sem jelenthető ki "biztosan". (Na de ez a kijelentés biztos-e? NEM! XD Csak az biztos, hogy én nem tudom, illetve szinte semmit sem tudok ezekről a dolgokról, s minél többet olvasok, annál jobban bizonytalanodok el mindenben Csessze meg, miért kell nekem szinte állandóan Isten természetén gondolkodni?! Nagy kereszt ám ez! )

Igazad van a metakommunikációs jelekkel kapcsolatban is, hiszen ha most szemtől szembe lennénk és mondjuk söröznénk, akkor koccintanék veled.

Szóval a grafomániám lényege három szóban, - és ennyit is írhattam volna basszus - vettem, jogos, köszönöm!

Azt nem írom, hogy "üdvözlettel", mert igen messze vagyok az üdvözüléshez, hanem így:
Derűs napot Neked és mindenkinek!

Kedves Márk!

Xenothep-nek igaza van. Ez már a hit kérdése és hidd el, ha tudnám a kérdéseidre a választ, megírnám. De nem tudom. Arról azonban tudok beszélni és röviden szívesen leírom, milyen az én hit felfogásom. Egyébként pedig igaza van Jézusnak: legyen neked a te hited szerint. Mindenki abban hisz és úgy, ahogy az a lelkéhez közel áll. Én abban hiszek, hogy "Egy minden, minden Egy". Minden az Egyből (hívhatod Istennek, Kozmikus Léleknek, Önvalónak, Allahnak stb...) jött létre és abba fog újra beleolvadni. A világot két ellentétes erő tartja mozgásban, az egyik a Teremtés, a másik a Pusztítás. Egyik sem jobb vagy rosszabb, egyszerűen szükségesek ahhoz, hogy a világ létezzen. A világ tehát csak a dualizmusban képes létezni. Éppen ezért érzékelsz dolgokat jónak vagy rossznak, de olyan, hogy "jó" vagy "rossz" nem létezik. A dolgok vannak, te minősíted csak azokat, ami szintén sajátos lelki adottságod. Ne feledd: a Pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve...

Miért hal meg egy kétéves? Miért gyilkol egy jó ember? Tapasztalás miatt. Egyikünk sem szent, mindannyian voltunk már rövid ideig élt Lelkek, gyilkosok, fanatikusok, stb... Minél idősebb egy lélek (azaz minél többet tapasztalt), annál inkább kiégnek belőle a negatív aspektusok. Minden a Fényből (Isten) származik és oda tart vissza...

Lucifert is Isten teremtette, az ő része. Nem különálló tőle. Hermész Triszgemisztos azt mondta (nem pontos idézet): ami fent van, ugyanaz, ami lent van, ami bent van, ugyanaz, ami kint van. A mikrokozmosz (ember) tükrözi kicsiben a makrokozmoszt (Isten). Nincs különbség! Magadat kell megértened, a te saját, egyéni működésed és létezésed és akkor egy szép napon megérted Istent is. Az embert Isten saját képmására teremtette. Ha Isten képes volt egy világot teremteni, az ember is képes rá. Ezért mondta Jézus: ha annyi hitetek lenne, mint egy mustármagnak, hegyeket mozgatnátok meg.

Röviden ennyi. Továbbra is fenntartom: te hozol létre mindent az életedben, senki más.

Xenothep: örülök, hogy olvastál!

Márk

ez az a rész, amikor egy beszélgetés könnyen hitvitába torkollik, ami legalább olyan fölösleges, mint a hólapátolás, vagy a diószedés. Tudom, hogy nem teológiai vitát akartál kezdeményezni, de hamar az lehet belőle. Ez egy nyílt levél, egy fórum, nem privát beszélgetés, ráadásul az írott formája a kommunikációnak, amiről már sokszor kifejtettem azon véleményemet, hogy baromi hiányos. Se arckifejezés, se hangsúlyok, se mimika, se testbeszéd, így az olvasó pillanatnyi hangulata dönti el, hogy valamit dicséretnek vesz, vagy sértésnek. Aztán meg az író magyarázkodjon.

Maga a téma amiről kérdezel, egyébként nagyon érdekes, és szívesen írnék választ, ám a fentiek értelmében nem teszem. A lényeg, hogy az ember az embert sem képes definiálni a nagy eszével, meg a pár ezer éves intelligens múltjával, de veszi magának a jogot, hogy véleményt alkosson, és ítélkezzen minden felett, ami csak a látóterébe kerül. Mint most én is.

Angyalka

megfogott írásod, bár kicsit elfogult vagyok. Hasonló stílusban írtam általam versnek nevezett gondolat rohanásokat, és "A kereső" stílusában és tartalmilag közel áll hozzám. Kicsit mindig irigy vagyok, ha valaki szépen meg tudja fogalmazni, amit gondol, minden sallang, mellébeszélés, körülírás nélkül, ártatlanul, és tisztán.

Szia Angyalka146,

továbbra sem értek egyet.
Nem kötekedek, tényleg nem, csak szeretném megérteni ezt a fajta gondolkodást:
- Tényleg a kétéves rákos kisgyerek tehet a saját nyomorúságáról? Szemébe tudnád mondani ezt?
- Nem létezik olyan, hogy valaki árt a másiknak, amikor az meg sem érdemelte? Ezt a cselekménysort gyakorlatilag úgy hívják: Élet.
- Ha valaki megkísért (Sátán), akkor csak és kizárólag a megkísértett személy a bűnös, ha belemegy a csapdába? A Megkísértő nem? Tehát akkor nem is létezik Gonosz? Mert hát ő nem is bűnös. Másképpen, hétköznapibban: ha valaki rávesz egy bűntényre egy embert (felbújtás, stb...), akkor a felbújtó nem bűnös? (Még a jog szerint is az, pedig a jog igen messze áll az erkölcstől.)
Az ezekre adott esetleges válaszaid közelebb vihetnek engem a megértéshez.

Szerintem árnyaltabb a lét, minthogy kategorikusan ki lehetne jelenteni, hogy mindig mindenki a saját bajáért, nyomoráért felelős. Ez a gondolat nagyon messzire vihet ám! Ily módon illegitimmé teszi az összes Segélyszervetetet, mert hát "mindenki amit főzött, egye meg" - lehetne az ilyen világban jogos viselkedés.

Hallom én, sokan mondják: "karma van" és "a karma úgy kezdődött, hogy valaki visszaütött" - így, viccesen is szokták. Csakhogy én ezt nem értem. Tényleg nem, de lehet, h én vagyok a hülye.

Továbbra is azt gondolom, hogy árthat a másik ember is a másiknak, egy ártatlannak is pl.

És - sajnos néha ilyen Istenkáromló gondolataim is vannak - nagyon úgy tűnik, hogy néha az Isten árt az Embernek.

Ennek a számomra feloldhatatlanságáról beszéltem a múltkor.

Az Isten által a kvázi ártatlan emberektől elvárt mea kulpázás meg még csak hab a tortán.
Felelhet-e az Ember a Szülei tetteiért? A Kererszténység szerint igen. (vesd össze: eredendő bűn fogalma).

Na jó, befejezem, mert ha így folytatom, tuti pokolra kerülök!
(Na de ha így van a világ, és az Isten tényleg bűntet kegyetlenül, akkor előtte azért még lesz vele egy keresetlen beszélgetésem. > egyébként szerintem NEM ilyen Isten és nem ilyen a lét Itt nincs hely ezt kifejteni.)

Mellékesen: egyébként a Keresztény hagyományban is megtalálható az ilyesféle gondolat: Jób Könyve, amikor Jób erkölcsileg számon kéri Istent és gyakorlatilag "nyer", hiszen Isten visszaadja neki a boldogságot.)

Üdv!

Szia Márk!
De igen, mi tehetünk. Samael Lucifer angyal neve, az utolsó sorokkal azt szerettem volna kifejezni, hogy a "csábító" közbenjárásával bármikor elbukhatunk.

Szia, tetszett, érzem a vívódást és a jóság iránti vágyat.
Nem provokációból jegyzem meg:
"amint lelkem újra szárnyra kap
és én felrepülök hozzád az Égbe!
Hacsak Samael le nem taszít
újra a Mélységbe…"
>>> Szóval akkor nem feltétlenül mi tehetünk a nyomorunkról kizárólag?
Hangulatos, szép, kifejező vers.
Üdv!