A varázsnyúl (mese) - vélemények

Ezek az állatok már csak ilyenek Köszi, hogy olvastál.

Ilyen eltűnős nyulam nekem is volt. Baromira utáltam, amikor négykézlábra ereszkedve kellett kivarázsolnom a raklap alól. Hogy mit élvezett benne? Ma sem tudom, de minden almoláskor amikor letettem a cementlapra, amíg kicseréljem az alját, nagysásúr mint a pannonpuma egy ugrással a szénát tartó raklap alatt termett.
Én meg csak kukkoltam a lécek között és határozottan éreztem, hogy a gyorsan pergő apró állkapcsa fölött fintorba torzuló orracskája valójában cinikus röhögést takar.
A gereblye nyéllel végül sikerült kipiszkálnom, s amikor visszaemeltem a friss alommal teli ketrecébe, nekem határozottan úgy tűnt, hogy hanyatt vágta magát, kezét a tarkkója alá kulcsolva mintha azt szuszogta volna, hogy "akkor most jöhet a söröm".

Köszönöm szépen!

Nekünk régebben voltak, én is szerettem őket. A mieink olyat tudtak, amit más nyulak nem. Gyerekkoromban gyakran kivettem őket a ketrecből, mert ugye bezárva nem tudnak ugrabugrálni. Viszont ezek akkor sem mozdultak semerre, csak ott gubbasztottak előtte, és várták, hogy visszategyem őket. Lehet, depresszióssá váltak már a bezártságtól vagy nem tudom, de sosem mutatták meg kíváncsi szemeimnek a hirhedt fürgeségüket

Kedves történet!

Nekem is van egy csomó nyuszim, és ők is tudnak egy eltüntetős trükköt. Beborítok nekik egy kosárnyi füvet, ráugranak, és 2 perc múlva már semmi nincs alattuk. Aztán bámulnak rám nagy boci-szemekkel, hogy ők még ma egész nap nem kaptak enni. Imádom őket.