Fórum - Már beküldtem, de szeretnék még javítani rajta...

Kedves A.K. András!

Az ide betett változatot másoltam ki egy dokumentumba, amit még korrektúrázok a napokban.

Tisztelettel arra kérlek téged, és másokat is, hogy ha a jövőben egy teljes novellát kell cserélni, akkor azt nyugodtan küldd be új alkotásként, itt pedig csak jelezd, hogy a frissebben feltöltött a jó, a régebbit töröljük ki.

Hálásan köszönöm!

Kedves Bence!
Javítottam mindet.

Kedves Adminok!

Ezt a részt a Megújultam című versemben:

"...S megvakultam, a szó nem szó szerinti
Értelmében, mert látok én, csak a szívem
Volt vak, de ma már nem az,
Szerelmi mámorban úszom,
Ez Szent és Igaz!..."

Erre szeretném javítani:


S megvakultam, a szó nem szó szerinti
Értelmében, mert látok én, csak a lelkem
Volt vak, de ma már nem az,
Szerelmi mámorban úszom,
Ez Szent és Igaz!

Köszönöm: Józsa Bence

Sziasztok!

Még annyi változtatást kérnék, hogy a "Balgaságom" című vers igazából Mártélyon fogalmazódott bennem meg, a keltezést legyetek szívesek erre javítani:

Mártély, 2025 nyár

Köszi: Józsa Bence

Sziasztok!

"Balgaságom" című versemnél ezt a részét:

"...Természet, Te csoda, hozd vissza,
Békés hétköznapjaim, hogy frissen s üdén
Tekinthessek vissza nehéz napjaimra,.."

Erre cserélni szeretném:

"...Természet, Te csoda, hozd vissza,
Békés hétköznapjaim, hogy frissen s üdén
Tekinthessek nehéz napjaimra..."

Köszönöm: Józsa Bence

Sziasztok. Kérlek erre cseréld ki az írásomat erre, mert véletlenül a javitatlant tettem fel. Köszönöm.
.
.
.
(A.K. András.)
Atomháború
.
Megosztani nem csak hogy szabad, hanem egyenesen kötelező! Talán eljut oda is, ahová kell.
.
.
Francisco húsz éve él Ausztráliában. Akkor jó ötletnek tűnt. Olaszországban született, ám de csak édesanyja volt olasz. Apját sohasem ismerte, nem ismerhette. Anyja szerint egy svéd fiúval töltött fergeteges hétvége révén születhetett ő meg. Húsz se volt mikor egy másik kontinensre költözött. Nem bánta meg, bár a lány, aki után jött becsapta, csúnyán átverte. Mégis maradt. Így ismerkedhetett meg Lucy-val. Egy őslakos bennszülött lányával. Tíz éve házasodtak össze és a frigyből négy gyermek született. Tomi tíz, Mia nyolc, Asthon hat, míg a kis Charlotte mindösszesen hároméves. A farm, ahol élnek igen nagynak mondható, bár többnyire mocsárvidék. Tasmániában ez nem számít fura dolognak, bár erre a kontinensre inkább a sivatag a jellemző. Krokodilokat tenyésztenek, ebből élnek. Legalábbis csak éltek, úgy két nappal ezelőttiig. Igen, két napja történt. Amerika addig provokálta Európát, míg azok az eszementek beszálltak egy olyan háborúba, amihez semmi közük. Az oroszoknál itt telt be először a pohár és egy alig egy kilotonnás taktikai atombombát a hangsebesség huszonhatszorosával elküldtek gyorspostán a Sátán-kettővel egy Berlintől alig kétszáz kilométere lévő németországi fegyverraktár közepébe. Ha nagyon őszinték akarunk lenni, akkor ezt egy igen barátságos komolyabb figyelmeztetésnek is fel lehetett volna fogni. Mivel az innen származó rakétákkal kezdték el lőni a Moszkvai Kreml épületét. Küldhettek volna egy nyolcvan, vagy százötven megatonnásat is, ami fél Berlint is elsöpöri. De nem ezt tették. Egy relatíve elszeparált, taktikailag tökéletesen kiválasztott célpontot semmisítettek meg, minimalizálva az áldozatok számát. Ami mindösszesen tizenhárom fő lett. Ez természetesen köszönhető volt a töltet lefolytássának és a szinte teljesen elszeparált abszolút katonai környezetnek is. Nos, a Német Bundesamt azonnal megértette az üzenetet. A francia és a Brit miniszter is. Sőt, egész Európa megértette, csak Amerika és a csatlósai nem. Naná, hogy nem. Mert a csatlósok mindig azt tették, azt mondták, amit az amerikai elnök diktált nekik. Nos, az meg nagyon el volt szállva magától. Azt hitte Amerika a világ csendőre, Amerika legyőzhetetlen, sérthetetlen. Vlagyimir Putyinnak akkor telt be újra a pohár, amikor Amerika élesítette az atomfegyver arzenálját, kilövésre kész állapotba. Akkor újabb figyelmeztetést küldött, ezúttal a médiát felhasználva. Amerika vagy azonnali hatállyal kapitulál, vagy huszonnégy óra múlva egy hiper sebeségű rakéta, a Sátán kettő egyenesen a fehér házat veszi célba. Igaz, atomtöltet nélkül. Bebizonyítva Amerikának, nem sérthetetlen és nem elérhetetlen! Ha sokat ugrálnak a Jenkik, akkor Amerikát egyszerűen eltörli a föld színéről Oroszország! És bármely ország fővárosát, akik megtámadják őket. Donald Tramp blöffnek vette a dolgot. Hitte, erre Oroszország sohasem lesz képes. Ezért erőfitogtatásként elsüllyesztett semleges vizeken, két orosz atom tengeralattjárót, amik éppen a felszínen voltak demonstrálva azt, ha akarnak akkor támadhatnának, de nem teszik. Az utolsó hírek szerint a fehér ház megsemmisült, hiába volt az amerikaiaknak mindenféle precíziós légvédelmi rendszere. Ez volt Vlagyimir Putyin legutolsó figyelmeztetése. Ám de a hatalom mániás amerikai elnök ezt sem vette komolyan. Így történhetett, hogy a fehér ház pusztulása után három órával megszűnt minden frekvencián a rádió és televízióadás. Elhallgattak a telefonok, leálltak a GPS-ek és az összes létező erőmű az egész világon. Állítólag Amerika letarolta az oroszokat, ahol a halott kéz program automatikusan elindult. Emberi beavatkozás nélkül válaszcsapást indítva. Alig egy órával Oroszország sötétbe borulása után, megszűnt létezni Európa, Amerika és még vagy három tucatnyi ország vált semmivé. Ez két napja történt. Azóta semmi hír nincs a világból. Francisco legközelebbi szomszédja is százötven kilométere volt tőle. Ám de nem indult el semmi sem, ami valamilyen szinten is árammal működött. Igen, minden tönkrement két napja, mikor egyszerre robbant fel tizenhatezer atomtöltet. Az elektro mágneses lökéshullámok mindent tönkretettek, amiben volt elektronika. Francisco szerencsésnek mondhatta magát, mert volt vize bőven. A mocsár nem csak ezt biztosította neki, hanem a szinte korlátlan élelmet is. Legalábbis eddig.
.
Újabb két nap telt el. Négy nappal a katasztrófa után a hőmérséklet drasztikusan lecsökkent, mostanra már fagypont alá. Francisco házában nem volt se hőszigetelés, se fűtés, csak klíma a meleg ellen. Áram se volt, mert az összes aggregátor is elromlott. Meleg ruháik se voltak, ami logikus. Mert itt télen is huszonhat fok van éjjel, nappal. Viszont volt kandallója, igaz kéményt nem építettek hozzá. Csak dísz volt, ami most mégis igen jól jött. Francisco hamar megoldotta a kémény problémát, fa meg volt bőven a birtokon. Az éjjel havazni kezdett, mikor lefeküdtek aludni. Ami ezen a vidéken talán évmilliók óta nem történt meg. Bár a sötétség miatt nem látott semmit se, mégis valami fura volt ebben a hóban. Igen, a zseblámpák is mind kipurcantak. Reggel alig akart hinni a szemének. Mínusz három fokon állt meg a hőmérő és ameddig a szem ellátott mindent beborított egy fekete lepel. Ami tegnap eset, nem csupán hó volt. Az is, meg fekete hamu. Talán csak ez maradt meg Európából. Francisconak igen kellemetlen érzése támadt. Talán védekezni kéne neki, meg kéne védenie gazdaságát, családját. Az atomháború nem itt volt ugyan, hanem a föld másik oldalán. Mégis van egy sejtése, tenni kéne valamit. Fel akart menni a Google-ra, de csak mosolygott saját reflexein. Könyvtár nem volt itt a környéken sem. A legközelebbi is csak a városban, innen háromszáz kilométerre. Ami nem lenne probléma, de egyik autója sem indul. A kis repülőgépe meg szét van szedve. Mert javítania kellett. Ami ugyan már készen van, ám de még nem szerelte össze. Lehet neki kéne állnia, talán az megúszta az elektro mágneses impulzust, mert éppen akkor darabokban volt. Vajon mi lehet Európában és az egyesült államokban? Az olasz Riviéra jutott eszébe. Ott is ilyen ítéletidő lehet? Ott is fekete hó hullik? Egyáltalán létezik még Európa, Olaszország? Abban Francisco biztos volt, a két nagyhatalom elpusztult. Már nem létezik se Oroszország, se Amerika. De vajon a világ más részei is túlélték? Biztosan, hiszen náluk nem volt semmi sem, ezt az időjárási anomáliát és a fekete havazást kivéve.
.
Öt nappal a világégés után már Francisco is érezte, itt valami nagyon nagy baj történt. Gyermekkorában épített már számtalanszor tranzisztoros rádiót anyai nagyapja segítségével, aki lelkes rádióamatőr volt. Mindösszesen az otthon fellelhető elektronikai hulladékból. Most is így tett. Alig pár óra múlva már ott recsegett egy félig halott motorakkumulátorról megtáplálva egy összeeszkábált rádióvevő egység, egy az autóból kiszerelt még épp és működő hangszóróval. A statikus zajon kívül semmit sem tudott befogni semelyik frekvencián sem! Ettől megijedt, tegyük hozzá jogosan. Ha a teljes világon rádiócsend van, akkor sokkal nagyobb a baj, mint gondolta.
.
A hetedik napon kezdődött. A krokodilfarmon egymás után lebegtek a tenyészállatok hassal felfelé az itt-ott befagyott vízben. Először a hidegre és a napfény szinte teljes eltűnésére gondolt. Ám de a saját testén és a gyerekekén is látható változásokat vett észre. Kezük és lábuk, ahol nem takarta ruha, mintha leéget volna a napon. Csakhogy egyáltalán nem volt napsütés a fekete korommal telített felhők miatt. Begyulladtak a szemeik, orra, szája széle, füle a gyerekeknek és nekik is.
.
A nyolcadik napon a hónaljaikban és az álluk alatt fájdalmas csomók jelentek meg és kipirosodott bőrük mintha tűzön megégett volna, feldagadt. Akkor gondolt először a sugárbetegségre. Már ideért volna a világ túl feléről?! Amatőr rádióját elővéve megkereste a legerősebb statikus zajt, más úgysem lévén és lement a készülékkel a pincébe. Az ott elhallgatott. Visszament a házba, ki a kertbe. Fekete hamuból kis kúpot építve odavitte az összeeszkábált rádiót. A recsegés és a statikus zaj irgalmatlanul felerősödött! Kétségbeesetten vetkőztette le a családját meztelenre és alapos mosdás után leterelt mindenkit a pincébe. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az volt egyben a mosókonyha is, meg a vasalószoba.
.
Kilencedik nap. Úgy néz ki bevált a dolog. A hónalj és az áll alatti duzzanatok elmúltak. Kint már nem volt élet, már csak elvétve látott élő krokodilt. Madarak sem voltak már, a lovai is elpusztultak. A kutyái sem élték túl, csak a család macskája nyivákolt éhesen, lent a pincében.
.
Tizedik napon a kis Charlotténak felment a láza, elfeküdt, megszűnt minden eddigi nyüzsgése. Gyenge lett, és szinte teljesen kimerültnek látszott. Amikor éppen nem aludt el, akkor hányt, hasmenése volt. Eleinte édesanyja gyomorrontásra gondolt, de amikor a széklete véresé vált kétségbeesett.
.
Tizenegyedik nap. A hároméves Charlottéba kiskanállal erőltettük bele a folyadékot immáron huszonnégy órája felváltva a párommal. Muszáj, mert veszélyesen kiszáradt és enni semmit sem evett.
.
Tizenkettedik nap. A legkisebb lányom, aki még csak hároméves már nincs magánál. Továbbra is emberfeletti erővel próbálunk tenni valamit. Kiskanállal itatni öt percenként Charlottot igen kimerítő volt, mégsem adtuk fel. Csomókban kezdet hullni a haja és potyogtak kifele a fogai. Feleségem már nem sírt, szorosan magához ölelve a kis testet, ringatta és énekelt neki. Tudva, már nem fog magához térni. A kislány bőre felhólyagosodott, mintha csak leforrázta volna magát. Napok óta csak én jártam ki már a pincéből élelemért, vízért és tüzelőért. Isten tudja mikor aludtam én vagy a feleségem utoljára öt percnél többet. Asthon, hatéves fiam belázasodott. Panaszkodott nagyon fáj a feje és fáradt.
.
Tizenharmadik nap. Zokogó feleségem karjaiból alig bírtam kifeszegetni a kis Charlotte élettelen testét. Igen, neki már nem fáj semmi sem. Egy angyalkával több lett a mennyországban. Próbáltam tartani magam, mint akit nem érintett meg a halála. Nem érzéketlenségből, hanem mert muszáj volt! Túl kell élnünk! Kimentem eltemetni a kislányom. Csak én, mert megint esik nagy pelyhekben a fekete hamu. Nem tudtam ásni, mert a föld keményre fagyott. Köveket hordtam a kis test köré és rá, bent a mocsárt közepén. Most, hogy megfagyott minden, nem süllyedtem el benne. Mikor végeztem, nejem vádlón nézve kérdezett.
– Mire volt ez jó?
– Ő elment, fogadd el. El kellett temetnem. Már az úr vigasztalja.
– Az úr. – Hosszan hallgatott. – Mire volt ez jó?!
– Muszáj volt eltemetnem!
– Mire volt ez jó?! – Szúrósan nézet rám, szeme se rebbent. – Az önteltség! A hatalomvágy! Hazugságok. Nem létező csillogás hajszolása. Luxus, mely miatt emberek milliárdjai éheztek. Értelmetlen háborúk, melyben most egy ártatlan kislány is meghalt, a mi lányunk.
– Nem tudom. – Tényleg nem tudom a választ.
– Ezek mind gyilkosok! Nem politikusok, nem vezetők. Isten miért engedi, hogy ez megtörténjen?
Akkor, Asthon fiam sugárban hányni kezdett. Teste görcsösen össze-összerándult. Lucy azonnal nekilátott, elfelejtve teljesen előbbi kérdéseit.
.
Tizenkilencedik nap. Ma temettem el kisfiamat, Asthont. Élt hat évet. Találtam jódot, a lovak seb fertőtlenítésére használtuk korábban, majd öt litert. Hallottam valahol, a jód segít a sugárbetegeken. Kenyeret áztattunk át vele és megszárítva mindenkinek kellett egy kis kockát enni három óránként. Borzalmas szarul voltunk utána ám de abbamaradt Mia lányom hányása. Ő nyolcéves és talán megmarad most, hogy tud magához venni ételt és folyadékot. A vizet már szűrnöm kell, mert az általam házilag gyártott Geiger számláló, sugárzás mérő folyamatosan jelez már a frissre is. ha Charlotte fel nem használt pelenkáin átszűrőm, akkor ez a jelzés jóval gyengébb. Van, hogy abba is marad teljesen. Még mindig a pincében vagyunk, Mia nagyon odavan, de úgy néz ki erőre kap. Én és a feleségem, már tizenötödik napja nem aludtunk rendesen. Azt vettem észre, párom a falat bámulva beszél valakihez, miközben próbálja itatni és etetni Miát. Először azt hittem Miához beszél, mikor megérkeztem a tűzifával, de nem. A falat bámulva a szüleihez beszélt és Charlottéhoz, meg a kis Asthonhoz. Megráztam vállainál fogva, de nem reagált. Akkor kétségbeesésemben megpofoztam. Most már rám figyelt. Tekintetében vád és fájdalom. Szájából fogak potyogtak ki, vér nélkül. Haja egy oldalon tenyérnyi foltban elengedte fejbőrét. Sugárbetegség, előrehaladott stádium. Arcát fogta. Ott, ahol megütöttem. Nem beszélt, nem kiabált, nem vádolt. Csak nézet és én tudtam feladta. Ez jobban fájt mindennél, amit csak tehetett volna.
– Nem őrülhetsz meg! Szükségem van rád! Szükségünk van rád!
Hosszan tartott a csend és ő elfordult, csendben, szótlanul, beletörődve sorsába. Éjjel, mikor a gyerekek elaludtak rázott csak fel.
– Mia mellé és a gyerekek mellé temess kérlek.
– Nem! Nem fogtok meghalni! Nem engedem!
Kezeim remegni kezdtek és ez alatt az őrület alatt először kitört belőlem minden ez eddig elfojtott érzelem. Zokogva borultam az ölébe és ő mintha csak a gyermeke lennék beletúrt a hajamba, simogatni kezdett és énekelte azt a gyermekdalt, amit a kis Scharlotténak, Asthonnak és most a beteg Miának is. Majd csitítani kezdett.
– Csí. csí, cssssí babája. Csí. csí, cssssí bubája.
– Nem adhatod fel, egyszerűen nem szabad! – Zokogtam bele az ölébe.
– Ki mondta, hogy feladtam? Nem adtam fel semmit sem, hiszen itt van körülöttem mindenki, akit szeretünk. Anya, Apa, a kis Charlotte, a Asthon a te anyukád és mind minket várnak. Még a sohasem látod édesapád is itt van. Mind minket várnak.
– Nem! Maradj velem!
– Nem hagylak el. Mindig veled maradok. Csí. csí, cssssí babája. Csí. csí, cssssí bubája.
Reggel az ölében ébredtem. Egyik keze a hajamban, a másik Mia már élettelen testén. Nagy levegőt véve, üveges szemmel néztem hófehér arcú, sebekkel borított hólyagos bőrű lánykámra.
– Apu! – Szólt Tomi remegő hanggal.
– Igen fiam. Miácska, a kishúgod elment. Már jó helyen van.
– Apu! – Fiam hangja remegett, benne volt a kitörni készülő kétségbeesés.
– Tudom fiam.
– Apu! – Mereven nézet édesanyjára, Lucyra. – Anyu!
A feleségem boldogan mosolyogva kelt át valamikor éjjel a másvilágra, itt hagyva a kegyetlen és szörnyű valóságot. Mosolya őszinte és elégedett volt, mintha csak elvesztett gyermekei kézen fogva vezették volna a mennyországba. Talán így is történt, talán mindennek így kellett történnie. Kívánsága szerint őt és Miát is a mocsárba temettem, hogy a család ismét együtt legyen. Ott és akkor ahogyan a fiam a sírjuknál mondta a miatyánkot, átfutott az agyamon, most kéne megtenni. Most nem figyel, most imádkozik. Csak egy suhintás egy méretes sziklával és azonnal meghal. Talán észre sem veszi mi történt. Nem fog tovább kínlódni, nem fog szenvedni. De nem tettem meg, jól tudva nekem kell végig néznem a haláltusáját.
.
Huszadik nap. Tomi hányni kezdet és én nekiálltam leírni mindent, ami történt, ahogyan történt. Három nappal később Tomit is a családi sírhelyen helyeztem nyugalomba a befagyott mocsár közepén. Már majdnem készen voltam memoárunkkal, amikor sugárban hányni kezdtem. Két nap múlva megépítettem a saját sírhelyemet is a mocsárban. Az emberiség történelmének utolsó napjait összefoglaló memoáromat, egy bibliát, régi történelemkönyveket és a házban található valamennyi pendrájv-ot, merevlemezt és adathordozót egy rozsdamentes acélból készült vakummal zárható, fémdobozba helyeztem. Egy olyanba, amivel a krokodiltojásokat szoktuk postára adni a világ másik felébe, többnyire Kínába. Ez lett a párnám, mikor éreztem, hamarosan itt az időm. Úgy terveztem, ezt a fejem alá téve bújok be a kriptámba, amit a családi sírhelyre építettem. És a zárókövet magamra húzva várom az elmúlást. Ez utóbbi nem úgy sikerült, ahogyan akartam, mert mindkét kezem a kő alá szorult. Túl gyenge voltam már, hogy kiszabadítsam kezeim. Így aztán a következő hat órát, irgalmatlan nagy szenvedések árán sikerült eltöltenem. Míg végül a fagyos hideg megtette azt, amit a sugárbetegség így is úgy is megtett volna pár órán belül. Ebből a rémálomból feleségem boldog mosolyára ébredtem, miközben a gyerekek körülötte hancúroztak.
– Látod te bolond! Megmondtam neked, nem hagylak el. Mindig veled maradok!
.
Kétszáz millió év múlva, az éjféli híradó, pontban huszonöt órakor adta közre a szenzációs leletet. A bemondó lendületesen darálta a neki előre leírt szöveget.
– Egy majd kétszáz millió éves lelet alapján bizonyítékot találtak tudósaink arra, hogy az emberiség nem az első civilizáció a földön. Egy hat tagú család sírhelyét tárták fel egy valamikori mocsár mélyén. Bizonyíthatóan mind sugárbetegségben haltak meg és a családfő még élt, mikor bezárta a saját sírját, mert kezei a zárókő alá szorultak. Rendkívül jó állapotban megőrizte a mocsár a testeket, mi több a családfő egy rozsdamentes és igen fejlet technikára utaló időkapszulát rejtett el. Amiből meglehetősen sokk információt kaphatunk egy előző civilizáció életéről. A lelet jelentős fontosságú adathordozókat, könyveket és hang és képfelvételeket is tartalmaz.
És valóban, a feltárást végző régészek csodálattal nézegették a merevlemezeken talált családi videókat és fényképeket egy valamikori emberiség életéről és létezéséről. Bár a test felépítésük meglepően különbözik a jelenlegi legfejlettebb fajokéitól, mégis itt a bizonyíték. Léteztek, éltek és gondolkodtak.
.
.
.
vége…
.
.
.
A kép az internetről van.

Kedves Adminok!

A "Vagyok" című versem legyetek szíves átírni "Vagyok I.-re. A II. részt beküldöm mindjárt Vagyok II. címen. Köszönöm.

Üdvözlettel: Bence

Kedves Adminok!

''Elköltöztek az Angyalok (Évihez)' változatot természetesen az 'alkotás beküldése' lehetőségénél be is küldtem. Köszönöm.

Tisztelettel: Bence

Kedves Adminok!

Évihez című versem legyetek szívesek törölni és a másik változatot 'Elköltöztek az Angyalok (Évihez)' ezt legyetek szívesek közzé tenni. Köszönöm.

Üdvözlettel: Bence

Kedves András!

A napokban megküldöm a beküldött alkotásaid listáját.

A már megjelent alkotásaid az Alkotóink menüpontban tudod megtekinteni, a neved melletti számra kattintva (ez jelenleg 108 művet mutat), valamint a nevedre kattintva a bemutatkozó oldaladon az "A.K. András eddigi alkotásainak listája kategóriánként". hivatkozásra kattintva is bejön ez a lista.

Kedves Admin.

Kis segítséget kérnék. Sikeresen töröltem, már megint, a listámat ami alapján tudom, mely műveket novellákat küldtem be a meglévő kétszázból. Mivel nem szeretnék duplikálni, sem extra munkát csinálni az Adminoknak, erre különösen odafigyelek. Azaz, most már csak figyelnék, mert egy frissítés folyamán ez a lista elveszett. Tisztelettel kérem segítségeteket, eme szorult helyzetem megoldása céljából. Előre is megköszönve azt.

Tisztelettel.
A.K. András..... amatőr író

Kedves Admin csapat!

Fénycsönd

Némán rebben a szél
halk eső hull alája
csend, és bennem fény.

2025, Szentes nyár

Ezt a ma beküldött versemet legyetek szívesek annyival megtoldani, hogy a 'csend' szó után egy 'van' szót gépelni.

Előre is köszi: Bence

Kedves Ida, kedves Adminok!

Még annyi, hogy az "Elvesztettem" című versem 2. strófáját erre változtatnám:

Elvesztettem a fonalat a betondzsungelben
ahol a szívből jövő nevetés ritkább,
mint a mosoly a reklámok bódult szerepelőinek arcán
Ahol a szemünk üres,
a fülünkben a zaj
a torkunkban a kimondatlan szavak

Előre is köszönöm.

Üdv.: Bence

Kedves Ida, kedves Adminok!

Elnézést, ha rossz helyre írtam a komplett vers cserét. Az "Elvesztettem" című versem komplett cseréjét kérném, elvileg kettőt küldtem be, az elsőt legyetek szívesek törölni, de az alkotás beküldésnél írtam az elején, mégegyszer elnézést, ha azt is ide kellett volna. Köszönöm.

Tisztelettel: Józsa Bence

Kedves Greaux!

Javítottam mindkettőt.

Közben találtam egy mondatban két javítandó részt egy mondatban, megköszönném a segítséget.

Charlie White felnőtt fejjel "már" nem hitt a szellemekben, "ebből kifolyólag" a holtaktól sem tartott

Az időzőjelben megjelölt szöveget a következőre szeretném javítani: "már", azt töröltetni szeretném, mert sajnos szóismétlés, és az "ebből kifolyólag"-ot pedig "ennek okáért" szövegre szeretném cserélni. Hálás köszönet!

Kedves Szerkesztő!

Egy apró javítást szeretnék A sírrabló novellán, mégpedig a legelején.

Charlie White felnőtt fejjel már nem hitt a szellemekben, "ebből kifolyólag" a holtaktól sem tartott, mert aki egyszer meghalt, az már nem árthatott az élőknek.

Az időzőjelben megjelölt szöveget a következőre szeretném javítani: "ennek okáért"

Köszönöm a türelmed, és a tanácsot a beküldést illetően.

A belépés után egy bizonyos idő elteltével az oldal kilépteti a felhasználót, ha nem érzékel aktivitást.
Azt javaslom, hogy ne itt az oldalon javítsatok még az alkotásaitokban, hanem szövegszerkesztőben, és ha késznek gondoljátok, akkor egy kijelölés - másolás - beillesztés kombinációval küldjétek be a belépés után.

Köszönöm! Csak azért kérdeztem, mert már vol olyan, hogy nem küldte be. Pl ha még javítok rajta, mikor beillesztem, és eltelik egy bizonyos idő, akkor nem küldi el.

Kedves Greaux!

Igen, beérkezett a novella. Néhány napon belül meg is jelenik.

Kedves szerkesztő!

Pár napja beküldtem egy novellát Sírrabló címmel. Érdeklődnék, hogy átküldte-e a rendszer az írást. Köszönöm!

Kedves Greaux!

Javítottam a novellát kérésed szerint.

Kedves szerkesztő! Szeretnék a Szkarabeusz c novellán egy kis javítást.

Végighaladt a félhomályban fürdő hosszú nyirkos folyosón, amitől "mindig" kirázta a hideg.

A mindig-et szeretném töröltetni, mert szóismétlés. Köszönöm!

Kedves András!

Kérésed szerint javítottam a novellát.

Sziasztok.

Valamilyen baki folytán egy mondat más értelmet nyert, mint ahogyan én azt eredetiben írtam. Lehet mikor bemásoltam, volt egy automatikus javítás, nem tudom.

Nos: (A.K. András.) A művész

"Macskajaj, barátainak csak Borostás Leó, igen meglepődött eme felháborítóan vakmerő és szemtelen ajánlaton!"

ez lenne az eredeti.



Ehelyett ez került be:

"Macskajaj barátai közül csak Borostás Leó volt igencsak meglepve eme felháborítóan vakmerő és szemtelen ajánlaton."

Ezt mindenképpen javítani kell, mert Macskajaj, maga Borostás Leo. Márpedig, ha ő az, akkor nem hívhatnak így a barátai közül senkit sem.

Fogalmam sincs hogyan változhatott meg. Elnézést érte. Ha lehet akkor legyen kicserélve ez a mondat eredetire. Köszönöm