Miért boldogtalan Pipa úr?
– Korán érkezett! – mordul rám az asszisztensnő.
– Igen, nem szerettem volna elkésni.
– Üljön le! – mondja barátságtalanul és buzgón dolgozni kezd. – Nem igaz, hogy nem képesek felfogni egyesek, hogy itt tiszteletlenség korán érkezni valahova. Hiába, bevándorlók!
Nézem, kihez beszél, de senki sincs rajtunk kívül a teremben. Szégyellem magam, de tényleg nem tudtam, hogy itt ez helytelen. Lehajtom a fejem, de aztán szemem sarkából jól szemügyre veszem a hölgyet. Nagyon szép, karcsú, mégis izmos testén látszik, hogy sokat úszik. Csodálatos hófehér a bőre, talán ő már itt született. Nem az esetem, kicsit dülledtek a szemei.
Amíg várok, átnézem papírjaimat. Bevándorlási és letelepedési engedély megvan. Párt ajánlás, megvan. Orvosi igazolás megvan. A termékenységi igazolás ugyan még nincs meg, de Ilon ismét várandós.
– Pipa úr, fáradjon be! – hallom egészen halkan a fejen feletti hangszóróból.
Felugrok, körbenézek, de nem látok nyitott ajtót.
– Hova menjek?
– Hatos szoba – néz rám megvetően a kisasszony – nem látja, hogy ott villog a szenzor?
Nem szólók semmit, sietek a hatos szobához. Izgatott vagyok, most dől el a sorsunk, maradhatunk itt a paradicsomban, vagy vissza kell mennünk a pokolba?
– Kérem, foglaljon helyet Pipa úr – szólal meg egy kellemes női hang, de nem látok senkit.
Leülök a szobában lévő egyetlen ülőalkalmatosságra.
– Tudja, miért van itt? – kérdezi a hang.
– Nem.
– A központi agy szerint ön nem boldog.
– Dehogynem! – vágom rá azonnal.
– Nem, ön nem boldog. Az agy nem téved. A kérdés az, miért nem?
Csend borul a szobára. Mit válaszoljak? Ilon és a kicsik csak itt tudnak életben maradni, otthon már nem. Én már nem tudok harcolni a vízért és élelemért. Én már csak fajfenntartásra vagyok jó.
Halk zümmögést hallok. Egy légy kering zavarodottan a fejem feletti lámpa körül.
Istenem, egy légy!
Izmaim megfeszülnek ugrásra készen, már majdnem elkapom, de hirtelen belém nyilall a felismerés, ez egy teszt.
Állj!
És igen, a légy hirtelen eltűnik.
– Nos, Pipa úr, válaszoljon! Miért nem boldog Ön itt, ahol mindene megvan? Mi az, ami hiányzik az életéből? Kérem, gondolja át a választ!
Mit mondjak? Eddig nem tudtam, hogy miért vagyok boldogtalan. Nagyon hiányzik a Föld, de leginkább egy valami. És itt a vég, messziről hallom a hangomat:
– A lidércfény
Ilon, bocsáss meg!
