XIII.LFP.H-Meghökkentő és izgalmas történetek a békákról, akiket nem ismer senki
Eredeti cím:
Meghökkentő és izgalmas történetek a békákról, akik akarva-akaratlan nem a Földön élnek, hanem egy másik bolygón, pedig ott hideg van
Volt a régmúlthoz képest távoli jövőben egy nagyon széles körben ismeretlen kis ország, tán Brekisztán. Vagy valami hasonló. Annyira titkos volt ez az ország, hogy még én magam sem tudok a létezéséről. Emiatt, vagyis tényszerű ismeretek teljes hiányában végtelenül nehéz lesz elmesélni ezt a nagyon izgalmas, nem hosszú, de annál rövidebb történetet. De mivel annyira izgalmas, mégis elmesélem, mert nagyon izgalmas. Természetesen mindemellett még meghökkentő is lesz, többször is. Mesélés közben minden bizonnyal egyszer-kétszer magamat is meg fogom lepni, mivel fogalmam sincs, hogy valójában mi történt és mi fog történni a békákkal. Már előre izgulok!
Kezdem is a legelején, ami a történetünk közepén játszódik, a régmúlthoz viszonyított távoli jövőben, vagyis hozzávetőlegesen éppen most. Alig bírom visszafogni magamat, hogy el ne áruljam a végét már az elején, mert az annyira izgalmas és meghökkentő, csak sajnos a történet eleje és közepe nélkül még annyira sem érthető a vége, mint amennyire egyébként sem az. Szóval kezdem a közepén, de mindenki nagyon figyeljen, mert rögtön egy bizonyosan meghökkentő tényközlés következik: Brekisztán lakói békák. Máris mindenki egyöntetűen meghökkent. Szóltam előre. Ráadásul még csak a közepének az elején tartunk. Mert hát ki gondolná, hogy a Marson békák laknak, főleg, hogy ezt eddig nem is mondtam? Ugyan ki gondolná? Senki. Még én se. Minek élne ott bárki? Főleg, aki béka? Nem olyan csábító a Mars, messze van mindentől, tele van vörös kosszal, meg hideg is van, és nagyon kevés a nyilvános WC, meg az oxigén. Bezzeg szénsavhó van bőséggel, de őszintén szólva, csak emiatt nem élnék a Marson. Meghagyom a békáknak az egészet, ha már ennyire ilyenek, amilyenek.
A békák tehát nagy-nagy titokban éltek és élni fognak a vörös bolygón, ami valljuk be, eléggé meghökkentő. Nem az, hogy titokban, hanem hogy éltek. Egyébiránt nem hatalmas kihívás eltitkolni a létezésüket, tudniillik a Marson a brekisztáni békákon kívül nem él semmilyen értelmes lény. Értelmetlen se sok. Szóval inkább az a meghökkentő, hogy éltek. Sokkal nagyobb kihívás ott élni, mint titkolózni.
Mindezek tükrében mindazonáltal végül is hívhatnánk őket egyszerűen marsi békáknak is, mivel nincs kiktől megkülönböztetni őket a Marson. De mivel nem is tudunk a létezésükről, természetesen el sem neveztük őket, ennél fogva mindegy, hogy milyen nevet nem adtunk nekik. Valami okból kifolyólag ők se csak simán marsi békákként mutatkoznának be, ha egyáltalán valaha bárkivel találkoznának, és tudnák, mi az, hogy bemutatkozás. Inkább alapítottak egy országot, hogy brekisztániaknak hívhassák magukat. Ha nekik úgy tetszik, miért ne alapíthatnának maguknak egy országot egy lakatlan bolygón? Bár semmi értelme az egyedüli értelmes faj tagjaiként országhatárok közé zárni magukat, de ettől még alapíthatnak országot. Képesek rá, mivel ezek a békák nem olyanok, mint a földi békák. Ezek a békák ugyanis okosak. Más lényeges különbség is mutatkozik a marsi és az agyilag szegényesebben bútorozott földi rokonok között: a marsi békák nem vízi, hanem földi békák. Ezt úgy kell érteni, hogy „talaji” békák, nem úgy, hogy „föld-bolygói” békák. Ha akarnának, akkor se tudnának vízi békaként élni a Marson, ugyanis a Mars vízkészletei igen szűkösek. Egyébiránt talajban sem bővelkedik a bolygó, most, hogy belegondolok, de maradjunk annál, hogy talaji békákról van szó. Eléggé meghökkentő, mit ne mondjak.
Még egy másik dolog miatt sem kürtölik világgá, hogy léteznek: nem tudják, hogy rajtuk kívül is van élet. Zárójeles megjegyzés: ez egyébként ugyanaz az ok, mint az előbbi, csak más szemszögből, úgyhogy kettőnek számoltam. Visszatérve, okosak ők egyébként, csak még itt, a történet közepén, még nem annyira. A földi békákat így is duplán lekörözik, ami nem csoda, a földi rokonok nem teszik magasra a megugrandó lécet. Őket hagyjuk is, unalmasak. Nem csinálnak olyan izgalmas dolgokat, mint amiket a marsi brekisztániak, amikor már a jövőben megokosodtak. Azt el is felejtettem, hogy piros színűek, vagyis még akkor se látnánk őket, ha éppen őket néznénk, ez mindenképpen elősegíti a titkolózást, holott nem is nagyon akarnak titkolózni. Akarva-akaratlan beleolvadnak a környezetükbe, pedig nem is túl nagy ott a hőség.
Visszatérve a marsi békákhoz, akikről egészen eddig is szó volt: furcsán beszélnek. Persze eleve az is furcsa, hogy beszélnek egyáltalán, de nekik ez természetes. Nekik a furcsa beszéd is természetes. Nagyon érdekes módon a földi (nem talaji!) magyarhoz kifejezetten hasonló nyelvtani rendszert alkalmaznak, csak éppen minden szó elejére odateszik, hogy „brk”. Például „brkvíztorony”. Ezt a szót egyébként pont nem ismerik, nincs vizük. De a példa még így is rendkívül érzékletes, lényegében meg is tanultuk a nyelvüket a példa segítségével.
Okosak, pirosak, furcsán beszélnek és még ráadásul békák is. Hogy miért pont itt élnek, senki sem tudja. Ők maguk sem. Így alakult. A történet elejéből részletesen kiderülhetne, csak sajnos nem tudom, hogy mi történt velük a távoli múltban, mint ahogy ők sem tudják. Ők is elfelejtették, pedig nagyon izgalmas, ahogyan a régen volt földi békák, amikor még okosak voltak, hogyan kolonizálták a környező bolygókat. Kár, hogy erről senki sem tud már semmit.
Arról se tudnak, hogy minden egyes békának van két dimenzió-ikertestvére, mert most még nem annyira okosak, de azok lesznek, csak még várni kell kicsit. Ez a dimenziókon átívelő ikerkedés olyan meghökkentő és izgalmas dolgokat tud eredményezni, hogy az emberi ésszel felfoghatatlan, ezért nem is tudom elmesélni. Fölösleges is lenne, mert senki se értené. Viszont az, ami a brekisztániakkal történt a távoli jövőben, az tényleg nagyon izgalmas, de ott még nem tartunk.
A közeli jövőben viszont megesett egy másik nagyon érdekes történet, ugyanis a fő brekisztáni, a brkkirály, kitalálta, hogy elgondolkodik valamin. Sajnos azt nem tudom, hogy min gondolkodott, mert azt se tudom, hogy egyáltalán léteznek a brekisztániak, pláne, hogy még királyuk is van. De nagyon érdekes, amin gondolkodott. Egy békától valóban már az is nagy teljesítmény, hogy gondolkodik. Ezt látva a brkkirályné is gondolkodóba esett, hogy vajon a brkkirály ugyan min gondolkodhat. Ő sem jött rá, úgyhogy inkább abbahagyta a fárasztó gondolkodást. Sokkal nagyobb gondok nyomták a vállát. Például nem tudta, hogy min gondolkodik a brkkirály. – Brkte brkmin brkgondolkodsz, brkte? – kérdezte izgatottan a brkkirályné. – Brksemmin. – válaszolta némi gondolkodást követően a brkkirály. – Brkjó. – válaszolta erre a brkkirálynő egy rövid töprengés után. Aztán elment onnan. Minek maradjon?
Aki azt hiszi, hogy ez már az izgalmas rész, az téved, mert végül is már ez is nagyon izgalmas, de ezt lehet még fokozni! Ugyanis végül csak kiderült, hogy min gondolkodott a brkkirály. Addig gondolkodott, hogy közben megokosodott ő is, meg az egész népe is, pedig a népe nem gondolkodott olyan sokat, csak eltelt rengeteg idő, ami alatt a békák szerencsére előnyükre változtak. A brkkirály ugyanis éppen azon gondolkodott, hogy ugyan mennyi idő kellhet ahhoz egy átlagos brekisztáninak, hogy megokosodjon. Kiderült, hogy pont addig gondolkodott ezen, amíg végül ő maga is megokosodott és rájött, hogy nagyon kár volt ezen gondolkodni ilyen sokáig, értelmesebb dolgokkal is elfoglalhatta volna magát. Most már mindegy. De ha már megokosodott, gondolkodóba esett. Vajon mire használhatná a hosszú gondolkodás alatt megszerzett tudását? Talán gyárthatna vizet? Hiszen a brekisztániak békák, nyilván szeretik a vizet, csak nem tudják, hogy mi az. De ha tudnák, biztosan szeretnék. Egy a bökkenő, a Marson nincs belőle túl sok, mondhatni semennyi sincs. Ezen a kevés vízen pedig biztosan összevesznének a brekisztániak, főleg, ha rájönnének, hogy szeretik. Rengeteg gondolkodás után hamar ráébredt a brkkirály, hogy volna igény vízre, hiszen mindeközben már a távoli jövő korai szakaszában vagyunk, amikorra is a marsi békák közel teljes mértékben megokosodtak és kitalálták a távcsövet, meg azt is, hogy miből lehet távcsövet készíteni ott, a Marson, a semmi közepén. A távcsőbe pillantva ráeszméltek, hogy a Földön is vannak békák, akik szeretik a vizet, bármi is legyen az. Közben a hadronütköztetéses kísérleteik által nyert összes információhalmazt is összesítették, amiből rájöttek, hogy mennyire igaz, vagy nem igaz a húrelmélet által jósolt dimenziók észlelhetőségének lehetősége a jelen időben és térben érzékelhető valóság viszonyában, továbbá ígéretes felfedezéseket tettek az űrben korlátlanul rendelkezésre álló sötét anyagból nyerhető végtelen energiaforrás kiaknázásának megvalósíthatóságára vonatkozó témakörökben, de ezekről éppen lemaradtunk, miközben a brkkirály gondolkodott. – Csak jó lenne vizet gyártani, ha már a földi békák úgy odavannak érte. Nem kell hozzá sok minden, csak hidrogén, meg oxigén – ezen gondolkodott a brkkirály. Ne tévesszen meg senkit, hogy nem az ő nyelvükön írtam a gondolatot, el is felejtettem, hogy kissé máshogy beszélnek. A történet szempontjából nem fontos, főleg, hogy fogalmam sincs, mi történt ezek után és előtt.
A lényeg: végül lett víz. Nem sok, de bőven elég. A semmihez képest a nagyon kevés is nagyon sok, ráadásul ez még annál is több volt. Hogy honnan szedtek a vízhez elegendő hidrogént, meg oxigént, az egy nagyon érdekes és meghökkentő történet, csak sajnos én nem ismerem. Annyi bizonyos, hogy a távoli jövőben hatalmas marsi mocsarak díszelegtek Brekisztán büszke földjén, a Marson, az addig kopár felszínen. Fagyott, vörös mocsarak, mivel ott hideg van, meg vörös kosz. Gondolom, végül ezt a felhasználási módot tartották a legmegfelelőbbnek, hogy szétlocsolják, amíg még folyik, mivel valószínűleg nem tudták, hogy a víz 0 Celsius-fok alatt hamar megfagy. Érdemes lett volna inkább ezzel foglalkozni a haszontalan hadronok helyett, de ők tudják, mi kell nekik, már eléggé okosak. Ha kicsit még vártak volna a víz gyártással addig, amíg még jobban meg nem okosodnak, rájöttek volna a jövőben, hogy nem volt érdemes ezzel vesződni.
Valószínűleg azóta is gondolkodnak a következő nagy ötleten. Javasolnám nekik a korcsolya, vagy az időgép feltalálását, ha egyáltalán tudnék a létezésükről.
