A halál arcai

Szépirodalom / Versek (1377 katt) bel corma
  2011.08.21.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2019/5 számában.

Ujjaim közt fekete pengém
álmatag, lassú táncát járja,
eggyé válok az éjszakával,
s az éj már a vadászt várja.

Szenvedtem én a sivatag
lángoló, gyilok napja alatt,
hol a síró portól az ember
bőre alól vérforrás fakad.

Voltam, egyszer régen, a
délvidéki jégmezők foglya,
hol a hús elfagy, s a torkot
a dér kristály keze fojtja.

Sokáig űztek, s bevettem
magam az átok mocsárba,
hol egy bogár csípésétől is
szétmállik az ember lába.

Üldözőm kilép a fénybe, s
felfedi nekem valódi arcát,
kardom lassan húzom elő,
s megvívom életem harcát.

Előző oldal bel corma