Fórum - Miért jó írónak lenni?

Fülig vagyok veled, Craz!!!
A lentebb elkövetett leveledért - ön és tejhatalmúlag - nemesi rangot adományozok neked, a velejáró (kötelező) Y végződéssel.
Állj fel, és írj tovább, I. Crazy!

Igen 10delt író urag!

Íritylem lelges hossz áállás ugat, merta irás nehhéz mestersék. Valamint vesszéjes dolok. is. Aaz ettyik nagybátsigám 3 évett ült a basztilyban, írásütyileg kifolyóan. Ejpedig tsak a nevét írta. Bizonnyos papírókra alá. Bizonny, vityászni kel ezekel a dolgokal, amik nem igaziak. Mintaz oka hason latók.
Denem szabaddj feladni. Ki tart ónakk kel leni, a natybátsikám iski ást a maggát 3 éva lat. És mekkel betsülni a ziro dalom er-e? lyét. Élő préda rá Dzsek bácsik ámaki a háborrú, és b. kéve lütöttele azőrt.
Te hátcsak írjannag sókat az urag, mert hosszuaz a nyóc hónapa csempézés ért kifolyólak. És unatgozm itten, deleg alább van internet acellában, ha elfáradnékazásásban. Ki tart ás testvérejim!

Nedugdki - egy titgos hód ollójuk

Én két dolog miatt szeretek írni.
Az első, hogy olyankor magával ragad valami. A történeteim jó része önmagát írja meg, én meg csak lesek a végén, hogy tök nem ezt terveztem, de mégis jó Az egyes tehát maga az élmény.
Kettő: imádom nézni, ahogy valaki elolvassa azt amit írok, vagy ír pár sort, ahhoz, amit írok. A kritika/vélemény, legyen az jó vagy rossz, mindig sokat jelent, mert az min. azt jelenti, hogy valaki olvassa a történeteim. Még ha 5 emberről is van szó, szerintem ez nagy ajándék

Erről az jut az eszembe, az írás majdnem olyan, mint a színészet. Bele kell bújnod a másik bőrébe (még ha azt a "másikat" te találtad ki), életszagúvá kell varázsolnod, vagy legalábbis az olvasó érezze élőnek a figurát.
Egy regény megírása ugyanakkor az építészetre is hasonlít. A fejezetek az egyes szintek, ahol a cselekmény kibontakozásával újabb és újabb "ajtók" nyílnak meg.
Az írói lét számomra egy komoly, de izgalmas kihívás: ötleteken agyalás, kutatás egy téma iránt, amiről éppen írni akarok, tervek kovácsolása, feladatok kitűzése, stb.

Egész szépen körbelőttétek a témát.

Jómagam "szimplán" csak arra gondoltam ezzel kapcsolatban, hogy íróként szinte feltűnés nélkül lehet az ember többszörös személyiségzavarral "megáldva".

Sir Livingstone, eszembe jutott, ami azt illeti, de pont ezeket nem annyira merem leírni. Franc tudja miért. Mia már lehordott érte, igaza is van, mégsem megy. Valahogy a végén mindig kényszerítő erővel tör rám, hogy beleírjam: mindennek ára van. És akkor már egyből nem az, aminek indult.

Maradok a horrornál, meg az agyament sztoriknál, amíg nem vagyok képes betörni az agyam lezárt részébe.

Érdekes, hogy az nem jutott eszetekbe, íróként szabadon igazságot is tehettek. A Nyilas Misihez hasonló hős végre pofán verheti a Böszörményit, alkothatsz olyan karaktereket, akikkel az Olvasó azonosulhat, mindenféle hamis illúzió és önbecsapás nélkül.
Íróként találhatsz olyan témát (mivel az utcán hever), amit még senki sem dolgozott fel; családregénybe illő sorsokat, amiket kocsmákban, vagy a gyógyvizes medencében hallgathat az ember.
Kísérletet tehetsz műfajok megújítására és eltérő műfajok ötvözésére; új legendákat építhetsz, vagy régieket rombolhatsz le, a velük járó tévhitekkel együtt.

Mert új világokat alkothatsz, vagy kalandozhatsz egy meglévőben, sőt utazhatsz is az időben, akár előre, akár vissza.
Ahogy Xenothep fogalmazott, bármit, büntetés nélkül megtehetsz, például kiírthatod az emberiséget, vagy új találmányokat fedezhetsz fel. Részese lehetsz a legvéresebb horrornak, vagy a legvadabb erotikának.
Mellette jól szórakozol, és persze örülsz, hogy az olvasók is átélik veled ugyanezt. Egy jól sikerült írás öröm neked, és öröm az olvasóidnak.

Azért, mert hazudozhatsz, amennyit jólesik, azt teszed, amit akarsz, bármilyen bűnt elkövethetsz (papíron) minden következmény nélkül, és mellesleg szemétül megfizetnek mindezért.

Stephen King után (nagyon) szabadon.

Ha egyszer író leszek, talán meg tudom majd válaszolni ezt a kérdést. Írni viszont szeretek, talán azért, mert rengeteg dolgot ki lehet vele fejezni - sokkal többet, mint bármi mással. Hiába mondják például azt, hogy egy kép ezer szóval felér. (Az lehet, de egy elvont fogalmat hogy festene le valaki, amikor még körülírni se mindig könnyű?) Szerintem az írással szinte bármit át lehet adni, még talán a náthát is. Egy szobrásznak vagy egy festőnek szűkebb lehetőségei vannak.

Tegnap azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen miért is jó írónak lenni. A saját "megoldásom" a kérdésre egyelőre nem mondom el, kíváncsi vagyok előbb, ti hogyan látjátok.