XII.LFP.K-Békaügetésben
Naplójegyzet, Eric Pascal, Newlife, 2764. január 10.
Az űrhajó indulásra készen áll. A Solartomars űrállomásról indulok a Marsra, hogy megalkossam a feltételeket az ottani életre, mert a Föld néhány évtized múlva lakhatatlanná válik. A jelenlegi globális felmelegedés okozta áradások miatt egyre kevesebb a lakható terület. A levegő szennyezettsége is napról napra erősödik, egyre több a tüdőbeteg. Az utóbbi 50 évben született egyedek már egy teljesen zárt környezetben nőnek fel, semmit nem látva vagy észlelve a külvilágból. A többi embert próbálják megmenteni, és zárt, élhető épületekbe menekíteni. Az ellenállók, akik nem akarnak lemondani bizonyos dolgokról, sajnos nem engedelmeskednek a vezetőnek. Az ő sorsuk nagy valószínűséggel a halál lesz, és azok az egyedek is ilyen sorsra jutnak, akiket a lázadó nők hoznak világra.
Növényeket hozok magammal egyelőre és azokat próbálom meghonosítani, szaporítani a Marson. Ezek a hársfa, az akác, gyümölcsfák, néhány cserje: málna, szeder, avokádó. Ezen kívül rózsatövek, burgonya és palánták: paprika, paradicsom, káposzta, kelbimbó, karalábé, illetve magok: répa, petrezselyem, tök, padlizsán és néhány virágmag. A beporzás miatt egy kaptárnyi méhet is magammal hoztam. Őket a saját és az ő biztonságuk érdekében hibernáltuk még az indulás előtt és csak akkor ébresztem fel őket, ha a marsi levegő megfelelő lesz számukra.
A parancs, hogy napi jelentéseket kell készítenem, melyeket földi idő szerint félévente kell elküldenem a kutatóközpontba. Ez marsi időben tíz hét. Az élelmiszer- és ivóvízkészletem egy évre elegendő, így ennyi idő alatt kell eredményt elérnem. Amennyiben a kísérletek csődöt mondanak, azonnali hatállyal vissza kell térnem a Földre.
Siri, innen válts titkosított bejegyzésre. Az alábbi információk csak abban az esetben legyenek elérhetőek, amennyiben velem valami történik.
A hajón velem van házi kedvencem, egy kék nyílméregbéka, Blueboy. Egyelőre nem engedem a Marsra lépni, hiszen a tüdeje nem kapta meg azt a kezelést, amelyen én átestem a Földön. Rajtam egy vastüdő kísérletet végeztek el. Az edzett és megvastagított érfalak elméletben ellenállnak a marsi levegőnek, és képes leszek védőöltözet nélkül is lélegezni. Ha sikerül a légzési kísérlet, abban az esetben Blueboyon is elvégzem a beavatkozást.
Naplóbejegyzés vége.
* * *
Eric és Blueboy kéthetes utazása eseménytelenül telik. Egyetlen idegen életforma, vagy más kutatóhajó sem tűnik fel a közelben. Az aszteroidamező, amelyet az egyik előre küldött felfedező drón jelentett, egyelőre nincs sehol. Eric a nyugalmi időben sem tétlenkedik, hanem már az űrhajón próbálja a növényeket szaporítani, gyökereztetni. Számításokat végez az eddigi adatok és megfigyelések alapján. Az űrszondák, amelyek a Mars felszínét vizsgálták, rengeteg mintát és felvételt küldtek a kutatóközpontba. Ezeket felhasználva számolja ki Eric, hogy miként tudja majd a vörös bolygó talaját művelhetővé tenni. Elméletben minden működik, a gyakorlat fogja majd meghozni az eredményt.
Az érkezés előtti éjszakán az űrhajó vészjelző rendszere bekapcsol. Eric ijedten ugrik fel az ágyából és futva igyekszik a vezérlőterembe. A hajó hatalmasokat dob magán, Eric nekicsapódik a kezelőpultnak. Szerencsére a robotpilóta blokkolt minden parancsot, így nem történik baj. Eric a képernyőt figyeli. Hatalmas, orkán erejű szél tombol az űrben. Még soha nem látott ilyet azelőtt. Szinte képtelenségnek tűnik az egész. A tomboló szél megtépi az űrhajó egyik szárnyát és bekapcsol a vészjelző. Eric egy drónt küld ki, hogy megjavítsa a hibát. A helyreállítás több időbe telik, egyre inkább romlik a gép állapota. Már a hátsó motor is megsérült.
– A fenébe is! Viharba keveredtünk! Jeleznem kell a központnak, hogy közvetlenül a Mars közelében szélsőséges az időjárás. Siri, azonnal hívd az űrállomást!
Eric a beszédközponthoz fordul és kapcsolatba próbál lépni az űrállomással.
– Solartomars űrállomás! Hallanak? Itt Eric Pascal a Newlife űrhajóról. Közvetlenül a Mars közelében űrviharba keveredtem. Hatalmas széllökéseket tapasztalok és valamiféle folyadék hullik a gépre. Megpróbálok leszállás után mintát venni a folyadékból, hátha használható anyagot tartalmaz. Azonnal le kel szállnom, mert a hátsó motor és az egyik oldalsó hajtómű megsérült. Remélem, hogy a bolygó légkörében már nem folytatódik a vihar. Jelentés vége.
Senki nem válaszol, így Eric feladja a kapcsolatkeresést és a vezérlő felé megy.
– Ki kell tennem egy időjárásmegfigyelő drónt azonnal, hogy a Marsról is figyelhessem, mi történik és számításokat tudjak végezni. Siri, azonnal küldj ki egy drónt!
A computer fellövi a drónt, miközben Eric próbálja egyenesben tartani a gépet, amit a hatalmas erősségű szél úgy dobál, mint gyerek a lufit.
Néhány kemény és hosszúnak tűnő perc után a Newlife űrhajó bekerül a Mars légkörébe és megszűnik a vihar. Innen már egyszerű a leszállás a körülményekhez képest. A robotpilóta végzi a landolást, közben pedig Eric teljes diagnosztikát kér a hibákról. Sajnos vannak olyan sérülések, amelyeket nem lehet azonnal megjavítani, még a robotoknak is több napi munkájába telik. Szerencsére azért nem olyan rossz a helyzet, de egy darabig most biztosan nem fog tudni felszállni az űrhajóval.
Másnap reggel készíti el az első jelentését:
* * *
Naplójegyzet, Eric Pascal, Newlife, 2764. január 15.
Január 14–én, földi idő szerint éjjel 3 órakor megérkeztem a Marsra. A leszállás rendben megtörtént. Jelenleg reggel 9 óra van. Az űrhajó sérüléseit már javítják a robotok. Sajnos sokkal több időbe telik majd, mint ahogy gondoltam, így egyelőre biztos, hogy nem tudom elhagyni a bolygót. Remélem, hogy a jelentéseimet megkapja az űrállomás és ha nem jelentkezek, utánam küldenek valakit. Addig is belekezdek a munkába. Először védőöltözetben lépek a bolygó felszínére és elvégzem a szükséges légköri ellenőrzéseket. Amennyiben az eredmények megfelelőek, szkafander nélkül is megpróbálok kilépni a felszínre.
Egyelőre minden csendes, egyéb életforma jelét nem mutatja a szkenner. Az időjárás nyugodt, halványan, de érzékelhető a Nap fénye. Olyan, mint a Földön az esti szürkületi fény.
A védőöltözethez tartozó oxigénpalack két órát bír, ezért ennyi idő alatt kell a lehető legtöbb mintát beszereznem. Minden egyes talajtípusról, növényről próbálok mintát gyűjteni, amelyeket azután a laborban alaposan megvizsgálok.
Naplóbejegyzés vége.
* * *
Eric megeteti Blueboyt, miközben kedvenc sorozatukat nézik a tévében. Eric fontosnak tartja, hogy a nevetés és a vidámság minden nap része legyen, mert így talán kisebb az esélye annak, hogy megbolondul. Hónapokon keresztül egyedül lenni úgy, hogy nem szólhat senkihez, igen megviseli az embert. Időnként akár előfordulhat, hogy hangokat hall, vagy lépések közeledését érzi. Ezeket mind elmondták neki az űrállomáson, mielőtt elindult. Akkor nem tűnt olyan félelmetesnek, hiszen ki ne szeretne otthon, csendben zenét hallgatni, elvonulni, elmélkedni. Amikor azonban két hét óta mást sem csinál az ember, csak elmélkedik, akkor azért már vágyik egy kis zajra. Ilyenkor jön jól a tévé. A modern technikának hála bármikor könnyedén megnézheti kedvenc műsorát, vagy belehallgathat az aznapi hírműsorba. A vevő időnként elkap egy-egy beszélgetésfoszlányt, amelyben fiatal tudóspalánták próbálnak üzeneteket küldeni más élőlényeknek. Ilyenkor Eric arcán mosoly jelenik meg, hiszen önmagára emlékezik, amikor gyerekként feltett szándéka volt egy szaturnuszi élőlénnyel egy sakkpartit játszani.
Miután biztonságba helyezi kis kedvencét, magára ölti a védőöltözetet és a biztonsági kaput megnyitva, óvatosan kilép a bolygó felszínére. Az öltözetnek része egy kommunikációs eszköz, amely folyamatosan veszi a képet és a hangot, illetve tízpercenként ellenőrzi az egyén egészségi állapotát. Eric, mint egy narrátor, tudósít minden egyes lépéséről.
A bakancsokkal képes legyőzni a gravitációt és ugyanúgy közlekedni a bolygó felszínén, mint a Földön. A légrollert is magával viszi, hogy gyorsabban tudjon haladni bizonyos részeken, illetve az utolsó pillanatban visszanyúl a bénítófegyverért is, hiszen sosem lehet tudni, hogy éppen mikor kerül az ember bajba. Bár a tudomány jelenlegi állása szerint elképzelhetetlen, hogy bármilyen élet is legyen a Marson, mégis ott motoszkál Eric bal hátsó agylebenyében a gondolat, hogy mi van, ha mégis képes volt egy faj életet kialakítani a vörös bolygón. Hiszen a Szaturnusz is lakhatóvá vált a szaturidáknak köszönhetően, és a Naprendszer többi bolygója is jócskán dicsekedhet a rajta élő lakosság létszámával. Valahogy eddig a Marsra nem került sor. Mintha ezt a bolygót az univerzum meghagyta volna az emberiség számára, hogy az elérkezett időben meghódíthassa, és a Föld megszűnése előtt sikeresen átköltözhessen. Mivel ezek a gondolatok elég meseszerűen egyszerűnek tűntek, jobbnak látta Eric az óvatosságot.
Az űrhajóból kilépve különös kép tárul Eric elé. Egyáltalán nem erre a látványra számít. A drónok, amik idáig a Mars felszínét vizsgálták, eddig csak vörös, homokszerű, némileg iszapos, agyagos talajmintát hozták magukkal. Ezzel szemben a felszín teljesen más. Apró cellákra van felosztva, amelyekben látszólag más-más a talajszerkezet. Ericet a régi, tankönyvekben látható magaságyas művelésre emlékezteti. Erről külön feljegyzést is készít a kamerájával.
Feljegyzés 2764. január 15. Eric Pascal, Mars-expedíció
Ez az első alkalom, hogy a bolygó felszínét ember vizsgálja. A tapasztalatom teljesen eltér az eddigi tudományos ismeretektől. A marsi tudomány eddigi állítása szerint a bolygó felszínét vörös, iszapos, agyagos talajnak kellene befednie. Ennek ellenére cellaszerű ágyások láthatók mindenütt, amelyek különféle talajmintákat tartalmaznak. Az ágyásokban növények vannak, melyeket mindenképp begyűjtök és a talaj mintáival együtt megvizsgálom. Első észrevétel alapján a Mars sokkal élhetőbbnek tűnik, mint azt az eddigi kutatások mutatják. Az egyik növény nagyon ismerős. Talán a Szaturnuszon láttam ehhez hasonlót, vagy lehetséges, hogy ugyanez a növény volt az. A vizsgálat során ki fog derülni, abban biztos vagyok. Érdekes illatokat is érzek a levegőben. Mintha különböző fűszerek lennének: egy kicsit vajas, némileg fahéjas illat, egy kis kardamonnal fűszerezve. Nagyon érdekes és különös.
Eric előveszi a mintagyűjtő készletét és egy apró ásóval egy kis darab tőzeges földet rak az egyik üvegcsébe. Ebben az ágyásban rövid szárú, barnás levelű növényeket talál, amelyeken valamiféle gyümölcs terem. Némileg hasonlít a paradicsomhoz, de a színe lila és nagyon kemény. A növény levélzetéből és a termésből is vesz mintát, majd a következő cellához lép.
Amikor az oxigénpalack jelez, hogy hamarosan elfogy a levegő, akkor Eric még alig jár a cellák felénél. Azonban vissza kell mennie az űrhajóra.
A visszatérés után azonnal a fertőtlenítőbe megy. Nem akar kockáztatni semmilyen fertőzést, vagy betegséget. Egyedül van egy ismeretlen bolygón. Vigyáznia kell magára. A fertőtlenítés után már tiszta ruhában Blueboyhoz vezet az első útja. Kiengedi a békát, aki boldogan ugrándozik egyik asztalról a másikra. Közben megebédelnek, majd utána nekilát Eric a minták rendszerezésének és a vizsgálatoknak. Blueboy is vele van a laborban. Lelkesen ugrálgat a minták között. Eric folyamatosan szemmel tartja barátját, nehogy bármelyik növénybe vagy termésbe belekóstoljon.
Feljegyzés 2764. január 15. Eric Pascal, Mars–expedíció
Behoztam a két óra alatt összegyűjtött mintákat. Először mikroszkóp alatt vizsgálom meg az anyagokat. Kíváncsi vagyok a növények szerkezetére. Tudom, hogy régimódi és lassú az effajta vizsgálat, de mindenképp magam akarok meggyőződni néhány dologról. Az elemzőgép pedig elvégzi a többi vizsgálatot, többek között azt, hogy emberi fogyasztásra alkalmasak-e. Közben kiküldtem egy drónt a levegő ellenőrzésére. Hamarosan annak az eredménye is meglesz.
Az első minta, amit megvizsgálok, az a paradicsomhoz hasonló növény termése. A gyümölcs kemény, mint egy tojás. Megpróbálom kettévágni. Késsel sikerül megfelezni a gyümölcsöt. Belül húsos, de nincs benne mag, se semmilyen folyadék, vagy lé. Egy kis részt levágva, azt mikroszkóp alá helyezem. A nagyítás igen különös. Olyan, mintha a levágott darab lüktetne, mint egy szív. Semmilyen élősködőt, vagy férget nem látok rajta, illata nincs. Ez a régimódi vizsgálat semmilyen eredményt nem hoz, csak további kérdéseket vet fel.
* * *
Eric befejezi a gyümölcs és a többi minta vizsgálatát, majd áthelyezi az összeset az elemzőbe. Az eredmények csak másnapra lesznek meg, így Eric a nap többi részét pihenéssel és Blueboylyal tölti, a kedvenc sorozatuk egy újabb évadának a folytatásával. Blueboy otthonosan érzi magát a hajón. Boldogan jár-kel. Ilyenkor Eric eszébe jut az a nap, amikor a békát befogadta. Brazíliában járt egy kutatócsoporttal. A feladatuk az volt, hogy a lehető legtöbb növénymintát, és minél több állatfaj egyedeit begyűjtsék, és a központba szállítsák a fennmaradásuk érdekében. Az utolsó élő kék nyílméregbékát Eric találta meg. Épp a következő monszun elől menekültek, amikor Eric megpillantotta Blueboyt. A szerencsétlen állat egy liánba szorulva várta a halált. Eric ki akarta menteni, de az egyik kutatótársa visszatartotta. Azt állította, hogy a kék nyílméregbékából ez az utolsó példány, így semmi értelme, hogy megmentsék, hiszen nem tud szaporodni. Eric mégsem volt képes magára hagyni a békát, így az utolsó pillanatban visszarohant, és a késével levágta a liánt, majd a nyakába csavarva menekült a lezúduló eső elől. Blueboy békésen befészkelte magát Eric mellkasába és hálásan melengette új gazdája mellkasát. Azóta Eric és Blueboy elválaszthatatlan barátok lettek. Most is boldogan ugrándozik egyik polcról a másikra. Egy óvatlan pillanatban azonban Blueboy leveri az egyik mintát, amelyben egyfajta gyümölcs van. Az üveg szétrobban, a gyümölcs felreped és egy furcsa gáz jön ki belőle. Eric épp ebben a pillanatban ér vissza a mosdóból, és azonnal lezárja a sérült területet, majd megindítja a fertőtlenítést. Blueboyt is megvizsgálja, de nem talál nála semmilyen nyomot sem sérülésre, sem bármilyen fertőzésre vagy mérgezésre.
Még az éjszaka előtt kiküld egy felderítő drónt, hogy holnap nagyobb terület átvizsgálására legyen ideje. A drón segítségével térképet készít a bolygóról.
A drón a Mars nyugati oldalán egy krátert fedez fel, amely eddig ismeretlen volt. A hatalmas méretű lyuk felkelti Eric érdeklődését. A kráterrel kapcsolatos marsi tudása teljesen ellentétes azzal, amit itt lát. Még csak egy napja van a bolygón, de teljesen mások a tapasztalatai, mint amiket eddig a földi kutatók ismertek és tudtak. Folyamatosan készíti a feljegyzéseket és igyekszik mindent alaposan kivizsgálni. A Naptól való távolság miatt elég rövid ideig van világos a felszínen. Sötétedés után a hőmérséklet akár mínusz ötven Celsiusfok alá is süllyedhet, így Eric nem kockáztatja a kíváncsisága miatt az életét, inkább megvárja a reggelt.
Naplóbejegyzés, E.P. 2764. január 16. [/]
Ma reggel az első dolgom, hogy kimegyek a felfedezett krátert megvizsgálni. Ellenőriztem a légkörvizsgálat eredményeit. Egyelőre úgy tűnik, hogy a földi számítások ebben az esetben megfelelőek voltak, és képes vagyok szabadon lélegezni a bolygón. Védőöltözet nélkül fogok kimenni.
Siri! Újabb titkosított bejegyzés következik: Blueboy ma reggel furcsán viselkedett és megszökött. A laborban találtam rá. Nem megszokott tőle ez a fajta viselkedés, ezért, amint visszatérek, megvizsgálom az állapotát. A tegnap felrobbant gyümölcsből furcsa füst szállt ki. Akkor nem tűnt veszélyesnek, de előfordulhat, hogy valamilyen utóhatás lépett fel Blueboy szervezetében. Egy másik termésből is hiányzik egy darab. Mivel csak ketten vagyunk a fedélzeten, feltételezhető, hogy Blueboy ette meg, bár furcsa, mert el volt zárva az elemzőben. Amint visszatérek a felfedezésről, azonnal utánajárok ennek is, addig pedig Blueboyt Siri megfigyelésére bízom. Folyamatos felvételt kérek a béka minden egyes mozdulatáról és viselkedéséről.
Naplóbejegyzés vége.
* * *
Eric óvatosan kilép a biztonsági ajtón. Lassan és mélyen lélegzik, hogy a tüdejét teljesen átjárja a marsi levegő. Az első pár percben nem vesz észre semmi különöset. Egy gyors vizsgálatot végez magán, az eredmények megfelelőek, teljesen egészségesnek tűnik.
A légrollerrel az újonnan felfedezett kráterhez megy. Éberen figyel, nehogy felbukkanjon egy idegen életforma, amely esetleg veszélyes lehet a biztonságára.
A kráterhez érve minden csendes és nyugodt. Teljesen sivárnak tűnik a környék, amit Eric furcsának talál, hiszen a támaszpont közelében rengeteg növényt fedezett fel. Itt azonban pontosan olyan a Mars talaja, mint ahogyan azt az eddigi kutatások bizonyították.
Közelebb megy a kráterhez, kíváncsi, vajon mi lehet benne. Egy drónt küld le, hogy körbenézzen. A drón hat kilométer mélyre lemegy, de semmit sem talál. Eric már éppen vissza akarja hívni a drónt, amikor felfigyel a fal mentén egy liftszerű szerkezetre. Követni kezdi, majd rövidesen leér a drónnal a kráter legmélyebb pontjára. Ott meglátja a felvonószerkezetet. A kráter szélén kutatni kezd, hogy fel tudja hívni a liftet.
Hamarosan talál egy kart. Óvatosan meghúzza, és a lift pillanatok alatt felér a felszínre. Közben Eric visszahívja a drónt is, majd a kameráját bekapcsolva, elindul a lifttel a kráter aljába.
Feljegyzés 2764. január 16. Eric Pascal, Mars-expedíció
A kráter, amelyet tegnap fedeztem fel, hét kilométer mély. Egészen az aljáig visz a lift. Kékes színű a fala, és sós illatot érzek benne. Olyan érzésem van, mintha a tenger hullámai között hánykolódnék, ezért a krátert Poszeidónnak nevezem el. A lift közelében nincs senki, de mozgást hallok, ezért most befejezem a feljegyzést, és biztonságba húzódom egy időre.
Eric talál egy magasabb cseppkőszerű képződményt és elbújik mögé. A lépések egyre közelednek. Eric arcán verejtékcseppek futnak végig, a pulzusa megnő, légzése felgyorsul. Nem tudja, miként reagál a marsi levegővel szemben a testében felgyülemlő stressz, ezért megelőzésképpen nyugtatót ad be saját magának. Az injekciótól kábulttá válik, a látása némileg torzul. Visszhangosan hallja a mozgást, de érzi, hogy már közel járnak. Szorosan a cseppkőhöz simul, és igyekszik mozdulatlan maradni. A szája megérinti a cseppkövet, amely hideg, és olyan az íze, mint a sós fokhagymának. Eric azonnal elővesz egy üvegcsét, hogy mintát vegyen ebből az érdekes anyagból.
Az idegen lények már ott járnak a liftnél, és egyértelműen beszélgetnek. Eric óvatosan megpróbál kinézni a cseppkő mögül, hogy felmérhesse a helyzetét. A nyugtató miatt lassú és szédelgő a mozgása. Amennyire látja, az idegenek ketten vannak. Hosszú bot van a kezükben. Valószínűleg felfegyverzett őrök lehetnek. Kinézetük hasonlít az emberéhez, legalábbis hátulról. Nagyobbak és testesebbek. Furcsa, inkább irritáló szag árad belőlük. Olyan, mintha a bor illata keveredne a levenduláéval.
Az öltözetük is igen különös. Stólaszerű ruhában vannak, amelyet rajzok borítanak. A stóla felső része fekete, az alja pedig arany színű. Fejükön lapos, egyenes, sapkaszerű fejfedőt viselnek.
Eric jobbnak látja, ha továbbra sem mozdul. Még mindig nem biztos benne, hogy a lények barátságosak. A beszélgetés elhalkul, néhány percig teljes csend lesz. Mozgás sem hallatszik, ezért Eric elérkezettnek látja a pillanatot, hogy előmerészkedjen a rejtekhelyéről, és visszatérjen a bázisra.
Amint kilép a cseppkő mögül, valami megböki a hátát, egyenesen a szív vonalában. Erik reflexszerű mozdulattal indulna hátra, amikor bevillan a szúrós fegyver és a szív képe, ezért inkább azonnal lemerevedik, és felemeli a kezét.
Egy idegen lény lép elé. Bár a testük formája olyan, mint az ember, az arcuk teljesen más. Három szemük van és az orruk a homlokon helyezkedik el. Az idegen lény, amelyet magában Eric máris marsaidiának nevezett el, inkább érdeklődve néz a kutatóra, mint felháborodva.
Beszél is Erichez, de ő sajnos nem érti. Bekapcsolja a galaktikus fordító berendezést, de az nem ismeri a nyelvet, amelyet a marsaida használ.
A marsaida végigtapogatja a kutatót, valószínűleg fegyvert keres. Amikor nem talál semmi ölésre alkalmas eszközt, int Ericnek, hogy kövesse, a háta mögött lévő őrnek pedig mond valamit, majd összenevetnek.
Ahogy egyre beljebb haladnak, Ericnek az az érzése, hogy a kráterben lévő alagútrendszer az egész bolygót átjárja. Kanyargós folyosókon közlekednek. Bármennyire is szeretné, de képtelen megjegyezni az utat. A nyugtató hatása már kiment, újra erősen dobog a szíve. Ellenőrizni szeretné az egészségi állapotát, de nem mer hirtelen mozdulatot tenni. Bár egyáltalán nem tűnnek támadónak vagy mérgesnek a lények, a galaktikus szabályzat kimondja, hogy amíg nem ismered meg a fogva tartódat és annak követeléseit, addig nem érdemes semmilyen hirtelen mozdulatot tenni, mert a fejed könnyen valaki más gyomrában végezheti. Veszélyes hely a galaxis, ezt Eric az évek során megtanulta. Legutolsó küldetésén épp egy csillagközi szökevény keveredett az űrhajójuk közelébe és támadta meg őket. Átteleportált a hajóra, majd egyesével, de szerencsére csak kábítófegyverrel ártalmatlanná tette a legénységet. Egyedül Ericet nem bántotta. Szüksége volt a tudósra ahhoz, hogy a hajóján elterjedt muszklitó parazitákat eltüntesse. Ericnek szembe kellett néznie a bogarakkal, és kiirtani mindet, hogy a szökevény örökre eltűnjön az életükből, és élve maradjanak.
Az őrök egy hosszúkás, fordított cseppkőszerű teremben állnak meg. Az egész olyan, mintha egy kastély lenne a föld alatt. Az őrök távoznak, Eric egyedül marad.
A terem mondhatni otthonosan van berendezve. A kék falakon vízesésszerűen csordogál a víz, aminek továbbra is sós illata van. Fentről hatalmas banánhoz hasonlító puha valamik lógnak, amik a világítást adják.
A terem túlsó végén trónszékre emlékeztető ülés van, melyben egy megtermett, valószínűsíthetően férfi marsaida ül. Jelez Ericnek, hogy menjen közelebb. A trón előtt lépcső van, ahol Eric megtorpan. Ekkor veszi észre, hogy az uralkodó mellett egy tanácsadó, vagy varázsló áll. A tanácsadó Erichez lép és valamit kántál a nyelvükön, majd megöleli a tudóst és egy székre ülteti.
Eric csodálkozva figyeli az eseményeket. Nem erre a fogadtatásra várt, most mégis örül, hogy nem főzték meg azonnal vacsorának. Az uralkodó feláll, és a lépcsőn lejőve Erickel szemben leül egy székre. A tanácsadó tolmácsol a két férfi között.
A beszélgetés gongoszi nyelven zajlik. A tanácsadó egészen jó beszéli a Holdon használt nyelvjárást, Ericnek pedig a fordítógépe alkalmas arra, hogy gongoszi nyelven kommunikáljon. A több nyelv között, amit az évek során sikerült elsajátítania, a gongoszi nem szerepel. Egyetlen tanulóprogram sem volt képes beültetni a fejébe ennek a nyelvnek a tudását. Valamiért egy agyi ér ellenáll a gongoszi nyelvgyökérnek Eric fejében. Így hát nem maradt más, mint a fordítógép, amelyet az utolsó pillanatban pakolt be a táskájába. Nem is akarta magával hozni, hiszen egy lakatlan bolygóra igyekezett, és egyáltalán nem szerepelt a tervben, hogy egy idegen életformával fog megismerkedni a Marson.
A tárgyalás során az uralkodó először is leszögezi, hogy Eric egyetlen kérdést sem tehet fel, amíg nem ad rá engedélyt, viszont az ő összes kérdésére köteles válaszolni. Eric elfogadja a feltételeket, de mielőtt elkezdenék a társalgást Eric titokban a zsebébe nyúl, és bekapcsolja a felvevőkészüléket, hogy a későbbiekben erről is beszámolót tudjon küldeni a feletteseinek. Eric elsőre arra következtet, hogy az itt élő marsaidák jelenleg az emberiség 18. századvégi állapotában járhatnak fejlettségileg.
A beszélgetés során kiderül, hogy a marsaidák egy zárkózott nép. Nem szoktak idegeneket fogadni. Amennyiben bárki is leszáll a bolygón, azt addig békén hagyják, amíg fel nem fedezi a kilétüket. Hadseregük nincs, akik a bejáratot őrzik, csupán egyszerű marsaidák. Kezdetleges fegyvereikkel nem lennének képesek egy esetleges támadást elhárítani. A bot, amit a kezükben tartottak az őrök, még csak ki sem voltak faragva. Az uralkodó szerint eddig semmi szükség nem volt az úgynevezett fegyverek feltalálására, így ezzel nem is foglalkoztak a tudósok. A hadi tudományuk jelenlegi állása egyébként sem lennek képes felvenni a harcot a mai, modern fegyverekkel.
A föld alatt már kialakították a számukra megfelelő életfeltételeket, jelenleg pedig a felszín eldugottabb részein kísérleteznek, vajon milyen növényeket tudnának még megtermelni. A földmintákat az újonnan felfedezett járatokból szedik. Azt állítják, hogy a Mars felszíne alatt hatalmas vízhálózat húzódik meg, és rengeteg a termékeny talajtípus. A falak kékségét egy bizonyos garlisalt nevű anyag adja, amely valóban olyan ízű, mint a sós fokhagyma. A banánszerű világító cseppkövek pedig értékes ércek, amelyek a rajtuk keresztülfolyó víz hatására képeznek fényt.
Hosszas beszélgetés után az uralkodó elengedi Ericet, és hozzájárul, hogy folytassa a kutatásait a bolygón, de csak azzal a feltétellel, ha az ő egyik tudósa, bizonyos Kumbera, Erickel tart, és folyamatosan beszámol neki az eredményekről.
Feljegyzés 2764. január 16. Eric Pascal, Mars-expedíció
A marsaidák nem túl vendégszerető nép. Valószínűleg abból adódik, hogy eddig nem volt dolguk idegenekkel. Nem kínáltak meg még csak egy pohár vízzel sem. Az uralkodónak nem állt szándékában bemutatni a varázslónak sem, Kumberának sem. Körbevezetni sem akartak, mintha egyértelműen tudnám, hogy mi merre van. Annak viszont örülök, hogy szabad járást engedélyezett nekem az uralkodó a Poszeidón járataiban. Szeretnék minél többet megtudni a marsaidákról. Ilyen szempontból annak is örülök, hogy Kumbera velem tart. A némileg ijesztő külsejű férfi egyébként nem túl barátságos és beszédes. Egyelőre nőket és gyerekeket nem láttam, de gyanítom, hogy ők is vannak. Lassan nyitok Kumbera felé, és próbálok minél több információt megszerezni a marsaida népről és a bolygóról egyaránt.
Feljegyzés vége.
* * *
Eric elfogadja a feltételeket, és a tudóssal együtt a felszínre megy. Kumbera egy sátorszerű építményt állít fel Eric szállása mellett, majd nyugovóra tér azzal, hogy reggel kilenc órakor találkoznak.
Eric felmegy a hajóra, és azonnal Blueboyhoz siet, hogy lássa barátja állapotát. A béka a helyén van, azonban sokkal nagyobb és kékebb, mint amikor Eric elment. Azonnal vizsgálatokba kezd, hogy megtudhassa, mi történt a békával.
Naplójegyzet, Eric Pascal, Newlife, 2764. január 16.
A mai napon leereszkedtem a Poszeidón kráter mélyére, ahol egy idegen életformával találkoztam. A lények emberszabásúak, de magasabbak. Három szemük van és az orruk a homlok területén helyezkedik el. Az őrök hideg fogadtatása után az uralkodó elé vezettek, aki kedvesen fogadott, és rengeteg információt adott át nekem. Engedélyt kaptam arra is, hogy a könyvtárukban lévő írásokról másolatot készítsek, és azt a kutatóközpontnak továbbítsam. Az információkért cserébe tudást kérnek tőlünk. Ami számomra furcsa, hogy egyáltalán nincs hadseregük, az őrök önkéntesek. A marsaidák – így neveztem el őket – a mi világunk szerinti 18. század végén tartanak fejlettségi szinten. Elsődlegesen az orvostudományukat fogom megvizsgálni. Kaptam magam mellé egy kollégát, Kumberát, aki segít a kutatásokban. Jelenleg ők is azt vizsgálják, hogy miként lehet a Mars felszínén növényeket termeszteni. Reményeim szerint sok információt és tudást fogunk cserélni a következő napokban. Ezt az üzenetet megpróbálom azonnal továbbítani a Solartomars űrállomás részére, hogy tudjanak a kilétem felől, és megbizonyosodjanak arról, hogy legalább ennyire már sikeres volt a küldetés.
Siri, most újabb titkosított bejegyzés jön: Blueboy egyre különösebben viselkedik. Napról napra agresszívabb, amit nem értek. A Földön a kezemben tartottam, megetettem. Most azonban fél méternél nem enged közelebb. Ha az intim szférájához közeledek, felfújja magát és mérget lő felém. Szeretném megvizsgálni, de így képtelen vagyok. Amennyiben néhány napon belül nem látok javulást, sajnos el kell altatnom a gyógyulása érdekében.
Újabb növénymintákból hiányoznak. Biztos vagyok benne, hogy nem Blueboy ette meg, hiszen teljesen el volt zárva. Ha viszont nem ő volt, akkor ki? Utánanéztem a felvételeknek, és nem látok semmilyen mozgást. A növényekből mégis hiányzik. Olyan, mintha saját magukat falnák fel. Ki kell találnom, hogy miként járhatok ennek a rejtélynek a végére, mielőtt Kumbera észreveszi a csalást.
Naplóbejegyzés vége.
* * *
Eric próbálja továbbítani az üzenetet, de a kapcsolat nem működik. Semmilyen csatornán nem reagál az űrállomás a hívásra. Ezért Eric feladja a kapcsolatfelvétel lehetőségét, és elfogadja a tényt, hogy teljesen egyedül maradt egy ismeretlen bolygón egy ismeretlen néppel szemben.
A következő napokban folyamatosan ott van mellette Kumbera, így képtelen Blueboy állapotával foglalkozni, pedig a békán látszik, hogy nincs jól, és segítségre lenne szüksége. Már lassan nem fér el az üvegbúra alatt, haragoskék színe hamarosan átmegy feketébe, és az étvágya is teljesen eltment. Az elmúlt napokban semmit nem evett. Eric számára érthetetlen, hogy hogyan maradhatott még mindig életben.
A marsaida tudós, Kumbera, mint egy vasúti kocsi, úgy pöfög Eric mögött. Folyamatosan kérdéseket tesz fel, jegyzeteket készít. Úgy tűnik, többet akar tanulni Erictől, mint amennyit a saját társadalmukról elárulni. Az azonban bebizonyosodott, hogy a marsaidák orvostudománya jóval az emberiség ismeretei előtt jár. Amennyire nincsenek tisztában a haditechnikával, annyira modern helyen járnak az orvoslásban. Ericnek ez nagy segítség lehet Blueboy esetében, de még nem tudja biztosan, hogy megbízhat-e Kumberában.
A napjai a talajminták és növények vizsgálatával zajlik, miközben esténként a könyvtárban tanulmányozza a marsaidákat. Érdekes és különös dolgokat fedez fel a népről és a Mars fejlődéséről.
Feljegyzés, 2764. március 6. Eric Pascal, Mars-expedíció
A mai napon megpróbálom kiengedni Blueboyt az üvegszobából. Csak remélni tudom, hogy javult az állapota a gyógyszerek hatására. A növekedését sikerült meggátolni, de az elmúlt hetekben iszonyatosan agresszíven viselkedett, szája körül habos nyálat véltem felfedezni. Amint közeledni próbáltam felé, azonnal támadott és mérget lövellt az ablakon keresztül. DNS vizsgálatot végeztem, és nagyon meglepett az eredmény. Az eddig ismert kék nyílméregbéka DNS-e teljesen más, mint amit jelenleg Blueboy DNS-e mutat. Blueboy testfelépítése is teljesen megváltozott. Hátsó lábai megnyúltak, mellső végtagjai kéz formává alakultak. Teste is nagyobb lett és veszített a nyálkásságából is. Szeretnék mintát venni, de egyszerűen nem férek hozzá. Az altatólövedék nem használ. Több benne az erő, mint egy megtermett elefántban. Még egy utolsó próbát teszek, hogy kiengedjem, de amennyiben sikertelen lesz a kísérlet, mindenképp be kell avatnom Kumberát a problémába.
Feljegyzés vége.
* * *
Eric óvatosan megpróbálja kinyitni az ajtót, de Blueboy szeme bevörösödik, és perzselő mérget fecskendez ki magából. Az első köpedék szerencsére nem Ericet találja el, viszont az asztalon egy hatalmas füstölgő lyukat eredményez. Eric visszazárja az üvegbúrát és további intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a béka semmilyen módon ne tudjon kiszabadulni.
Még este felkeresi Kumberát a szállásán és töviről-hegyire beavatja Blueboy esetébe. Arra számít, hogy a tudósban megbízhat, és hetek óta tartó közös munkájuk tiszteletére segít neki. Kumbera először méregbe gurul és azonnal jelentést akar küldeni az uralkodónak az esetről.
Szerencsére Ericnek sikerül meggyőznie a tudóst, hogy a tudomány érdekében egyelőre hagyják titokban az esetet, és amint megoldást találnak a problémára, csak akkor hozzák nyilvánosság elé. Eric szerint több földi és egyéb más bolygóról származó lény is járhat így, amikor megérkezik a Marsra, ezért jobb felkészültnek lenni és megismerni az adott problémát.
Kumbera, beleegyezik a vizsgálatba, de amint megpillantja Blueboyt, azonnal megváltozik a véleménye, és azt javasolja, hogy rögtön pusztítsák el az állatot. Szerinte hatalmas káoszhoz és vérengzéshez vezethet, ha életben hagyják a békát. Eric nem akarja bántani kedvencét, ezért addig könyörög Kumberának, amíg végül sikerül meggyőznie a kollégáját, hogy segítsen.
Kumbera másnap reggel egy üvegbe zárt apró bogárral érkezik fel a Newlife fedélzetére. Eric azonnal feljegyzést készít az eseményekről.
Feljegyzés 2764. március 7. Eric Pascal, Mars-expedíció
Ma reggel Kumbera egy érdekes és különös lény kíséretében érkezett az űrhajóra. A gondosan elzárt teremtményt marózsának nevezik a helyiek. Amikor a marsaidák először vizsgálták a bolygó felszínét, akkor fedezték fel ezt az apró élőlényt. A bogár nem nagyobb egy tücsöknél, lilás színű és iszonyú bűz árad belőle. Kumbera elmondása szerint akit csak megfertőz ez az állat, megvadul, hatalmas szörnyeteggé változik és maró savat köp. Kumbera szerint egy ilyen marózsa csíphette meg Blueboyt is. Én ezt lehetetlennek tartom, ugyanis Blueboy nem hagyta el az űrhajót, idebent pedig nem találkozhatott ilyen állattal, hiszen akkor engem is meg kellett volna csípnie.
Eric nem akarja elhinni Kumberának, hogy Blueboynak bármilyen köze is van a marózsához. Kubmera azt javasolja, hogy végezzenek el néhány vizsgálatot, és amennyiben bebizonyosodik, hogy valóban egy marózsa fertőzte meg a békát, azonnali hatállyal vessenek véget az életének. Eric annyira biztos benne, hogy Blueboynak más a baja, hogy beleegyezik a vizsgálatba. Kumbera egy különleges szerkezet segítségével mintákat vesz a békától. A vizsgálatok elvégzésére egy hétre van szükség.
Ez idő alatt Eric is folyamatos megfigyeléseket végez. Teljesen elhanyagolja a marsi munkáját annak érdekében, hogy megmentse Blueboyt. A vizsgálatai azonban mindig zsákutcába vezetnek.
Egy hét múlva megérkezik Kumbera az eredménnyel. Sajnos bekövetkezik a legrosszabb, amitől Eric tartott. Blueboy valamikor kiszökhetett a felszínre, és valóban egy marózsa csípte meg. Az állatot azonnal meg kell ölni, különben hatalmas veszélybe sodródik az egész bolygó minden élőlénye.
Kumbera követeli Erictől, hogy végezzenek a békával. Eric még egyetlen éjszakát kér, hogy méltóképpen búcsúzhasson el a barátjától. Elmeséli Kumberának, hogy a Földön régen, amikor még voltak kivégzések, az emberek utolsó estéit megszépítették. Finom ételeket kaptak és a lehető legtöbb kívánságukat teljesítették.
Kumbera teljesen értetlenül bámul Ericre. Nem érti, hogy egy ember, aki ölt, vagy egyéb más komoly bűncselekményt követett el, hogyan kerülhet mégis ilyen jó helyzetbe, hogy teljesítik a kívánságait. Számára ez teljesen értelmetlen és felesleges, de Ericre való tekintettel beleegyezik, hogy még egy estét élhessen a béka. Másnap azonban mindenképp végezni kell vele.
Naplóbejegyzés, Eric Pascal, Newlife, 2764. március 13.
Siri, ezt kérlek titkosítsd!
Kumbera szerint Blueboy betegségének oka egy marózsa harapása. Emiatt azt akarja, hogy azonnal végezzünk Blueboy-jal. Még egy éjszaka haladékot kaptam, hogy el tudjak tőle búcsúzni. Én azonban képtelen vagyok végignézni, hogy a legjobb barátommal végeznek. Ezért úgy határoztam, hogy szabadon engedem Blueboyt. Odakint elbújhat, és nem talál rá senki. Az is lehet, hogy megfagy, vagy egy másik ragadozó végez vele. Legalább a lelkiismeretem tiszta marad, bár az emlékét soha nem fogom elfelejteni. Ma éjjel biztonságos helyre megyek, majd kinyitom az üvegbúra ajtaját, és elengedem Blueboyt.
Naplóbejegyzés vége
* * *
Eric még egy utolsó pillantást vet a barátjára és egy Ég veled! kíséretében elhagyja a labort. Hamarosan éjfél van. Eric parancsot ad a computernek, hogy nyissa ki az üvegbúrát. Ő maga a szobájába zárkózik, ahonnan reggelig nem tervez távozni. Hőkamerán keresztül figyeli Blueboy mozgását. A béka gyorsan és megvadultan mozog. Amint azonban kilép az űrhajóból, megszűnik a jel. Eric nem látja tovább a békát. Fogalma sincs, merre ment, vagy mi történhetett vele.
Csak ezt követően kezd azon gondolkozni, hogy mit is mondjon másnap Kumberának, ha a békát keresi. A legegyszerűbb megoldásnak tűnik azt hazudni, hogy meghibásodott a zárrendszer, és már csak annyi ideje maradt, hogy elmeneküljön a dühödt béka elől. Nem túl kedves történet egy hű barát kapcsán, de nincs más lehetősége.
Másnap reggel, pontban kilenc órakor megjelenik Kumbera a laboratórium előtt. Eric már benn van. Idegesen jár-kel, mint akit teljesen váratlanul ér a béka üres üvegbúrája. Kumbera először gyanakodva néz Eric szemébe. Eric aggódni kezd, hogy talán mégsem volt elég élethű a szerepjáték, de amint gondterhelt arcra vált, Kumbera is hinni kezd a történetben.
Értesíteni akarja az uralkodót és a népét arról, hogy egy marózsával fertőzött béka kóborol a bolygón, de Eric megnyugtatja, hogy az éjszaka elszökött állat valószínűleg már vagy megfagyott, vagy egy ragadozó gyomrában végezte.
Meggyőzi Kumberát, hogy felesleges pánikot kelteni a népe körében, inkább koncentráljanak a kísérletekre és a kutatásra, hogy minél előbb pozitív eredményekkel állhassanak elő.
A kutatás hetekig gond nélkül folytatódik. Esténként Eric drónokat küld ki, hogy megkeresse Blueboyt, de hamarosan be kell látnia, hogy fáradozása teljesen felesleges, és nincs rá esély, hogy a béka előkerüljön.
Közben folyamatos jelentéseket és feljegyzéseket készítenek. A kutatások remek úton haladnak, sikerül néhány földi növényt meghonosítani, a marsaidák által termesztett növények körében pedig kiderül, hogy van, ami emberi fogyasztásra is alkalmas.
Eric mindenképpen el akarja küldeni a Solartomars űrállomásnak az eredményeket, és kérni akarja őket, hogy engedélyezzék, hogy tovább maradhasson, és megteremthesse a marsi élet alapjait a marsaidákkal közösen.
Eric június 24-én reggel hiába várja Kumberát. A kolléga nem érkezik meg időben. Nem jellemző rá a késés, most mégsincs itt a laborban. Eric egyre idegesebb lesz. Kinéz az űrhajóból, de ott sem lát senkit. Kumbera soha nem hívta át a sátrába, így Eric tiszteletlenségnek tartja, hogy hívatlanul bemenjen.
Többórás várakozás után mégsem lát más megoldást Eric. Átmegy Kumbera sátrához. Először kiabál. Az elmúlt időben sikerült neki némileg elsajátítania a marsaida nyelvet. Megállapította, hogy nagyon hasonlít a jusztinikusz nyelvhez, amit viszont gyerekkora óta jól beszélt, így könnyen ment a tanulás.
Miután a kiabálásra sem jelentkezik Kumbera, Eric egy határozott lépéssel benyit a sátorba. Furcsa füst és égett illat keveréke csapja meg az orrát. A kezét az arca elé teszi és körbenéz. A szoba sarkában a földön fekve találja meg Kumberát. Átfordítja a hasán fekvő férfit. A férfi halott. Az arca szétkarmolva, teste széttépve hever a földön. Belső szerveit kiforgatták, majd otthagyták. Eric nem bírja a látványt és elhányja magát. Kezét a szája elé tartja, hogy ne visítson, hiszen a teremtmény, aki ilyen szörnyűségre képes, még itt lehet a közelben.
Eric feláll és a védőösztönét bekapcsolva azonnal visszarohan a Newlife fedélzetére és feltett szándéka, hogy néhány órán belül elhagyja ezt az átkozott bolygót és visszatérjen a Solartomars űrállomásra.
Naplóbejegyzés, Eric Pascal, Newlife, 2764. június 24.
Nagy veszélyben van a bolygó. Azonnal el kell hagynom a Marsot! Nincs más választásom. Ahány marasidát csak tudok, magammal viszek annak reményében, hogy ideiglenesen befogadják őket a Földön vagy a Holdon. Egy ismeretlen lény tizedeli a lakosságot. Sorban tűnnek el a marsaidák: felnőttek és gyerekek egyaránt. Az első halott Kumbera volt, de azóta az uralkodó küldönce is megérkezett, és jelezte, hogy bajban vannak. Felajánlottam nekik, hogy meneküljenek ide, és akit csak tudok, magammal viszek. A küldönc szerint ez a láthatatlan valami percenként tizedeli őket, és ha nem sietünk, napnyugtára egyetlen marsaida sem marad életben.
Fogalmunk sincs, mivel állunk szemben. Nem tudjuk, hogy egy, a marson élő ragadozó okozza a gyilkosságokat, vagy egy idegen életforma landolt valahol a felszínen, és akarja elpusztítani a marsaidák békés népét. Rengeteg információt és tudást szereztem ettől a néptől, és büszke vagyok rá, hogy ismerhetem őket. Én vagyok az első ember, és talán a galaxisban is az egyetlen, aki a marsaida népet ismeri. Ez nem maradhat így. Egy idegen teremtmény nem pusztíthat el egy teljes népet. Meg kell védenem őket. Azonnali segélykérést küldtem a Solartomars űrállomásra, és kértem, hogy a tanács küldjön hajókat a marsaidák kimenekítésére. Siri! Az összes titkosított bejegyzés a következő megnyitáskor szabadon olvasható! Ez parancs!
Naplóbejegyzés vége.
* * *
2764. augusztus 15. Egy hajó, a Lifelong landol a Mars felszínén. Az űrhajó kapitánya, Dr. Susan Hopkins genetikai kutató. Legénységével azért érkezett a Marsra, hogy megkeresse Dr. Eric Pascalt, a Newlife űrhajó tudósát, mert semmilyen életjel nem érkezett tőle a Marsra érkezése óta.
Dr. Susan Hopkins navigátora észrevesz a közelben egy űrhajót. A kapitány és a legénység azonnal elindul, hogy megnézze a talált gépet.
Sikeresen megtalálják az űrhajót, de Eric Pascalnak nyoma sincs. A számítógép rendszere újraindítást igényel. Ez eltart néhány óráig, de aztán sikerül beindítani a rendszert.
Hopkins kapitány azonnal a bejegyzéseket kéri. Az utolsó bejegyzés, amely 2764. június 26-án kelt, így szólt:
Naplóbejegyzés, Eric Pascal, Newlife, 2764. június 26.
Aki ezt az üzenetet megkapja, az valószínűleg megtalálta a hajómat. Eric Pascal kutatóorvos vagyok, a Newlife űrhajó egyetlen utasa. Azért érkeztem a Marsra, hogy előkészítsem az emberi élet feltételeit. Megismertem a marsaidákat, a bolygó mélyén élő népet és sokat tanultam tőlük. Titokban magammal hoztam a békámat, Blueboyt, akit valószínűleg egy marózsának nevezett lény megfertőzött. Azt hittem, a béka meghalt a mínusz ötven Celsiusfokos éjszakában, de sajnos nagyon gyorsan alkalmazkodott az itteni életfeltételekhez. Amikor ezt a bejegyzést készítem, a marsaidák lakosságának nyolcvan százaléka halott. Blueboy vérengző fenevaddá változott, és mindenkit elpusztít, aki az útjába kerül. Akiknek sikerült megmenekülniük, itt vannak velem a hajón. Nem tudom, meddig tudjuk még tartani magunkat. Élelmünk már alig van, vízkészletünk csak egy-két hétig tart ki. Ami a legaggasztóbb, hogy Blueboy képes egy savas folyadékot kifecskendezni magából, amivel mindent feléget maga körül. Nem kétséges, hogy hamarosan ránktalál, és mi nem tudunk ellene védekezni. Te jó ég! Szól a sziréna! A biztonsági ajtó kinyílt! A marsaidák eszüket vesztve menekülnek! Mindenki sikít és sír! Azonnal menekülnöm kell! Blueboy! NEeeeee!
Az üzenet itt megszakad. Ebben a pillanatban újra megszólal a Newlife vészjelző berendezése és Hopkins és a legénység eszeveszett lövöldözésbe kezd.
2764. június 25. Mars. Minden csendes és nyugodt. Életjelnek semmi nyoma, csupán egy apró folt a drón képernyőjén, amely csendesen pihen egy hét kilométer mély vulkán belsejében.
