Feléd
Láttam messzi földeket,
Lelkem tört tükörként
Hullámokat vetett,
S a fény vándorolt
Magas komor ormokon.
Hitem elragadott,
Távoli tengereken
Oly édes volt a pihenés.
Nyugtalan kóborlásom
Felkorbácsolta szívem,
Most messzire szakadt
Magányomban életem
Lüktet az ismeretlenben.
S Te úgy hiányzol nekem,
Léted bennem éled újra.
Csak tudjam merre jársz,
Halljam lélegzeted,
Mert arra járok,
Hol egy madár rikolt,
S a halál feni fogát.
De nem félek, vándorlásom
Könnyed út feléd. Majd átkarolsz,
Elringatsz engem, s
Új földek vágya szólít.
