Zombiapokalipszis
Zombisereg élén járva
Agyhalottként csúsz-csoszogom,
Szakadt bőrruhám zsebében
Pár apró minden vagyonom.
Fura e zaj, a holt térben
Bamba tekintetek lesnek,
Az értelem szikrája rég
Kihunyt, üres robot testek.
Csak a falánkság mi hajtja
Zordon-torz fura lényüket,
Sóvárgó kényszer-zabálás,
Mi lázba hozza vérüket.
Futnék előlük, de lábam
Ólom súlyánál nehezebb,
Egynek lenni közülük tán –
Mostanság, tudom – eszesebb.
Vágy kordul fel agyam szerte,
Véremben adrenalin fut,
Annak, ki gyorsan tud futni
Hiszem, a holnapból is jut.
Űzött vérem tettre sarkal,
Egy pillanat csak a jelen,
Ami jó maradt belőlem,
A jövőbe is jön velem.
